Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Klári és Zoli volt az első olyan pár, aki ránk bízta az esküvőjét 2016-ban. Könnyen hagytunk magunkat, az első egy-két levélváltás és egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy nagyon kedves emberekre, és emellett igazán szép helyre is számíthatunk. Reméljük, hogy ők sem bánták meg azóta az elhatározásukat – mi utólag is örülünk nekik. :)

Nem csak azért, mert Szilvásvárad környékét gyerekkorom óta nagyon szeretem… de biztosan számít ez is. Az a figyelem, kedvesség és nyitottság, amivel fogadtak minket (mind ők, mind a család), szebbé is tette a napot, és biztosan sokat segített abban, hogy talán ne csak a távolról szemlélődő kívülálló nézőpontjából lássuk a kicsit párás tekinteteket, széles mosolyokat, legördülő könnycseppeket, vagy a meglepetés-vendég által kiváltott (nagymamát megtáncoltató!) lelkesedést. :)

Kedves Klári és Zoli: külön is hálás vagyok azért a türelemért, amivel a kissé hosszúra nyúlt munka végét, és a képeket vártátok – reméljük, hogy a végeredmény sok örömet fog még okozni a következő évek során. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén (nehéz volt válogatni, ennél nem sikerült rövidebbre fogni a válogatást):

A “jegyesfotókat” tömörítő kategóriát “Rólatok, nektek” címszó alatt találjátok a Képfényező blogon. Most azért, ha őszinte vagyok, be kell valljam, hogy egy kicsit magunknak is fényképeztünk… az legalábbis biztos, hogy örültünk neki. Egy ideje vártam már, hogy ezek a képek elkészüljenek – leginkább egy pár évvel ezelőtti, nagyon erősen a szívünkhöz nőtt esküvő óta. :)

Néhány napot most ugyan még várnunk kell az esküvőig, de lélekben már készülünk rá – például az alábbi diavetítéssel és képekkel. És persze kötéltánchoz nem szokott végtagjaink bemelegítésével… hátha szükség lesz még rá. :)

-> A diavetítés szélesvásznú változatáért kattintsatok ide!

Régen fotóztam már táncot, de most a műtermi “kirándulások” közepette, Láng Petinek köszönhetően találkoztam egy kedves balerinával, és ismét kedvet kaptam hozzá. :)

Először még a műtermi vakuk között került elő a tütü és a spicc cipő… de aztán megbeszéltünk egy fotózást természetesen fények mellett is – csak hogy én is kicsit otthonosabban érezzem magam. Mutatok azért néhány stúdiófotót is (de azt inkább tekintsük technikai leckének), de a naplemente előtti-utáni kinti képeket szeretem jobban. Továbbra sem tudok úgy világítani, mint a természet, be kell lássam… :)

Az odafentről kapott fények mellett minden más Carina érdeme. Magamat fogom ismételni, de: táncosokat fotózni nagyon-nagyon szeretek. Inspiráló velük dolgozni, öröm nézni (és fényképezi), ha valaki ennyire részletekbe menően ura a mozgásának/tartásának. Következzen akkor most Carina C. Casa:

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)

Talán már nem titok, hogy mennyire szeretünk búzamezőkön fotózni. Adtunk hozzá két bringát és egy  helyes, vidám, fotogén párost és kint voltunk, míg lement a nap.

Gábor, innen is üzenem, hogy egyáltalán nem volt nehéz használható képeket fényezni a fotókból, mert egyszerűen úgy, ahogy vagytok, tökéletes párost alkottok!

Köszönjük nektek a jókedvet és a fröccsöt a helyi kis falusi kocsmában! :) Az alábbi képre kattintva nézhetitek meg a fotókból készült vetítést.

Diavetítés a képre kattintva!