Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Stella és Ádám hazajött a nagyvilágból, és egy valóságos kis csodát mutattak nekünk – pedig már azt hittük, nagyjából ismerjük, hogy Visegrád környékén mi látnivaló akad… Be kell lássuk, tévedtünk. Nem sok olyan helyen jártunk eddig, ahol úgy éreztem volna, hogy egy 100 méteres körön belül a következő négy fotózáshoz elegendő varázslat van, de itt igen.

Az az érzésem, hogy mi is a lelkesedésükről fogjuk őket a leginkább megjegyezni (le sem merem írni, mióta készülhetnek az esküvőre és mikor beszéltünk róla először; másról most inkább még nem beszélek, mert ha jól sejtem, a legtöbbek számára sok meglepetés lesz még) – és van rá esély, hogy Stella és Ádám sem találkozott még olyan fotóssal, aki egy jó képért akár a patakba is merül (bár erről werkfotót nem tudunk mellékelni)… :)

Mindezeken túl a Képfényező csapat életében is fontos nap volt ez a mai: ma fényképezett először a Képfényező színeiben Dávid. Fontos első lépések ezek nekünk, a képek alapján jó irányban… :)
A rég óta várva várt esküvőig már csak két hosszút (!) kell aludni, a készülődéshez addig néhány fénykép rólatok, nektek:

Ha legközelebb valaki megkérdezi, mit szeretek az életem esküvőfotós felében, akkor szó nélkül előveszem Hannáék képeit, és megmutatom.

Önmagában jó, hogy embereket a legjobb pillanataikban, legboldogabb, várakozásokkal és örömmel teli pillanataikban láthatom. Abban pedig van valami egészen csodálatos, ha egy gyerekkori barátunk ragyog a szemünk (és fényképezőgépünk) láttára. :) Attilának meg kell még mondanunk, hogy nagyon hálásak vagyunk érte, sőt, igazából jó ideje imádkozunk érte, csak egy darabig nem tudtuk, hogy őérte – de most már ismerjük is végre. Szóval: Isten hozott! :)

Már csak pár nap az esküvőig, addig mindenki “melegíthet” a jegyesfotózás képeivel és a diavetítéssel, meg a Dunakanyar vízparti és erdei képeivel:

Néhány kedvenc képünk (kattintásra nagyobbra nő):

Először is: kihagyhatatlan, hogy

Dóri és Balázs 

esküvőjéről ilyen remek, színes betűkkel emlékezzünk meg. Mert ebben (legalábbis a számunkra) sok minden benne van. Első ránézésre csak a dekorációra utal, de azért elárul róluk valami fontosat: sikerült megőrizniük felnőttkorukra is azt a játékosságot, amit néhányan a gyermekkorukban felejtenek (pedig jól jön az még később is) – és ezt nagyon szerettük. Reméljük, hogy kitart még sokáig. :)

Emellett volt más is, amivel vidám pillanatokat szereztek nekünk már nap közben is – és utólag, a képeket válogatva ismét. Azt hiszem, nem jártunk még olyan esküvőn, amit önmagában a vőlegény/menyasszony arcjátéka, mimikája igazán szórakoztatóvá tud tenni… ebben a műfajban Balázs és Dóri viszi a prímet. Az itteni képválogatásban is van egy-két gyöngyszem, de a diavetítés alapos megfigyelése még többet ad. Nem ez az egyetlen ok persze, amiért a diavetítést érdemes megnézni… :)

Merthogy jelen blogbejegyzés lényege természetesen egy esküvői diavetítés: fogadjátok szeretettel! Így láttuk mi Dóri és Balázs esküvőjét:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Az első három szó, ami eszünkbe jut Cristina és Gábor esküvőjéről: színek, színek és színek. Szerettük az dekoráció harmonikus, színes virágait, a két örömanya és testvérek színeit, és persze a szivárvány minden színében pompázó barátnőket! Nem beszélve a menyasszonyi cipőről… :)

Ha a “színek” mellett még egy-két szóban kellene felidéznünk az emlékeinket:  “egyensúly”, a “barátok” és “Magyarország”. Egyensúly, amit Gáboréknak sikerült megtalálni: mert felszabadultan, jól érezhették magukat, miközben egy igazán jól szervezett esküvőn voltunk. Barátok, akik az estét az egyik leglendületesebb esküvői bulivá varázsolták, ahol valaha jártunk. Talán a spanyol vér? Nem tudjuk… de ha igen, akkor azt hiszem, szívesen fotóznánk további spanyol esküvőket is. :) És végül, Magyarország: Cristina és Gábor ide hívták a barátaikat, sokukat meglehetősen messziről. És éltek a lehetőséggel, hogy egy csipetnyi Magyarszágot mutassanak mindenkinek – például Gábor nagypapájának e jeles napra 1996-ban eltett pálinkájával, vagy a Duna-kanyar szépségével és a visegrádi hegytetővel. Elég, ha annyit mondunk: a “pálinka” szót meglepően gyorsan és pontos kiejtéssel sajátították el mindannyian… :)

Cristina, Gábor, kedves barátok és rokonok: köszönjük a meghívást! Szerettük ezt a napot nagyon. A bejegyzés elején látható diavetítéssel, és az itt látható rövid képválogatással igyekszünk megmutatni, mi hogy láttuk ezt a napot. :)