Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Zita és Gábor esküvője számomra is maradandó emlék lesz, egyrészt azért, mert Debrecenben nőttem fel, így külön örültem a lehetőségnek, hogy itt fotózhattunk esküvőt. Másrészt, mert a gyönyörű Attila téri templomban volt, ahol jó párszor megfordultam még gyerekkoromban. Persze akkor még nem is gondoltam, hogy valaha fotózni fogok, pláne nem esküvőt ezen a különleges helyen, ahol elsőáldozó voltam.

Az esküvőkön általában elég feszes a menetrend, amivel nincs is semmi gond, bár ez általában azért van, mert alábecsülik a programok hosszát. Szerencsére ez most egyáltalán nem így történt, és volt időnk bejárni a Nagyerdőt és kényelmesen fotózni egyet.

A lakodalom a Gúthi-erdőben volt, ami önmagában is egy varázslatos hely. Már a jegyesfotózásnak is ez adta a helyszínt. Mikor hazaindultunk, még egy egész őzcsordát is ki kellett kerülnünk.

De ne szaladjunk ennyire előre! Ha már a Gúthi-erdőben voltunk, kár lett volna kihagyni, hogy az utolsó fényeket lencsevégre ne kapjuk. Ebben szerencsére Zita és Gábor is partner volt, így ismét felkerestük a jegyesfotózás helyszínét.

A vadászház kiváló helyszínt adott a vacsorához, és az azt követő bulihoz, amiben végképp nem volt hiány. Zita és Gábor barátai gondoskodtak arról, hogy a táncparketten mindig pörögjenek az események.

Az esküvők során mindig van bennem egy kíváncsiság, hogy vajon milyen emberekkel fogunk találkozni. Ilyenkor hacsak egy napra is, de bepillantást nyerhetünk nemcsak a szűk családi, hanem a tágabb rokoni és baráti kapcsolatokba is. Nem volt nehéz megállapítani, hogy Zita és Gábor nagyon szerencsések, mert sok jó emberrel vannak körülvéve.

Szerettünk mi is ott lenni.:)

A képek válogatása során nagyon sok képet megszerettünk, bízunk benne, hogy ezzel nem leszünk egyedül.

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, majd a kedvenc képeinket.

Napraforgó, végtelen Alföld, gémeskút, fehérre meszelt falú öreg református templom, a hegedűszót hallgatva felszabadult örömmel a port tánccal felverő násznép… úgy érzem, Petőfi Sándorunk is jól érezte volna magát. Lehetne persze mindezekről hosszabban is beszélni, de nézzétek inkább a diavetítést – annak az a dolga, hogy meséljen helyettünk is. :)

És talán még valamit kiemelnénk szóban, mert a fényképnek nincs hangja. És ez persze ismét nehéz, mert zenészeket, vagy legalábbis a zene iránt érzékeny lélekkel rendelkező embereket fényképezni kihívás. Reméljük azért, hogy hangfelvétel nélkül is érezni valamit, legalább az arcokon, amikor az a sok-sok, többféle kórushoz tartozó barát énekelt Anitáéknak. Emellett volt egy pillanat, amikor hosszú vívódás után is alig-alig mertük megnyomni az exponálógombot: amikor visszamentünk a templomba, és Csabáék kiterítették elénk azt a gyönyörű, szüleiknek (is) szóló ének-orgona duettet. Talán ismeri más is az érzést, amikor olyan csönd lesz, hogy még a légy is leszáll megpihenni… mi pedig csak hallgattuk, néztük őket, a fényképezőgép gombjára tapadt az ujjunk, és alig mertük lenyomni. Talán Eszter képe a fogadtatásról és a szülőkről mesél azért valamit. :)

A diavetítés zeneválasztása éppen ezért nem véletlen: évek óta tartogattuk, félre volt téve, és a megfelelő alkalmat vártuk – ami most elérkezett, ez az esküvői áldás Anitánál és Csabánál a legjobb helyen lesz. :)

