Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Mint az alighanem már sokszor kiderült, ha csak tehetnénk, legszívesebben mindenkit elvinnénk a Balaton-felvidékre fotózni – idén pedig jó dolgunk is van, mert sokan eljöttek ide a kedvünkért. Szeretjük, és egyre jobban ismerjük a környéket, így persze egyre könnyebb bárkit meggyőzni, hogy érdemes… :)

Most viszont némiképp szokatlan élményben volt részünk, Dóri és Peti ugyanis nem csak hogy eljöttek erre a szívünknek oly kedves vidékre, de ők mutattak nekünk egy, eddig a számunkra ismeretlen ékszerdobozt: a Folly Arborétumot jelző tábla mellett már többször elmentünk az utóbbi években, de most Dóriéknak köszönhetem, hogy végre meg is néztem közelebből. Kár volt ezzel eddig várni. :)

Emellett külön hálás vagyok az este érkező könnyű, nyári záporért – évek óta szeretnék egyszer néhány ilyen képet… most végre jó helyen voltunk, megjött a zápor, és Petiék sem ijedtek meg tőle. Nagyjából úgy éreztem magam, mint aki meglepetés-partira érkezik, és váratlan ajándékot kap – azt hiszem, úgy örültem neki, mint egy kisgyerek. :)

Hosszúra nyúlt fotózás volt, egy éjszakai szünettel… és az esti, esős szeánsz után másnap hajnalban befutott Niki is, úgyhogy miután Dóri az éppen nyíló pipacsokhoz öltözött, körbejártuk még néhány kedvenc dombunkat és völgyünket, meg persze a Balaton-part nádasait és stégeit is, nehogy valami fontos kimaradjon. Az az érzésem, hogy a kedvenc idei képeink közül jónéhányat ennek az estének és hajnalnak, no meg Dórinak és Petinek köszönhetünk – fogadjátok hálánk jeléül az alábbi diavetítést. :)

A képek kattintásra nagyra nőnek! :)

Évek óta rendszeresen felvetem majd’ mindenkinek, hogy a napnak két olyan időszaka van, amikor igazán szép fényekkel lehet fotózni: napkelte után, és naplemente előtt. Valamilyen rejtélyes oknál fogva majd’ mindenki a naplementét preferálja… :) Egy sok évvel ezelőtti hajnalni jegyesfotózás volt eddig az egyetlen sikerem e téren – de most Katáék megadták az esélyt egy szép, hajnali kismama-fotózásra – és mint a lenti képek mutatják, ki korán kel… gyönyörű dolgokat talál. :)

Nyár eleji virágszőnyek, eleinte hajnali derengés, lassan felkelő nap, vöröslő égbolt, majd nyár eleji virágtenger (ebből azért sejthető, hogy a képek még valamikor júniusban készültek). Élveztük, és ami fontos: rövid idő után már nem csak én (a fotós), de Kata – mi több, egy idő után Zsolt is. A jövőben Katáék képeivel próbálok mindenkit meggyőzni a hajnali fények szépsége felől. :)

Gondolkoztam rajta, hogy nem is írok semmit a képek elé, csak ide teszek két “werkfotót”, mondván: itt éppen keményen dolgozunk. És ebből azért sejthető, hogy nem volt rossz dolgunk. :)

Kicsit olyan érzésünk volt, mintha találkoztunk volna a jótündérrel, aki három kívánságunkat teljesíti.

Először is, régóta szerettem volna már egy egy vitorlázós fotózást – és most a Kék Csillag “személyében” nem is akármilyen hajón kaptuk meg a lehetőséget.

