Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A továbbolvasás előtt szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolkodjon el azon, milyen esküvőt szeretne – és írjon fel egy papírra öt kulcsszót (akinek már volt esküvője, az is felírhatja, hogy ma mit gondolna a legfontosabbnak). Akinek van kedve, hozzászólásként is beírhatja lentebb. :)

Jó volna látni valamiféle statisztikát, hogy egyes szavak milyen gyakran szerepelnek – mindenesetre azt hiszem, hogy bár talán nem lenne egészen toplistás, a “meghitt” és a “bensőséges” szavak azért elő-előkerülnének. Az oda vezető utat mégis sokszor rossz helyen keressük, azt hiszem. Pedig tulajdonképpen két képben benne van minden, ami Naómi és Tamás esküvőjét nehezen feledhetővé tette a számunkra – és ezek egyike sem igényel komoly szervezést vagy logisztikát… viszont kiderül, hogy egy esküvő mikor lesz bensőséges és meghitt. Például a nagy szeretettel, és kézzel egymásnak megírt levelektől, és attól, hogy ezen a napon is időt akartak és tudtak szánni arra, hogy kicseréljék, elolvassák, és jobban értsék, mit jelent mindez a másiknak, mit érez most. Másrészt, az talán nem véletlen, hogy a meghitt szavunkban ott bújik meg a hit. Az a hit, ami nem ül ugyan a kirakatba és nem tolakodik, de odafigyelő ember számára nyilvánvalóan áthat mindent, amibe ők ketten (és a család) belekeverednek. Egészen kis nüanszokból is meglátszik ám, amikor az imádság nem szertartás, hanem az élet megszokott része…

Volt persze sok más szép élményünk is ezen a napon – még mielőtt valaki azt hinné, hogy a megható, torkunkba gombócot növesztő pillanatok kizárnák a sok mosolyt, ölelést, vidámságot és mókázást. És persze ezúton is köszönjük a lehetőséget, az Operaházban fotózni mindig különleges élmény. Amiért pedig különösen is hálásak vagyunk: elméletileg egy esős napot a fotós külön csapásként kellene megéljen, de ez olyan nap volt, hogy legalább háromszor kezdett el esni, és ugyanennyiszer éltük át, hogy eláll – majd kisüt a nap. És azok a pillanatok, amikor a napfény elkezdi szétnyitni a párát, egészen gyönyörű fényeket hoznak. :)

Van még sok-sok kedvenc képünk a bejegyzés végén, lapozzgassátok bátran – de elsőként hadd ajánljuk figyelmetekbe a diavetítést: szándékaink szerint segít újra átélni ezt a szép őszi napot. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Vannak emberek, nem is kevesen, akik képesek végigizgulni az egész esküvőt – nekik a legnehezebb. Azután találkoztunk olyanokkal is, akik előtte rettentő feszültek, aprólékos gonddal megszerveznek és elrendeznek mindent, de aznap elengedik: nekik már jobb, ők ugyan fáradtan érkeznek az esküvő napjához, de azt már felszabadultan élvezik. És láttunk már olyanokat is, akik az esküvő előtt is kellő humorral álltak mindenhez. De azt csak most tudtuk meg, hogy a „nyugalom” szó mellett illusztrációként kinek a fotója fog szerepelni… :)

Nyugalom és sofőrje :)

Dia és Zoli képei jelentik a „szezonzárót” idén. Egy minden hivalkodás nélkül roppant stílusos öreg Mercedes, az Operaház elképesztő eleganciája, a németajkú gyülekezet templomának letisztult egyszerűsége, és egy elsöprő esti buli kavalkádja maradt meg emlékeinkben. Meg persze Dia és Zoli, akikről sok mindent lehetne írni, legyen most elég két gondolat.

Egyrészt: szeretnénk mindig olyan párokat fotózni, akiknél néha olyan érzésünk van, mintha valamiféle regényből toppantak volna elénk… A fényképezőgép a karaktert és a szépséget is szereti ám. :)
Másrészt: sok megtanult táncot láttunk már esküvőn. Keringő, salsa, rocky, cha-cha, … de mind közül a legnagyobb kihívást a tangó jelenti. Mert bár minden tánc több mint lépések sorozata, nincs még egy tánc, ahol annyira feltűnő, ha valaki csak „lépi”, de nem érzi/éli át. No, Dia és Zoli a tangót választotta, és milyen jól tette… már csak ezért is jó volt ott lenni. :)

Fogadjátok hát szeretettel az idei év utolsó esküvői „meséjét”, a diavetítést – így láttuk mi Dia és Zoli esküvőjét:

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!