A(z) ‘Virág’ címszóval jelölt bejegyzések:
Zsófi & Dominik – Balatoni tavasz
Nyilván nem nehéz rögtön megkedvelni egy párt, akik eljönnek velem a kedvenc helyeimre, ráadásul szeretnek is ott lenni. Eleinte persze, amíg egy esküvőre készülő párból még csak egy érdeklődő e-mailt látok, mindig nagy talány, kik is ők valójában. Az első beszélgetés után (akár személyesen, akár csak Skype-on „találkozunk” a távolság miatt) már picit többet tudunk egymásról, de sok igazán fontos dolgot még nem.
Az első fotózás (rendszerint a jegyesfotózás) ezért mindig izgalmas élmény. Ott derülnek ki olyan apróságok, amit nem lehet megkérdezni és leírni, és ami egy beszélgetésben még nem igazán látszik. Olyan egészen pici, de mindennél fontosabb apróságok, ahogy két ember egymáshoz fordul, meghallgatja a másikat, kérdez-válaszol-reagál, egy szűk ösvényen felsegíti egymást, összebújik, vagy egy üresjáratnak tűnő időszakban beszélgetni kezd, együtt van.
Ez a fotózás Zsófival és Dominikkal a Balaton-felvidéken éppen csak érkező-kezdődő nyárral nem csak virágzó gyümölcsfák mögött hullámzó dombvidék, és a téli álmából ébredező nádasba végre kikerült stégek miatt volt öröm nekem, hanem sokkal inkább ezen apróságok miatt. A nyarat indító jegyesfotózásból készült diavetítést és néhány kedvenc képünket láthatjátok lentebb – ezzel várjuk majd a nyarat záró esküvőt. :)
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
Kata, Zsolti & ? :)
Évek óta rendszeresen felvetem majd’ mindenkinek, hogy a napnak két olyan időszaka van, amikor igazán szép fényekkel lehet fotózni: napkelte után, és naplemente előtt. Valamilyen rejtélyes oknál fogva majd’ mindenki a naplementét preferálja… :) Egy sok évvel ezelőtti hajnalni jegyesfotózás volt eddig az egyetlen sikerem e téren – de most Katáék megadták az esélyt egy szép, hajnali kismama-fotózásra – és mint a lenti képek mutatják, ki korán kel… gyönyörű dolgokat talál. :)
Nyár eleji virágszőnyek, eleinte hajnali derengés, lassan felkelő nap, vöröslő égbolt, majd nyár eleji virágtenger (ebből azért sejthető, hogy a képek még valamikor júniusban készültek). Élveztük, és ami fontos: rövid idő után már nem csak én (a fotós), de Kata – mi több, egy idő után Zsolt is. A jövőben Katáék képeivel próbálok mindenkit meggyőzni a hajnali fények szépsége felől. :)
