Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Amikor elkezdtünk a koncepción és a helyszínen gondolkozni, az első szó, amit felírtunk magunk elé: “olajszag”. Kicsit pontosabban: Balázs annyit mondott, hogy lényegében mindent szeret, aminek olajszaga van (született gépész :) ). Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy az olajszagot a jegyesfotózáshoz kell kötnünk, az esküvőn (leginkább a fehér ruha miatt) kicsit veszélyes választás volna… :)

Az olajszagtól aztán hamar eljutottunk a vasúthoz – leginkább persze a jó öreg gőzmozdonyokhoz, szénporos, zsíros dugattyúkkal. És innen már adta magát a lentebb látható időutazás gondolata is. Balázsék ugyan majdnem elszerénykedték (mondván, hogy nincs idő felkészülni) – aztán gyorsan összekapták, amit találtak, és eljöttek. Így. Mint aki épp most ugrott ki az időgépből, vagy valami ’60-as évekbeli filmből. Mindenkinek ajánlom, hogy kicsit tanulmányozza a részleteket. :)

Még belegondolni is rossz, hogy erről az “időutazásról” hajszál híján lemaradtunk… de most már mindannyian örülünk neki, hogy mindenféle kihívás ellenére összejött. Egy jó játék volt az egész, amire hamar ráéreztünk, Dóriék vették a lapot – és ahogy a magukkal hozott csodabőrönd tartalmát elnéztem, elemükben érezhették magukat. Igazából megleptek – aznap este a világ legszerencsésebb fotósának érezhettem magam. :)

Összeválogattam néhányat  nagyapám képeiből  a kedvenc fotóimból (régi vasutas kötődésű család a miénk is, úgyhogy volt mi eszembe jusson). Fogadjátok szeretettel, és utána nézzétek meg a diavetítést – amiből kiderül, hogy minden szerénykedés ellenére Dóri és Balázs kifejezetten otthon is érezte magát a maguknak választott szerepben. :)
-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Már az első levélváltáskor tudtuk, hogy Nórival és Ádámmal jó dolgunk lesz. Úgy kezdődött minden, hogy nem is magára az esküvőre hívtak minket, hanem egy jól átgondolt kreatív fotózásra. Mint az rövidesen kiderül, erről nem is feledkeztük el (sőt: a jövő évi pályázati anyagunk egy részét alighanem velük készítettük el :) ) – de a további levelezés majd beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak a fotózásról gondolkodnak hozzánk hasonlóan… és valahogy úgy alakult, hogy végül ott találtuk magunkat az esküvőn is, Gyöngyösön, egy szaharai meleget idéző péntek délutánon. :)

Magunk sem feltétlen tudjuk, hogyan történik, de vannak néha napok, amikor minden jól alakul, még azok a dolgok is, amire nem készülhettünk előre. És ez most egy ilyen esküvő volt, az elejétől kezdve: a készülődésre érkeztünk, egy első ránézésre szép, de nem túl különleges hotelszobába – ahol azután a nap iránya és az ablakok elhelyezkedése miatt egészen gyönyörű fényviszonyokkal találkoztunk. És persze meleg ide vagy oda, annak is volt valami sajátos hangulata, amint a násznéppel a füstös kis gőzösön átzötyögtünk a templomhoz – mégpedig az egyik legszebb református templomhoz, ahol eddig megfordultunk. Igazi ódon hangulatú hely volt (mintha Jókai Mórt is láttuk volna a karzaton); amit az ablakon beragyogó napfény egészen gyönyörűvé varázsolt.

Örültünk, hálásak vagyunk ennek a napnak minden öröméért és szépségéért. Igyekeztünk mindezt képeken is visszaadni, és mivel a színeset és a fekete-fehéret nem jó egészen összekeverni, szétválasztottuk: a diavetítés színes lett, ide a blogba pedig néhány kedvenc fekete-fehér képünk került. Fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)