A felvillantott pillanatképek mellett magunkkal hoztunk még valamit. Találkoztunk egy nagymamával, akinek igazából egy rövidke találkozás és szűk 10 perc beszélgetés elég volt ahhoz, hogy évekre nyomot hagyjon bennünk. Bár szeretnénk, ha mindent el tudnánk mesélni néhány fényképpel, ehhez talán kevés lesz. Amikor Csabáék mondták, hogy “volna még egy fotózási helyszín: a nagymamánál szép, régi berendezés van”, akkor nem értettük meg, mit fogunk igazából ott találni. Nem a régi berendezésért kellett nekünk odamenni (bár az is aranyos volt, ahogy elnéző mosollyal simított végig a “majdnem nagymamakorú” konyhaszekrényen, mondván: ez már újabb…) – de az a légkör, ami abban 10-15 percben körülvett minket, az igazi, bölcs, Istent ismerő nagyszüleink hangja és mosolya volt. No, ezért már érdemes volt odamenni.

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Elég vidáman indult a fotózás Zsófival és Norbival, mert nem kis ideig szerencsétlenkedtünk, míg felszállt rendesen a sárkányunk..  De azt hiszem ez kellően megalapozta a jó hangulatot és egyetértettünk abban, hogy bizony gyakrabban kell sárkányt eregetni, mert az jó móka. :)

Élveztük a mezőt és a nagy tereket és egészen naplementéig maradtunk a környéken. Pénteken az esküvővel folytatjuk, reméljük hasonlóan remek hangulatban. :)

Az egész a Duna-parti, “első villamos” sorozattal kezdődött: némiképp meglepett az egész, ahogy kialakult. Valami mást csináltunk, mint amit általában szoktunk, kezdve a hajnali fotózás időpontjával, folytatva az egész koncepcióval és a szívünkhöz nőtt zenével, és persze leginkább az egész lényegével, tartalmával. Picit mást próbáltunk megfogni, lefényképezni, mint ami először eszünkbe jutott volna. És megszerettük, már csak azért is, mert olyan dolgokra kellett ráhangolódni, amihez nem csak a szemünkre volt szükség, hanem azon kicsit túl is kellett látni, már ha ez a képzavar még belefér. :)

Mikor átadtuk a képeket Zsuzsiéknak, csak annyit tudtunk mondani: hálásak vagyunk azért, hogy ott lehettünk, hogy láthattuk, egészen belülről, és egészen reggeltől. Mindkét családot, és persze őket magukat. Jó dolog ilyenkor fotózni, elég nyitottá tesz ahhoz, hogy sokkal érzékenyebben reagáljunk mindarra, ami történik. És persze nehezen tagadható, igen sokat számít az ismeretség, baráti viszony is mindebben.

No és persze az is jó és szórakoztató, amikor az ember a saját barátai között van esküvőn – és azon túl, hogy látjuk milyen jól néznek ki, még le is lehet őket fényképezni… :)

A következő képre kattintva látható az esküvő napjának eseményeit elmesélni hivatott diavetítés. A zeneválasztás nem szeretnénk túlmagyarázni, de azt el kell mondjuk, hogy a nap azon ponton fordult számunkra igazán különlegesre, amikor ezt meghallottuk, élőben. Cseppben a tenger, azt hiszem – mert kikérőt is láttunk már többfélét, sok látványosat, vagy hangosat; de kevés tartalmasabbat. A bejegyzés végére pedig összeválogattunk néhány képet kedvcsinálóként.

Zsuzsi & Gergő esküvői diavetítés

Sokadik alkalommal találkozhattok Julóval és Krisztiánnal a blogon. Voltunk velük üres raktárban és macskaköves utcákon az előzetes fotózásukon (itt), majd az esküvőt követő napon kint a zöldben és a belvárosban (itt). Nekik valószínűleg ez a bejegyzés lesz a legfontosabb, az esküvőjük napjának története, tele vidámsággal és érzelmekkel. Nekünk nem is tudom, melyik volt a kedvencünk… :)