A(z) ‘Tóalmás’ címszóval jelölt bejegyzések:
Helga & Sanyi
Helga és Sanyi személyében egy nagyon kedves párt ismertünk meg. Október elején, a még javában tomboló őszi nyárban tartották esküvőjüket Szentesen. Korábban még sosem jártam ebben a városban, de mostantól mindig Helga és Sanyi fog róla eszembe jutni. Engedjétek meg, hogy bemutassam csapatunk legújabb tagját, a Képfényezőt még magasabb szintre emelő drónt :), itt láthattok is egy képet, melyet Ő készített.
A legtöbb párral ellentétben Helgáék nem szerették volna, ha a készülődés pillanatairól is készülnek fényképek, így az esküvő napján csak délután kezdődött számunkra a munka. A szertartás után egyből a vacsora helyszínére érkeztünk, hiszen a kreatív fotózásra Attilával már korábban sor került. Nem volt más dolgunk, mint megörökíteni az eseményeket a szertartástól kezdve a fergeteges buli tetőpontjáig. Nem volt itt hiány meghatódott örömkönnyekből és őrült, erezdelahajamat partyból sem. Nagyon jól éreztük magunkat, és máskor is szívesen visszatérünk Szentesre.
(* innentől Attila): amíg a kreatív fotózásnak helyszínt adó tóalmási kastélyhoz autóztunk, elég sok időnk volt beszélgetni. Eközben igen sok közös pont kiderült – Helga hasonló kutatói pályán játszik, mint én szűk 10 évig (amúgy nagyjából a szomszéd épületben), Sándor pedig egészen hasonló informatikai pályán mozog, mint én az utóbbi években. Aztán ahogy beszélgettünk a világ különféle dolgairól, kiderült, hogy igen sok mindenről hasonlóan gondolkodunk – és ez nem is lepett meg igazán. Nem tudom megmondani, mi az oka, hol vagyunk benne mi magunk a képeinkben – de évek óta a legtöbb esetben olyan párok találnak meg minket, akikkel sok fontos dologról elég hasonlóan gondolkodunk… és ez nagyban megkönnyíti a munkánkat is.
Van viszont egy terület, ahol nagyon különbözőek vagyunk: a táncparkett. És ez jót tett az estének… :) Kicsit szinte váratlan is volt, hogy milyen lendülettel vetette magát a buliba Helga és Sanyi – és amikor a buli tetőfokán talpig menyecskében és újemberben, két tűzpiros boxkesztyűvel befutottak, már olyan tűzbe jött értük a közönség, hogy ahhoz képest bármely ökölvívógála elbújhatott volna. :)
Végül, még a diavetítés előtt ki kell emelnem a kedvenc pillanatomat – egy, nagyjából láthatatlanul maradt jelenetet. A nyitótánc előtt igyekeztem keresni egy pontot magamnak úgy, hogy a násznéppel szemben helyezkedjek el – általában kerem ilyenkor az embereket a háttérben (még akkor is, ha a koreográfiát nem feltétlen “szemből” látom). Sokszor olyan jók az arcok… de most, ahogy a nagyikat néztem-néztem, egy időre fényképezni is elfelejtettem. Nem tudom pontosan, mi minden juthatott eszükbe, de a végén egymás vállán törölgették a könnyeiket.
A többit már hagyjuk meg a diavetítésnek, és a lentebb összeválogatott kedvenc képeinknek (érdemes átpörgetni, néhány jó arcot fogtok még találni). :)
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
