Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Sziszi és Dani esküvői képeivel zárjuk az idei évet, legalábbis ami az esküvőket illeti – és ez mindenképpen szép és méltó zárás. Ez volt az első év, amit Nikivel dolgoztam végig, és bár eleinte mi magunk sem tudtuk, hogy pontosan mire számíthatunk tőle, hamar kiderült, hogy a Képfényező csapat sokat erősödött vele – reméljük, sokáig látjuk még a fedélzeten. Hosszú értékelésbe nem kezdenék, mert ennek nyilván csapaton belül van a helye, egy jó kávé mellett… de azt például nem lehet nem észrevenni, hogy a Képfényező részletek iránti rajongása rá is átragadt, sőt – inkább csak erősített minket ebben. :)

Az alábbi képek egyik felét Niki fotózta, a másik felét én… nem árulom el, ki melyiket
(de a játék kedvéért kommentben lehet találgatni). :)

Lehetetlenül nehéz feladat volt akár a blogbejegyzéshez, akár a diavetítéshez képeket válogatni. Egyszerűen túl sok mindent nem szeretnénk kihagyni… pedig valamit muszáj. A reggeli készülődés olyan jó, békés, nyugodt, és valahogy érzelmileg, emberileg gazdag volt, hogy mint azt látni fogjátok, képtelenség igazán rövidre fogni. És van egy kép, ami valószínűleg egy életre belém égett: az esküvő napján, a készülődés közben bőven volt idő arra, hogy a smink után és az öltözés előtt Sziszi papája ölébe ültesse a lányát, és (ki tudja miről) hosszabban elbeszélgessenek. Ezek azok a pillanatok, amit én is szeretnék átélni, ha egyszer a pici lányunk férjhez megy. Hasonlóan kedves jelenet volt, amikor az egyik testvér felbukkanása után Sziszi eltűnt… a zongoraszót követve találtuk meg őket, így:

Daniról a templomban kiderült, hogy szereti váratlan kihívásokkal meglepni a fotóst (is)… :) Van ugyanis a képek között egy, ami csak annak lehet meglepő, aki velünk egy gyülekezetben nőtt fel, és sok pasaréti esküvőt látott – a csók valahogy nem a megszokott liturgia része. Mivel sokadszor fotóztam már itt, (elvileg) tudva, mikor mi következik, épp a templom hátuljában sétálgattam egy viszonylag nagylátószögű objektívvel, készülve az áldás utáni kivonulásra, amikor Géza megemlítette, hogy akkor most jöjjönamimégnemvolt… még megijedni sem volt időm, de magam sem tudom hogyan, az alábbi történelmi pillanat rákerült a kártyára, bizonyítékom van róla. :))

Alapvetően nehéz ám képeket válogatni már csak azért is, mert ők itt ketten… egyszerűen szépek. Jó rájuk nézni, és mint a képekből is kiderül – a szemükbe nézni különösen is. Úgyhogy néztünk is sokat, én azt hiszem, ennyi sok közelképet szemekről az egész eddigi pályafutásom alatt nem fotóztam. De már azon az említett balatoni jegyesfotózáson megjegyeztük, hogy az esküvőn sokat fogunk kék és zöld szemeket fotózni. :)

Következzen hát a „szezonzáró” diavetítés, Sziszi és Dani esküvőjéről. Köszönjük a türelmeteket, reméljük, hogy még ha hosszabban is dolgoztunk rajta, mint gondoltok, ezért legalább érdemes volt várni… :)

A bejegyzés végén pedig a nagy küzdelem után is hosszú válogatást találjátok a kedvenc képeinkből. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!

