A(z) ‘Túrony’ címszóval jelölt bejegyzések:
Bori & Zoli
A péntek esti bolondozás, és a vasárnap esti fotózás után elérkeztünk a lényeghez (?): végül az esküvőről szeretnénk mesélni.
Arról az esküvőről, aminek mi magunk is kicsit “rajongói” lettünk, és ez szokatlan érzés. Mert jó ideje nézegettem, csodáltam egy-egy külföldi fotós képeit (pl. a kaliforniai José Villa nagy kedvencem), akiktől remek esküvői sorozatokat szoktam látni szőlőkből, borvidékekről, rengeteg ötletes aprósággal, ízléses dekorációval (és színekkel!), szép kúriákkal, … és most egyszer csak itt volt előttünk. Sejtettük már előzőleg is, de amikor péntek este megérkeztünk, akkor csodálkoztunk rá igazán.
Azt hiszem, sose voltunk még ekkora bajban a képek válogatásával: a blogbejegyzés és a diavetítés igen nehezen akart elkészülni. Túl sok kép volt, amihez ragaszkodtunk. :) De abban bízunk, hogy ezzel a pár képpel már kedvet csinálunk a diavetítéshez, ez pedig talán mindenki számára érthetően elmeséli, miért is lelkesedtünk.
Túrony Árpád-kori temploma is értő kezek között újulhatott meg néhány évvel ezelőtt: egyszerre kerüli el a “romos” hangulatot, és maradt meg a történelem, a kor érzete. Most pedig szokatlanul nagy élet költözött a templomba, és Élet alatt nem csupán a nyüzsgést értjük…
Nem kért rá senki, de végül némi reklámot mégis csinálnék a Jackfall-nak, mert a környék, az udvar, a ház és a belső terek is szépek; a bor finom (hoztunk egy kartonnal, de már csak egy palack…), és hogy mindez egy esküvőn mit ér, azt itt láthatjátok. A jó hír, hogy Bori (a menyasszony :) ) “civilben” a Jackfall egyik szíve-lelke (ahogy elnéztük, aligha egyedül). Úgyhogy talán-talán nem csak egyszeri alkalom volt ez – mi legalábbis reméljük… :)
És ha mindez nem lett volna elég: találkoztunk Norah Jones fehérbe öltözött hasonmásával (legalábbis hallottuk énekelni), este pedig még táncfotózáshoz kapcsolódó emlékeinket is leporolhattuk. :)
Végül pedig a lényeg: a diavetítés. Reméljük, sikerült kedvet csinálni hozzá. :)
Diavetítés a képre kattintva!
