Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Mielőtt megindulna az idei esküvői bejegyzések hosszú sora, egy rövid “útinaplót” befűzünk még. :)

Merthogy meseországban jártam: egy olyan városban, amiről nehéz elhinni, hogy nem egy film díszletéül épült, hanem tényleg létezik. Pedig itt emberek élnek, biciklik vannak kikötve, minden harmadik kapualj alatt csokiboltot találunk, remek éttermek és kávézók szegélyezik a sok kockaköves utcát… és még filmforgatás sem volt. :)

Brugge, avagy Bruges egészen csodás hely. Rövid, alig pár órás séta volt ez most csak, de egy hétvégére egyszer talán visszamegyünk. Addig is, jó szívvel ajánlom bárkinek. Találunk itt hatalmas fák között kanyargó csatornákat madárfüttyel és végtelen nyugalommal, kolostort és templomokat, de a főtéren nyüzsgő forgatagot is: ki-ki megtalálhatja, amit keres.

Az útikönyv szerint a várost itt felejtették kb. 500 évvel ezelőttről, ekkor ugyanis az addig virágzó kikötő elmocsarasodott. Az utcákat végigjárva nagyjából ugyanilyen érzésem volt: mintha akkor letakarták volna gondosan, nehogy baja essen, majd pár évvel ezelőtt valaki megtalálta és leporolta volna. :)

Juli előző bejegyzése óta már az albumtervekkel is készen vagyunk, várjuk a csomagot a nyomdából… Persze azért ilyenkor is zajlik az élet, és attól sem estünk teljesen kétségbe, hogy most éppen nem járunk esküvőkre – a fényképezőgép azért néha előkerül a szekrényből. :)

A múlt hétvégén Cambdridge-ben tettem egy igazán villámlátogatást, 2 napra. Először jártam Angliában, de ezek alapján remélem, hogy nem utoljára. Sok régi “College”, ódon és kicsit újabb épületek, parkok ahol szerintem reggelente fésülik a füvet, emberméretű téglaházak, és valami nehezen leírható atmoszféra minden pici részletben.

Ahogy a boltban ráköszön az emberre az eladó (“Good Morning, Sir“), abban van valami megtanulhatatlan elegancia. A Jesus Green (park) bejáratánál egy nagy táblán jelölik a park 207 db, egyenként beszámozott (!) fáját; köztük külön színekkel azt a hetet, amelyet valamilyen okból idén pótolniuk kell. Vissza szeretnék menni, erre rá kell érezni… )

Ősszel lezárult számunkra az idei esküvői szezon,  még néhány fotókönyv tervezése van folyamatban, hogy karácsonyra vaskos albumok is kerülhessenek a fa alá. :)  Jól esik ilyenkor kicsit visszanézni a nyárra. Nem csak az albumba kerülő képekre, hanem saját magunkra is.

A nyár hosszú volt és munkával teli, de volt alkalmunk egy-egy hétvégére kikapcsolódni. Még júliusban jártunk Szlovéniában raftingolni és a canyoning veszélyeibe is belekóstólhattunk… Az alábbi képek egy hajnali séta alatt készültek és valójában nem képfényező-s képek, de képfényező-közeliek. :)

Fotó: Pallai Patrik, minimális utómunka: Juli. Enjoy!

Szeretem a telet, a hideget, a havat… Az olyan nyirkos, olvadós napokon azonban, mint amilyen a mai is, az ember szívesen felidézi a napfényt, a meleget, a nyarat. Elmereng korábbi derűsebb útjain, sőt, arra vetemedik, hogy még a fényképeit is előkeresse számítógépe elfeledett mappáiból… Velem legalábbis ez történt ma…

Sosem jártam azelőtt Spanyolországban… és földrészünk dél-nyugati felét amúgy eddig nem is nagyon látogattuk. Első- és másodsorban észak szerelmesei vagyunk, de a tavalyi év a konferenciákra járás miatt valahogy máshogy alakult. Nyár elején Attila még egyedül ment el Valladolidba, pár hónappal később aztán Madridba már magával vitt engem is. Félretettük hát a kempingfőzőt, sapkát-sálat, elővettük tarka nyári ruháinkat és irány DÉL!

Ha jól emlékszem annyira naivak voltunk, hogy csak egy gépet vittünk – persze ne cipeljünk sokat, számít a súly, meg aztán nem csak fotózni megyünk, megleszünk mi így is… Hát persze.

Az első két és fél napon nem is volt semmi gond. Attila benn ült a konferencián én pedig nyakamba vettem a várost. Szállásunk a központ közepén volt, a Gran Víaról nyíló utcában, egy apró kis szállodában, vagy inkább szállodácskában. Számos furcsasága mellett egy előnye volt: mindenhez közel volt. Így aztán felkerekedtem és el kezdtem felfedezni Madridot. Először csak a hangulatos utcák, díszes épületek kötöttek le, és a cégérek, árkádok, kandeláberek sora miatt nem tudtam nem fényképezni. Aztán eljutottam a királyi palotáig és néhány templomba is beültem megpihenni, örülni a csendnek, meg hogy végre észrevegyem: nincs munka, nyaralok. Lenyűgözött az építészet. Ha egyszóval kellene leírni mindazt, amit láttam, akkor a „pompa” lenne a legalkalmasabb. Igen, mindenből sugárzott az egykori dicsőség pompája – arany és fekete, dísz a díszen. Az én szívemhez ugyan közelebb áll a szépség letisztult, ennél egyszerűbb kifejezése, de hazudnék, ha azt mondanám, nem érintett meg az a vizuális csoda, amit ott láttam.

Persze Spanyolország és így Madrid sem csak az építészete és műemlékei, hanem az ott élő emberek temperamentuma miatt népszerű. Önfeledt hahotázások, hangos perlekedések, önmagában a spanyol nyelv! és persze az elmaradhatatlan mutatványosok, az alkotásaikra alkudozó festők és a piac az ibériai sonkával, friss olajbogyóval és telt vörösborral a Plaza Mayor közelében. Hmmm. De jó is volt.

Második napomat, amit a fényképezőgép társaságában töltöttem, tehát már inkább az emberek határozták meg. Átnyergeltem a portré és teleobjektívekre és többé-kevésbé észrevétlenül próbáltam elkapni egy-egy pillanatot, mimikát, mozdulatot. Egészen megszerettem a várost!

Harmad-negyednapra aztán helyreállt a családi rend, vége lett a konferenciának és a fényképezőgép is visszavándorolt tulajdonosához. Persze semmilyen váltás nem megy könnyen… lehűlt, beborult és elkezdett esni az eső… Igen, Madrid úgy látszik neked mutatta meg szebbik arcát, de azért a nyár nem hagyott el minket teljesen, maradt még látnivaló bőven a közeli Segoviaban és Toledoban, ahol a maradék időt töltöttük. Azt azonban elhatároztam, hogy a legközelebbi „egyvagykétgépetvigyünk” kérdésnél nem a súly alapján fogok dönteni… :-)

A madridi út fotóiból készült zenés diavetítés az alábbi képre kattintva indítható:

Krakkóban jártam szeptember végén – rövid látogatás volt, hajnalban érkeztem, este vissza is jöttem, és mivel munka-ügyben voltam kint, csak kb. 11-ig voltam turista. :)
De a város hangulatából ezalatt a rövid idő alatt is megfogott valami, még egy borongós, esős, szürke őszi napon is. Hogy ezt a képek is visszaadják-e, nem tudom… de remélem. :)

Diavetítés, (kedvenc) zenével:

Vetítés és zene nélkül: