Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Vannak emberek, nem is kevesen, akik képesek végigizgulni az egész esküvőt – nekik a legnehezebb. Azután találkoztunk olyanokkal is, akik előtte rettentő feszültek, aprólékos gonddal megszerveznek és elrendeznek mindent, de aznap elengedik: nekik már jobb, ők ugyan fáradtan érkeznek az esküvő napjához, de azt már felszabadultan élvezik. És láttunk már olyanokat is, akik az esküvő előtt is kellő humorral álltak mindenhez. De azt csak most tudtuk meg, hogy a „nyugalom” szó mellett illusztrációként kinek a fotója fog szerepelni… :)

Nyugalom és sofőrje :)

Dia és Zoli képei jelentik a „szezonzárót” idén. Egy minden hivalkodás nélkül roppant stílusos öreg Mercedes, az Operaház elképesztő eleganciája, a németajkú gyülekezet templomának letisztult egyszerűsége, és egy elsöprő esti buli kavalkádja maradt meg emlékeinkben. Meg persze Dia és Zoli, akikről sok mindent lehetne írni, legyen most elég két gondolat.

Egyrészt: szeretnénk mindig olyan párokat fotózni, akiknél néha olyan érzésünk van, mintha valamiféle regényből toppantak volna elénk… A fényképezőgép a karaktert és a szépséget is szereti ám. :)
Másrészt: sok megtanult táncot láttunk már esküvőn. Keringő, salsa, rocky, cha-cha, … de mind közül a legnagyobb kihívást a tangó jelenti. Mert bár minden tánc több mint lépések sorozata, nincs még egy tánc, ahol annyira feltűnő, ha valaki csak „lépi”, de nem érzi/éli át. No, Dia és Zoli a tangót választotta, és milyen jól tette… már csak ezért is jó volt ott lenni. :)

Fogadjátok hát szeretettel az idei év utolsó esküvői „meséjét”, a diavetítést – így láttuk mi Dia és Zoli esküvőjét:

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Amikor először leültünk Andival és Balázzsal beszélgetni, sok más egyéb mellett az is szóba került, hogy honnan ismernek minket egyáltalán. És ekkor derült ki, hogy ők egészen központi helyen állnak, legalábbis Képfényező-perspektívából nézve. :) Két nagyobb társaság / baráti kör van, amelyről talán azt mondhatjuk, hogy visszajáró vendégek vagyunk már, Pasaréten és Kiskunhalason. Kiderült, hogy Balázsék mindkét csapatot jól ismerik. Ráadásul jártunk idén egy esküvőn Baján (és környékén) is Nellynél és Attilánál, akiket szintén nagyon megszerettünk. És amikor a limonádé vége felé jártunk, kiderült, hogy ők is ismerősek. Egyszóval kicsi a világ, és Andiék ráadásul valahol a közepén vannak. :)

Aztán ahogy beszélgettünk, kiderült még sok más közös pont is, és lassan összegyűltek a fotózáshoz kötődő ötletek is. Ahogy már megírtuk akkor, hosszú várakozás után végre összejött a régóta tervezgetett főzős-borozós fotózás is. És már akkor utaltunk rá, hogy az esküvőn egy másik, téli álmunk alatt megszületett tervet igyekszünk majd átültetni a gyakorlatba. :)

Ez a régóta dédelgetett ötlet pedig négy keréken gurul, vászonteteje van, és jobboldalt hordja a kormányt. Ráadásul egy mindannyiunknál idősebb, igen kifinomult stílusú angol öregúr. :) Mellébeszélés helyett bemutatnánk, ő az:

(ezúton is nagy köszönet az autóért a gazdájának, aki ráadásul a világ legjószívűbb embereinek egyike: látva lelkesedésünket, a fotós házaspárnak is szerzett egy gyönyörű vasárnapot... :) )

Persze nem töltöttük az egész napot négy keréken… :) A délelőtt a készülődéssel telt, elég vidám hangulatban; délután megkomolyodtunk picit, amíg Balázs és Andi hűséget fogadott egymásnak az Úr előtt, majd az estét a Várban töltöttük. Sok barát és családtag között a már említett halasi csapattal, így a már hagyománnyá vált esti mese sem maradhatott el, matrózokkal, fedélzettel és rumoshordóval… :)

Igyekeztünk összes élményeinket a bejegyzés elején látható diavetítésbe sűríteni. Szép nap volt, élveztük, jó volt ott lenni – Andi és Balázs, köszönjük a meghívást! Isten áldjon titeket, sok örömet a házasságban! :)

A jövő évre “átívelő” bejegyzés következik: Eszterrel és Bencével reménység szerint jövőre találkozunk még… esküvői fotókon is. :) Ellenben ezek a képek most végre igazán értelmet adnak az angol “engagement session” kifejezésnek – hiszen ezek a fotók ha időben nem is feltétlenül szorosan, de céljukban, tartalmukban inkább kötődnek az eljegyzéshez, mint az esküvőhöz.

Kissé kifelé jártunk az őszből, még nem értünk be egészen a télbe, amikor fotóztunk… de legalább nem csak tavaszi és nyári képeket tudunk e műfajban felmutatni. :) Az ellenfény persze mindig szép, a levelek még azért színesek voltak, és persze úgysem ez a lényeg – hanem Eszter, Bence, meg mindaz, ami miatt összetartoznak.