Amikor először leültünk Andival és Balázzsal beszélgetni, sok más egyéb mellett az is szóba került, hogy honnan ismernek minket egyáltalán. És ekkor derült ki, hogy ők egészen központi helyen állnak, legalábbis Képfényező-perspektívából nézve. :) Két nagyobb társaság / baráti kör van, amelyről talán azt mondhatjuk, hogy visszajáró vendégek vagyunk már, Pasaréten és Kiskunhalason. Kiderült, hogy Balázsék mindkét csapatot jól ismerik. Ráadásul jártunk idén egy esküvőn Baján (és környékén) is Nellynél és Attilánál, akiket szintén nagyon megszerettünk. És amikor a limonádé vége felé jártunk, kiderült, hogy ők is ismerősek. Egyszóval kicsi a világ, és Andiék ráadásul valahol a közepén vannak. :)

Aztán ahogy beszélgettünk, kiderült még sok más közös pont is, és lassan összegyűltek a fotózáshoz kötődő ötletek is. Ahogy már megírtuk akkor, hosszú várakozás után végre összejött a régóta tervezgetett főzős-borozós fotózás is. És már akkor utaltunk rá, hogy az esküvőn egy másik, téli álmunk alatt megszületett tervet igyekszünk majd átültetni a gyakorlatba. :)

Ez a régóta dédelgetett ötlet pedig négy keréken gurul, vászonteteje van, és jobboldalt hordja a kormányt. Ráadásul egy mindannyiunknál idősebb, igen kifinomult stílusú angol öregúr. :) Mellébeszélés helyett bemutatnánk, ő az:

(ezúton is nagy köszönet az autóért a gazdájának, aki ráadásul a világ legjószívűbb embereinek egyike: látva lelkesedésünket, a fotós házaspárnak is szerzett egy gyönyörű vasárnapot... :) )

Persze nem töltöttük az egész napot négy keréken… :) A délelőtt a készülődéssel telt, elég vidám hangulatban; délután megkomolyodtunk picit, amíg Balázs és Andi hűséget fogadott egymásnak az Úr előtt, majd az estét a Várban töltöttük. Sok barát és családtag között a már említett halasi csapattal, így a már hagyománnyá vált esti mese sem maradhatott el, matrózokkal, fedélzettel és rumoshordóval… :)

Igyekeztünk összes élményeinket a bejegyzés elején látható diavetítésbe sűríteni. Szép nap volt, élveztük, jó volt ott lenni – Andi és Balázs, köszönjük a meghívást! Isten áldjon titeket, sok örömet a házasságban! :)

Eszterről és Bencéről az első képek még tavaly ősszel készültek, az eljegyzésük után. Azóta egy-két apró változás történt a látható dolgokban (pl. nyár lett, és Eszter mintha fehérebb ruhában lenne :) ), de a lényeg ugyanaz, “Tegnap, ma és mindörökké…” és ezt jó látni.

Sok kedves ember, szerető család, fiától kissé nehéz szívvel búcsúzó anyuka… ezekért a pillanatokért szeretünk a készülődéstől kezdődően ott lenni. Ráadásul ismét “haza”mentünk fotózni, a saját gyülekezetünkbe, sok jól ismert ember közé, úgyhogy igazán könnyű volt nem csak a szemünket, de valahogy magunkat is ráhangolni a napra… :)

Szép nyári este volt – amelynek kezdetén a két örömapa útravalóját kapták meg Bencéék. Ilyenkor picit sajnálom, hogy a fényképezőgép hangot nem rögzít, de talán az arcok mesélnek picit…

A lentebbi képekre kattintva érhetitek el a szombati napot elmesélő zenés diavetítést, ahogy azt már megszokhattátok. És még egy javaslat: érdemes pár nap múlva visszanézni ide, mert Eszterékkel vasárnap este is találkoztunk – immár csak kettesben, erdőn-mezőn, mesés fényviszonyok között… és mire mindenki megnézi, mi történt szombaton, már az is itt lesz, a Képfényező blogon. :)

Sokadik alkalommal találkozhattok Julóval és Krisztiánnal a blogon. Voltunk velük üres raktárban és macskaköves utcákon az előzetes fotózásukon (itt), majd az esküvőt követő napon kint a zöldben és a belvárosban (itt). Nekik valószínűleg ez a bejegyzés lesz a legfontosabb, az esküvőjük napjának története, tele vidámsággal és érzelmekkel. Nekünk nem is tudom, melyik volt a kedvencünk… :)