A(z) ‘Napkelte’ címszóval jelölt bejegyzések:
Zsófi & Isti – hajnali Szentendre
Egy évekkel ezelőtti őszi hajnal óta felkerült a bakancslistámra három esküvő. Most már talán le merem írni, hiszen a hétvégén már a másodikra a készülünk… és egyszer biztosan eljön ideje majd a harmadiknak is. :)
Bíztató sor ez, mert tavalyi év csúcspontja, legalább a jegyesfotózások terén jó eséllyel Szisziék balatoni nádasos-naplementés, illetve stéges-napkeltés sorozata volt; és Zsófiék ezzel a szentendrei, Duna-parti napkeltés fotózással szintén egy erős képsorozattal leptek meg.
A hajnali fotózást menő. Aki bevállalja, az már helyből elnyerte erős szimpátiámat, ráadásul jól is jár. Mert nem csak remek fényeket kap, de emellé a soha máskor meg nem tapasztalható csendet és nyugalmat is olyan helyeken, ahol máskülönben nyüzsgés és zűrzavar lenne.
A hajnal egy érdekesen “fordított fotózást” eredményez egyébként: mert ha este megyünk fotózni, akkor a legszebb fényviszonyok a legvégén várnak minket – mire belejöttünk, megszoktuk. De most az első két kép után erős késztetést éreztem, hogy visszapakoljam a fényképezőgépet a táskába, és haza is menjünk – mert innen már csak lefelé vezet az út. Valószínű, hogy az idei évem legszebb fotója megvolt, nem is tudom, mit várhatnék a továbbiakban… de végül azért nem bántam meg, hogy maradtunk még. :)
A lentebbi diavetítésből kiderül, milyen Szentendre hajnalban (spoiler: nyugodt, békés és csodaszép!), a bejegyzés végére pedig összeválogattam néhány kedvencet. Mindenki melegíthet vele az esküvőre! :)
Kata, Zsolti & ? :)
Évek óta rendszeresen felvetem majd’ mindenkinek, hogy a napnak két olyan időszaka van, amikor igazán szép fényekkel lehet fotózni: napkelte után, és naplemente előtt. Valamilyen rejtélyes oknál fogva majd’ mindenki a naplementét preferálja… :) Egy sok évvel ezelőtti hajnalni jegyesfotózás volt eddig az egyetlen sikerem e téren – de most Katáék megadták az esélyt egy szép, hajnali kismama-fotózásra – és mint a lenti képek mutatják, ki korán kel… gyönyörű dolgokat talál. :)
Nyár eleji virágszőnyek, eleinte hajnali derengés, lassan felkelő nap, vöröslő égbolt, majd nyár eleji virágtenger (ebből azért sejthető, hogy a képek még valamikor júniusban készültek). Élveztük, és ami fontos: rövid idő után már nem csak én (a fotós), de Kata – mi több, egy idő után Zsolt is. A jövőben Katáék képeivel próbálok mindenkit meggyőzni a hajnali fények szépsége felől. :)
