Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Sokféle válasz létezik arra a kérdésre, hogy miért szeretek esküvőket, menyasszonyokat és vőlegényeket fotózni. Ha ráadásul ismerősökről van szó, hatványozottan igaz: boldognak látni embereket, akiket szeretsz, egyszerűen lélekemelően jó (avagy: “felbecsülhetetlen. Minden másra ott a…” :)

Két nagyon boldog embert látok itt, akiket ismeretek és nagyon szeretek jó néhány éve… és éppen ezért is nagyon jó őket ilyen boldognak látni. A kedvenc képeimen semmi “szakmai extra” nincs, azt hiszem… de ez a két arc, a mosoly, a csillogó szem valahogy most többet ér mindennél. Ennyire mosolygós képsorozatom azért nincs olyan sok, úgyhogy mindenféle zavaró képelemek, fényviszonyok és más egyebeket helyett figyeljetek az arcokra! :)
Igyekeztem persze én is legfelelő fényfoltokat és más hasonlókat találni, ha már megkértek, hogy hozzam magammal a fényképezőgépet – de nem ez most a lényeg. :)

Annyit azért be kell vallanom, ha Feri bácsi nem figyel oda, szívesen hazajöttem volna ezzel a csinos kis angol telivérrel… és hát, igazán jól állt e jóvágású úrvezető kezében is. Mégis, a képek alapján úgy tűnik, hogy az autók iránt állítólag némi érdkelődést mutató vőlegény figyelme mintha mégis egész másfelé kalandozott volna… Ági, ugye feltűnt?! :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket itt, a bejegyzés végén! :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Sziszi és Dani jegyesfotózása igazi jutalomjáték volt a nyár végéhez közeledve… amúgy is régóta tudom, hogy ha eljön az idő, szívesen fényképezném őket, de ez az amúgy is pozitív várakozásaimat is felülmúló élmény volt. Az év egyik legszebb, nyárvégi hétvégéjén ellátogattak hozzánk a Balaton-felvidékre, és megajándékoztak néhány olyan képpel, amit nagyon régóta szerettem volna már elkészíteni valakivel. Először is jöttek ők ketten, szépek voltak, szerelmesek, jól álltak egymásnak. Nagyon. És ehhez most vegyük hozzá a naplementét a nádasból nézve, vagy a Hegyestű masszív bazaltorgonáit, esetleg egy párás hajnalt az általunk annyira szeretett Balaton-felvidéki dimbes-dombos vidékkel… érthető már, miért éltem meg igazi ajándékként mindezt? :)

Már csak pár nap van az esküvőig, amit hasonló lelkesedéssel várunk, de hogy ne csak mi várjuk nagyon, megmutatnánk a diavetítést, Balatonnal, Hegyestűvel, naplementével és napkeltével, zöld szemekkel és vörös hajjal, szerelemmel és sok öleléssel:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám... és úgy sokkal jobb. :)

Megérkezett a tavasz, és rövidesen elhozza az idei szezon első esküvőjét is – már csak egyet kell aludnunk addig. :) Egy olyan pár esküvőjéről van szó, akikkel a tavalyi év egyik emlékezetesen jól sikerült esküvőjén találkoztunk már – mitöbb, azóta a tavalyi menyasszony a Képfényező csapat tagja lett. Még nem tudni, mit jelenthet ez Pannira és Jara-ra nézve, majd az idő eldönti… :)

A bejegyzésben látható képek első fele egy golfpályán készült (és ha jók az információink, egy másik golfpálya fontos szerepet játszott az esküvőig vezető úton is) – de ha továbbgörgettek, gyorsan meg fogjátok érteni, miért örülünk neki igazán, hogy Jara egy kedves, mosolygós srác. Akit inkább nem próbálunk felbosszantani… a néhány stúdiófotó ötlete igazából akkor merült fel, amikor fény derült a komoly, versenyszerű cselgáncsos múltra – ezzel együtt meglepődtünk, amikor megláttuk, ez egész pontosan mit jelent. Mindenesetre most már tudom, hogy a judo a mérlegelendő lehetőségek között lesz, ha a kisfiam picit nagyobb lesz. :)

A diavetítés maga inkább a kora tavaszi, szeles-didergős golfpályán készült képekre koncentrál, de a lentebb látható képek megvillantanak valamit a műtermi képekből is… úgyhogy dőljetek hátra, és élvezzétek (lehetőleg teljes képernyőn, HD felbontásban)! :)

Ismét láttam valamit, amiért jó és érdemes fényképezőgépet ragadni. Egy lányt és egy fiút, és bár a szó szinte elcsépeltté válhat: szerelmet. Az örömöt a másik közelsége miatt, az izgalmat, vibrálást, teljes megfeledkezést a külvilágról. És ez utóbbi nagyon fontos nekem ahhoz, hogy őszinte képeket készíthessek, és ugyanakkor szinte ünnepélyes megtiszteltetésnek érzem, ha valaki ennyire beenged az életbe, közel enged magához. Kicsit ünnepi hangulatban megyek haza, mert része lehettem valami kivételesnek…

Ez a lényeg. Persze kerestünk remek helyeket, épületeket és fényeket, ismét csak Budapest kissé elrejtett kincseiből; váltogattunk stílust, öltözéket és kalapot, mert ez is fontos ahhoz, hogy a képeket élmény legyen majd kézbevenni. Zsófinak és Tamásnak köszönet a fentebb leírtakért, és azért is, mert ide kerülhettek most ezek a képek. És milyen jó, hogy eszükbe jutott esküvőtől függetlenül is, hogy örömet okozna néhány közös fénykép, egy szép emlék ezekről a napokról, szerelemről és szenvedélyről… :)

Válogatás a képekből alul, zenés diavetítés pedig az alábbi fotóra kattintva.
A Nikon Magyarországnak ismét köszönet, ezek a képek is az éppen próbálgatott D700-zal készültek. :)