A(z) ‘Pannonhalma’ címszóval jelölt bejegyzések:
Barbi & Dani
Nincs még egy olyan esküvői helyszín Magyarországon, ahova olyan különleges várakozással mennék, mint Pannonhalma. Nehéz volna leírni, hogy pontosan miért… de talán nem is kell. Aki járt már ott, talán érteni fogja. És persze különösen is érdekes, ha az esküvő azért van éppen Pannonhalmán, mert a vőlegény pannonhalmi diák volt… már önmagában az érdekes, ha valaki egy ilyen történelmi hangulatú helyszínen úgy mozog, hogy éveken át ez volt nemhogy a normál iskolai közeg, de jelentős részben az otthona is. Merthogy már Ádám és Dóri esküvőjén is megérintett minket valami ebből a légkörből, pedig akkor Budapesten voltunk.
Legyőztük azért a kísértést, hogy kizárólag az apátságban készült fotókból válogassunk, de talán érthető, hogy a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapott a templom, és az esküvői szertartás. Tehet erről a Barbit és Danit összeadó Konrád testvéró is, akinek történetesen van némi köze ahhoz, hogy Pannonhalmához ilyen érzések fűznek – egy közös ismerősünk révén sok-sok évvel ezelőtt majd’ fél napig jártuk vele az apátságot (egy kisebb társaság részeként), és akkor nagyon sok érdekeset mondott és mutogatott nekünk. És ha netán olvasná, amit írok: innen is szeretnénk egy nagy jópontot küldeni neki azért, mert a fogadalomtétel szövegében voltak az amúgy kissé máshoz szokott fülemnek ismerősen csengő mondatok… akinek van füle, érti. :)
Végül, a diavetítés előtt még valami: az időjárásról mindig lehet beszélni, éppen ezért snassz egy kicsit… de most nehéz volna elfelejteni. Ez egy olyan nap volt, amikor sokan talán sopánkodnának, hogy rossz időnk volt… pedig: amikor éppen kellett, mert kint voltunk, akkor nem esett. A nyakunkba szakadt az eső fél perccel azután, hogy Barbit és Danit már kocsiba ültettük (de kit érdekelt, volt rajta tető :) ) – és hogy ez mit jelent az égboltra, felhőkre nézve, azt talán sejtitek:
Ezek után nem is húzzuk tovább az időt, következzen a diavetítés, és a bejegyzés végén néhány kedvenc képünk:
Csilla & Balázs
Még ha olyan “igazi”, papírra írt Képfényező bakancslistánk nincs is, valami hasonlót legalább a gondolataink között azért tartunk – én például évek óta szeretnék egyszer Pannonhalmán fotózni. Mióta először ott jártam, azóta tudom – nem egyszerűen csak az gyönyörű amit felépítettek ott, de ahova építették… szintén. Ahogy a Bakonyon keresztül autózva közeledtem, és kezdett feltűnni a távoli dombtetőn az apátság: azt hiszem, erre mondják, hogy “inspiráló”. Máshogy veszek kezembe a fényképezőgépet is… úgyhogy Csillának és Balázsnak hálás lehetek – nekik köszönhetem, hogy végre itt is fotózhattam. Következőnek Bélapátfalváról várok érdeklődőket. :)
És bár Eszter, szeptember elejére már igen szépre gömbölyödő pocakja miatt, ide már nem kísérhetett el, mégsem maradtam egyedül a fényképezőgép mögött… :) Ott volt ugyanis a vendégek között egyike azoknak az embereknek, akivel már régóta szerettem volna egyszer együtt fotózni: Zoli, aki pár éve Villányban, illetve Kisjakabfalván még a fényképezőgép másik felén állt. A blogon és a diavetítésben látható képek egy része az ő munkája. :)
Hálásak lehetünk az ÚRnak: “rezgett a léc” az időjárást illetően, de végül nagyon szép kora őszi délutánt és estét kaptunk éppen addig, amíg fotózni akartunk – és csak akkor szakadt le az ég, amint a “tető alá került” a buli. Így aztán csak rajtunk múlott, hogy milyen képeket tudunk mutatni… reméljük, nem okozunk vele csalódást. Fogadjátok szeretettel a diavetítést. :)
-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!
A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)