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Másodszor: mindig nagyon szerettem a táncosokat és táncolni szerető párokat – ha egy jegyesfotózáson sikerül rábeszélni a párokat némi táncra, már boldog vagyok… de most igazán rábeszélni sem kellett. Csak megmutattuk a végtelen pipacsmezőt, és megemlítettük, hogy esetleg táncolhatnának is… és lám. :)

Harmadszor: mindig kicsit ünnep, ha sikerül a Balaton-felvidékre vinni egy-egy fotózást: nagy rajongói vagyunk a tájnak/vidéknek – és most ez a kívánságunk is teljesült. :)

Ezek után legalább egy diavetítéssel tartozunk a mi “jó tündéreinknek”, akik mindezt szerették, élvezték, átélték, és igazán széppé tették nekünk. Fogadjátok szeretettel – és persze ezek után kíváncsian várjuk, az esküvőn mi vár minket… :)

Vasárnap délelőtt felébredtünk Eszterrel, és kicsit beszélgettünk még az esküvő élményeiről. Az első, amit mindketten megállapítottunk: összeillenek, nagyon. Igazából ritkán látunk olyat, ahol ennyire nyilvánvaló. Természetes, hogy egy közeli barátnál sokkal felületesebben tudjuk csak megismerni az embereket… de azért ha összetesszük, hogy a fotós elég jó megfigyelő (sokszor apró rezdüléseket és részletet is észrevesz), ráadásul az előzetes találkozókat és a jegyesfotózást nem számítva is igen intenzív tizenpár órát töltünk a párjainkkal, épp az esküvőjük napján, akkor talán értelmet nyer egy ilyen megállapítás tőlünk is. Leírhatnánk, hogy mi mindenből látszik – de abban bízunk, hogy többet ér a képeket lapozgatni. :)

Vártuk, örültünk neki. Sőt: régóta vártunk rá, hogy ott lehessünk Gyöngyi és Szabolcs esküvőjén. Ők voltak idén az első, és már önmagában ez is elég lehetne a várakozáshoz, de volt más okunk is rá. És szívből örülünk, hogy ott lehettünk – gratulálunk, Isten áldjon titeket, vigyázzatok egymásra! :)

Még valami, amit nem fogunk elfelejteni: olyan vendégszerető emberekkel és családdal találkoztunk, ami egészen rendkívüli. Pedig mi “csak a fotós” lettünk volna… de úgy érezhettük magunkat, mintha legalábbis családtagok lennénk. Köszönet érte ismét! :)

Ami pedig a fotózáshoz edződött szemünknek volt öröm: egészen gyönyörű vidékre vittek minket Szabolcsék. Sosem jártunk még korábban Szendrő és Edelény környékén, nem tudtuk, hogy a Bódva völgye ilyen festőien szép – és az edelényi kastélyról is egészen más képek éltek az emlékeinkben. Ezeket az emlékeket most eddigi fotós pályafutásom egyik kedvenc fotójára cseréltem… :)

Persze nem csupán ez az egy képünk van Gyöngyi és Szabolcs esküvőjéről… fogadjátok szeretettel az alábbi rövid diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Hosszas tervezgetés, időjárás-figyelés és készülődés után összeállt a kép: volt napsütés, mező, pipacsok és egy szuper kis Fiat, néhány évtizeddel ezelőttről. No meg persze egy vőlegény és egy menyasszony, akikről eddig is tudtuk, hogy jól áll nekik a retró – most az is kiderült, hogy az oldtimer Fiat-ot pont nekik találták ki. :)

És hogy Attila pár nappal ezelőtt mondatát idézzem: nem is gondoltuk volna, hogy ennyire jó helyek vannak, ennyire közel Budapesthez. Merthogy a tengernyi zöldellő-sárgálló mezőért nem kellett messzire menni. Minthogy a végtelen pipacsmezőért sem (ami Niki szerint még Monet-t is megihlette volna). :)

A lentebbi képre kattintva elérhető diavetítés ezt a nyarat hivatott megidézni tehát:

Diavetítés a képre kattintva!

A bőség zavarával küzdöttünk egyébként, mert hogy nem csak “mezei” képeink vannak ám, hanem Attiláék Budapest egyik legszuperebb lépcsőházát is megtalálták nekünk a Gerlóczy-ban, így ezt sem hagyhattuk ki. A lentebbi válogatásba így bekerültek ezek az “urbánusabb” képek is, és persze egy rövidke mezei ízelítő is – abból, amiért érdemes a diavetítésre kattintani. :)