Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Váratlan, és szép lezárása volt a tavalyi évnek Ádámék esküvője. Sosem gondoltuk volna, hogy Karácsony után még esküvőt fogunk fotózni… de még mielőtt téli álomra szenderült volna a Képfényező, kiderült, hogy egy régi barátunk/testvérünk az új évet már házas emberként fogja kezdeni.

Az első beszélgetés után egyet tudtunk biztosan: a zene központi szereplő lesz. Mindkettejük életében meghatározóan fontos, a közös muzsikánál szebb összhangot pedig nehezen tudnék elképzelni. A régóta őrizgetett terveink között amúgy is szerepelt a zene felbukkanása a fotózásainkon: a tánc mellett az egyik legőszintébb, leginkább belülről jövő öröm az ember életében – akinek tehetsége van hozzá, az zenél/táncol, mi pedig hallgatjuk/nézzük, vagy éppen fényképezzük… :)

A régóta dédelgetett ötletek lényege persze éppen az, hogy megtaláljuk azt a párt, aki igazán sajátjának érezheti: ha sikerül olyan helyzetet teremteni, ami önmagában szép és örömet okoz, ott már a fotósnak sincs nehéz dolga… :) Gyöngyi és Ádám esetében azt hiszem, mind a zene, mind a gyönyörű Szilágyi Dezső téri református templom otthonos környezet lehetett, úgyhogy más dolgunk sem volt, mint úgy fotózni, hogy közben ne törjük össze a hangulatot. Azt hiszem, sikerült. :)

Persze egy esküvő nem csak két ember ünnepe, így mi is visszaengedtük Ádámékat a családhoz, barátokhoz és a gyülekezethez. Olyan apró, ámde fontos részletek maradtak meg az emlékeinkben, amelyeket valahogy nem jó, szavakkal leírni. Hosszú mondatok helyett mutatnánk inkább képeket: igyekeztünk diavetítésben mindent elmesélni. Fogadjátok szeretettel!

Az előző két bejegyzésben már emlegetett előadás harmadik (eddig hiányzó) eleme volt a Maurice Ravel Bolero-ja.

Amiről a próbák közben beszélgetve megtudtam ezt-azt. Többek között hogy állítólag Ravel az egész darabot egy kávézó teraszán írta, figyelve egy hajó közeledtét a tengeren. Ennek köszönhető az egészet végigkísérő crescendo, a folyamatos erősödés. És mire odaért a hajó, a lényeg már készen is volt.

Aztán persze nem elhanyagolható tényező, hogy egy híres táncosnő felkérésére, az ő számára írta a darabot – és egyesek szerint az egész egy nagy khm… szerelmi együttlétről szól. Ez az értelmezés, hangulat semmiképp nem áll messze a zenétől, és így az előadástól sem – a ruhák, színek, a mozdulatok mind magukban hordoznak valamit ebből.

Zene: Maurice Ravel
Koreográfus-asszisztens: Linda Schneiderová
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Előadják: Bogdan Petronela, Szirmai Irén, Christina Porres Mormeneo, Bitó Sándor, Kéri Nagy Béla, Zaka Tamás