Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Olyan esküvőn jártunk, ahol szép lassan mi magunk is elhittük, hogy a vőlegény egy varázsló. Az a fajta, aki egy hamiskás félmosollyal csak annyit mond, “várjatok egy picit még”, vagy “jól figyeljetek” – és aztán a legvalószínűtlenebb dolgok történnek. Mert az csak a kezdet, hogy Debrecen közepén megjelenik egy nosztalgiavillamos a násznépért… de amikor kisétáltatta a násznépet sötétedés után a Nagyerdő szökőkútjához, már szinte meg sem lepődtünk, hogy egyszer csak megjelentek Niki és Laci fényképei – magán a szökőkúton. :)

Nem csak ezért volt persze jó ott lenni Niki és Laci esküvőjén, de a leghangsúlyosabb emlék talán ez marad. Emellett azért az esküvőt megelőző két nap történéseit megvillantó showműsort is nehéz lesz elfelejteni, a nyári kánikulában kalandos úton beszerzett, egész sátrat lehűtő hatalmas propelleres szerkezet sztorijával, a padlásról augusztusban leszedett téligumival, és az elmaradhatatlan fa-szilánkkal együtt… :))

Bizton állíthatjuk, Laci ráérő idejében bátran vállalhatna stand-up fellépéseket is. Rég volt már olyan, hogy a rengeteg lehetséges kombinációban elkövetett kiscsoportos fényképek mindegyikén teliszájjal vigyorgó embereket fotóztam – de ehhez most pont elég volt a minden egyes csoport érkezése előtt odasúgott néhány mondata. Csak arra kellett figyelnem, hogy akkor nyomjam a gombot, amikor épp a mondat végére ért. :)

Szokták mondani, hogy a kicsit rejtélyes, látszólag messzire érő titokzatos hatalommal rendelkező, és ugyaakkor megfelelő humorérzékkel rendelkező férfiak népszerűek a nőknél – úgy tűnik, ez esetben tartja magát a népi bölcsesség:

Volt több régi, kedves ismerős is az esküvőn, és örömmel láttuk, hogy bár Grétáékról nemrég készült a második pocakos-babavárós képsorozat, azért a buli az buli maradt – csakúgy mint a mostanra csinosan gömbölyödő pocakkal érkező Cristina és Gábor esetében. És volt még néhány kedves, már ismerős arc, akikkel reméljük, hogy találkozunk még. :)

Node, a sok szöveg helyett vegyük inkább elő a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés legvégén. Fogadjátok szeretettel:

Forró nyári napokon nem sok kellemesebb dolog van, mint a szökőkút vizében állni. Azt hiszem legalábbis, mert próbálni nem próbáltuk – a fényképezőgépeink nem vízállóak sajnos. :)
Előzetesen nyári záport próbáltunk szervezni, de az nem jött össze, így maradt a szökőkút. :)

Azután arra is rájöttünk, hogy ilyen nyári estéken, különösen a naplementéhez közeledve a pesti Duna-partnak is kifejezetten kellemes, szinte mediterrán hangulata van; nagy kár, hogy csak egy viszonylag rövidke szakaszon van sétány a Duna mellett.

A következő képre kattintva láthattok egy zenés diavetítést a képekből; aki pedig siet, a lentebbi képekre kattintson! :)

Fotó: Attila & Juli
Slideshow: Eszter