Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Nyilván nem nehéz rögtön megkedvelni egy párt, akik eljönnek velem a kedvenc helyeimre, ráadásul szeretnek is ott lenni. Eleinte persze, amíg egy esküvőre készülő párból még csak egy érdeklődő e-mailt látok, mindig nagy talány, kik is ők valójában. Az első beszélgetés után (akár személyesen, akár csak Skype-on „találkozunk” a távolság miatt) már picit többet tudunk egymásról, de sok igazán fontos dolgot még nem.

Az első fotózás (rendszerint a jegyesfotózás) ezért mindig izgalmas élmény. Ott derülnek ki olyan apróságok, amit nem lehet megkérdezni és leírni, és ami egy beszélgetésben még nem igazán látszik. Olyan egészen pici, de mindennél fontosabb apróságok, ahogy két ember egymáshoz fordul, meghallgatja a másikat, kérdez-válaszol-reagál, egy szűk ösvényen felsegíti egymást, összebújik, vagy egy üresjáratnak tűnő időszakban beszélgetni kezd, együtt van.

Ez a fotózás Zsófival és Dominikkal a Balaton-felvidéken éppen csak érkező-kezdődő nyárral nem csak virágzó gyümölcsfák mögött hullámzó dombvidék, és a téli álmából ébredező nádasba végre kikerült stégek miatt volt öröm nekem, hanem sokkal inkább ezen apróságok miatt. A nyarat indító jegyesfotózásból készült diavetítést és néhány kedvenc képünket láthatjátok lentebb – ezzel várjuk majd a nyarat záró esküvőt. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Roxival legalább két* eddig három esküvőn találkoztunk, de eddig még nem ő volt a menyasszony – mégis megjegyeztük magunknak ezt a nagy-nagy zöld szemet… szívesen fotóztuk volna egyszer menyasszonyként is. A tény, hogy a lentebb látható jegyesfotózás képein ezt a nagy-nagy zöld szemet (és mellette egy kicsit mindig mosolygós barna szempárt) láttok, arra utal, hogy ez a kívánságunk is teljesül hamarosan. :)

* köszi Dávid! :)

Roxival és Dáviddal amúgy öröm volt dolgozni, egyszerűen jól álltak egymásnak, egyszerűen szépen fordultak egymáshoz, néztek össze vagy ölelték meg egymást – és ilyenkor a fotósnak már nyert ügye van. Annak a fotósnak, akinek első hallásra nehéz dolga kellett legyen, mert a fotózás közepén a nyakunkba szakadt egy jóféle tavaszi zuhé – de ez valójában nagy ajándék volt. Először drámaian szép felhőkkel, aztán igazán romantikus esőben ölelkezéssel, majd az eső elvonulta után a párán át ismét kisütő napfénnyel. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik a “jó idő” kifejezést a “négy napja felhőt sem láttunk” napsütéssel azonosítanák… szeressétek az esőt! :)

A bejegyzés végére összegyűjtögettük néhány kedvenc képünket, de előtte még hadd ajánljuk figyelmetekbe az alábbi diavetítést:

A képek kattintásra nagyra nőnek! :)

Egészen meglepődtem, hogy már hat év eltelt azóta az esküvő óta, ahol Noémi tanú és koszorúslány volt – nem tűnt olyan távolinak. Néha megmarad egy-egy arc az emlékeinkben – olyanok, akiknek az esküvőjén még szívesen fotóznánk egyszer… Noémire is ezért emlékszünk, és nagyon úgy tűnik, hogy mindössze két napon belül ez valóra is válik. :)

Az itt következő képek ugyanis Noémi és Zsombor jegyesfotózásán készültek, ez pedig azt jelenti, hogy fontos döntésre jutottak – és most nem a Képfényező meghívására gondolok, bár nekem nyilván az is fontos. :)

Ráadásul kaphatóak voltak arra, hogy eljöjjenek az ország szívemnek legkedvesebb részére, a Balaton-felvidékre, és el is nyerték méltó jutalmukat: csodaszép helyeken jártunk. És a késő tavaszi, kora nyári Balaton-felvidék igazán jól állt nekik… fogadjátok hát szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc fotómat – az esküvőig még épp lesz idő egyszer-kétszer megnézni. :)

Még nem tudjuk, hogy pontosan mit várhatunk az idei szezontól… de a kezdetek legalábbis bíztatóak. :) Panni és Jara révén egy igazán remek tavaszi esküvővel köszöntöttük a napsütéssel, szép fényekkel és jóleső meleggel érkező tavaszt.

Először is: ha valaha szükségem lesz egyetlen képre, ami a “tavaszi esküvő” fogalmát illusztrálja, akkor biztosan Panni csokra lesz az. Gyönyörű, színes, elegáns – és mindeközben könnyű és tavaszias. Ez volt az első részlet, ami a szemem elé került, miután megérkeztünk – és valahogy megadta az alaphangot az egész naphoz. :)

Némi “bennfentes” információ: ha azon mérjük, ki mennyire izgult, hogy ki mennyire tudott aludni az esküvő előtt, akkor a két véglet egészen biztosan Jara, a vőlegény; és Niki, a Képfényező csapat “újonca” lesz. Legalábbis amikor megérkeztem, és érdeklődtem, merre lehet Jara, akkor Panni csak annyit mondott: valahol alszik, afféle sziesztát tart még az esküvő előtt. :) Szöges ellentétben az izgatottság miatt az alvást kihagyó Nikivel – de legközelebb már ő is nyugodtan alhat. Örülünk neki, hogy a fedélzeten tudhatjuk, már elsőre is nagyon, nagyon szép munkát tett le az asztalra. :)

Node, nem cél, hogy szavakkal próbáljak mindent elmesélni, elvégre minket fényképezni hívtak – de annyi biztos, hogy Panni és Jara egy nagyon szerethető, “jó rájuk nézni” pár, mindazon érzelmekkel és érzésekkel, aminek az esküvői fotográfus mindig örülhet. És talán még egy utolsó, a szemnek is fontos részletet kiemelnék: Panni ruháját. A szerény véleményem szerint kiemelkedően legjobb magyar esküvői ruhatervező, a Daalarna műve – akiket nem csak azért szeretek nagyon, mert cégnévnek kiválasztották azt a pici de szép svéd vidéket, ahol egy kis tó partján évekkel ezelőtt megkértem a feleségem kezét… :)

Mielőtt túlságosan belemelegednék az írásba, folytassuk inkább a diavetítéssel – reményeink szerint úgyis elmesél minden fontosat:

Igazi tavaszköszöntő jegyesfotózáson voltunk Anett és Andris jóvoltából: virágzó fákkal, végre meleget árasztó napsütéssel, és sok örömmel… és mivel erősen közeledik az esküvő napja is, tovább nem halogathatjuk: fogadjátok szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc képünket lentebb! :)

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)