Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A szokásosnál személyesebb szálakkal kötődöm az alábbi képekhez, mondhatni családtagok… és ilyenkor mindig nehezebb / más / szokatlan a helyzet. Egy idő után azért azt hiszem, mind a hárman megszoktuk, és éppen ez a jegyesfotózás (egyik) lényege. Holnap már nyugodtabban mehetek az esküvőre, kezemben egy fényképezőgéppel. :)

A romantikusabb hangulat után ráadásul egy másik arcukat is megmutatták, és bár végül Cantona-t nem sikerült ideszerveznünk, a Joga Bonito hangulatot sikerült egy csinos cheerleader-rel feldobni – szerintem Geri úgysem cserélte volna el egy borostás francia csatárra. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

A második Julival közösen fotózott esküvőnk volt – kedves, fiatal pár, akikkel szerencsére a közös hangot is gyorsan megtaláltuk… :)

Valami sajátos kedvességet adott az indulásnak, hogy reggel a vasalódeszka mellett találtuk a menyasszonyt – és épp a vőlegény ingét vasalta. Micsoda idilli kép… :)) Az MTV vagy a VH1 éppen Jacko-napot tartott, úgyhogy igen ritmusosan fotózott készülődés, sminkelés, öltözés volt – a végén tényleg meglepődő vőlegénnyel.

A Kopaszi-gáthoz már korábban is szerettem volna fotózni menni, most össze is jött – bár kicsit nehézkesen indult (sose felejtsetek el előzetesen engedélyt kérni!); de aztán mi nagyon élveztük. Remek idő volt, nem kellett nagy hajszárítót sem vinni a szélfútta képekhez – és mindemellé egy olyan jókedélyű, vagány menyasszonyunk volt, aki egy percig sem aggódott a szélfútta frizura miatt.
Idő is volt elég, ötleteink is voltak (pár nappal előtte körbejártam a helyet, egy egész sor kiváló épületet, színt, vonalat és formát találtam) – szóval élveztük. :)

Fura mód korábban még sosem jártam a Bazilikában fotózni; most ez is megtörtént. Nehéz mit hozzátenni; ott kell lenni, látni és érezni kell – lenyűgöző és hatalmas. Fényből nem sok van, de ami van, az legalább szép. :)

Röviden: jól éreztük Regináéknál magunkat, a képekkel nekik is sikerült örömet okozni – csupa ilyet szeretnék 2010-ben is. :)

A lentebbi képre kattintva megtekinthető az esküvő képeiből készült zenés diavetítés!