Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az idei esküvői fotóink sorát szeretnénk két, számunkra különösen fontos emberrel kezdeni. Andi és Aksel nem csupán egy menyasszony és vőlegény voltak, akik ránk bízták az esküvői emlékeiket (legalábbis képekben) – pedig önmagában ez sem volna kevés. De mindezek mellett hosszú évek óta szeretett barátaink. És már csak ezért is nagy öröm volt őket együtt látni. Mindig nehéz egy testvért, barátot sok ezer km távolságba elengedni, de Andi felől nyugodtak vagyunk. És nem csak azért, mert Norvégiát nagyon szeretjük… :)

Nehéz egy esküvő után bármit kiemelni, de kicsit részrehajlóak leszünk: az ifink norvég kórusa azért szemmel láthatóan felderített mindenkit. Az este azután megtudhattuk, hogy Aksel milyen sokféle szempontból hasonlatos egy Volvóhoz, valamint hogy a rózsa minden részletével együtt is gyönyörű virág. És ez így volt jó: nem véletlenül hívják a vőlegény tanúját angolul “best man”-nek. Mindketten nagyon finoman és jól keverték az őszinte, szívről és lélekről tanúskodó gondolatokat a megfelelő humorral – erre a két beszédre még emlékezni fogunk egy darabig.

Andi & Aksel, az Úr áldjon meg és őrizzen titeket odakint – és persze visszavárunk bármikor, amikor csak jöttök! :)

Sok minden írhatnánk, hogy miért szerettük ezt a fotózást, de Eszter werkfotója talán mindent megmagyaráz. Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy összesen egy heti “képanyagból” készült a válogatás, akkor mindenki irigykedni fog ránk – főleg, mert ebből azért sejthető, hogy nem csupán “munkaügyben” utaztunk el Norvégia északi végéig… De hamár Andiéknál jártunk, akkor azért ezt a szavakkal nehezen leírható környezetet nem hagyhattuk kihasználatlanul:

Úgy döntöttünk végül, hogy a diavetítésbe sűrítjük a színes képeket, és így a blogon nyugodt lelkiismerettel mutogathatjuk a táj fekete-fehér arcát. :)

Még talán annyit elmesélnénk, hogy itt a lentebbi képen méteres hó, szikrázó napsütés és egészen valószerűtlenül tiszta idő volt, amire Aksel csak annyit mondott: “This is spring”. Észak-Norvégiában úgy tűnik, mást jelent a tavasz, mint itthon… :)

Persze Norvégia nem is volna az igazi hajó(k) és a Hurtigruten, meg persze színek nélkül, úgyhogy ízelítőként egy-két képet mutatunk a Nordkapp fedélzetéről is, csak hogy legyen miért a diavetítésre kattintani… :)

És akkor ennyi ízelítő után térjünk a lényegre… :)

Következzen a diavetítés, sok-sok hófödte heggyel, és egy lelkünknek kedves norvég orvossal, valamint magyar nyelvésszel. :)

Hosszú álmodozás után az első utunk volt Norvégiába: repülővel Oslo-ig, onnan majd’ 24 óra vonatozás Trondheimen keresztül Bodo-ig, a vasút északi végpontjáig.
A táj, amit a vonatból láttunk, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. A sarkkörön való áthaladás pedig olyan volt, mint a 18. születésnap: nem érez az ember közvetlenül semmit, de valami mégis más, valamin túljutott – visszagondolva már tudja, hogy számít.

Bodo-ben egy alvás, majd másnap kora reggeltől estig busz Narvikon keresztül Tromsö-be.

Ezen az úton legszívesebben végigmennék még tízszer… nagy hegyek, sziklák, fjordok, tenger, hidak és kompok – Norvégia sava-borsa.
Estére megfájdult a nyakunk a sok nézelődéstől… :)

Tromsöben 5 nehezen felejthető nap és leginkább egy még nehezebben feledhető éjszaka – a sarki/északi fény (“Aurora Boralis”) semmihez nem hasonlító, világító, sejtelmesen mozgó, a horizont egyik végétől a másikig ívelő zöldes-lilás-sárgás játéka.

Utolsó nap reggel hóesésre ébredtünk… a látvány pazar volt. Tromsö szigete körül havas hegyek, a hófelhőkkel küzdő napfény – és metsző hideg, fütyülő szél.

A tengerparton 10-12 perc után olyan szintig fagyott a kezem, hogy nem bírtam megnyomni az exponálógombot a fényképezőgépen. :)

És végül: az egész út fotóiból készült egy hosszabb zenés diavetítés (Norvégia diaporáma) -> innen letölthető!