Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Galyatető, parádés kilátás, Mátra, bükkerdő, pitypangok, fátyolos fények, lemenő nap, … mi is hiányzik még ahhoz, hogy az esküvői fotósnak szép napja legyen? Ja igen, érzelmek, élet, és egy páros, akikre valahogy jó ránézni. :)

Nincs is talán nagy szükség rá, hogy hosszan magyarázzuk, miért szerettük ezt a kora őszi (késő nyári?) napot nagyon… a képekről úgyis kiderül. Számomra (= Attila) a “két életem” egy érdekes találkozása is volt ez a nap, Peti évekkel ezelőtt nálam diplomázott a Műegyetemen, az egyik legértelmesebb hallgatóm volt az évek során… jó látni, ahogy épp az élet egy következő, fontos lépcsőjét veszi. Nyilván nem az utolsót – ki tudja, hátha találkozunk még. :)

Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy történik ez – de vannak párok, akikkel valahogy minden különösebb igyekezet nélkül, rögtön egy hullámhosszra kerülünk. Ezt fotózás közben egyrészt onnan szoktam észrevenni, hogy nagyon jól érzem magam, másrészt árulkodó szokott lenni, hogy valahogy pont ugyanazoknak a képeknek örülünk. Így nem kell hosszan magyarázni, mit szeretnék én és mit szeretnének ők – mert pont ugyanazt, és szavak nélkül is működik. Ez Dóri és Peti esetén igazából már a Balaton-felvidéki jegyesfotózás elején megtörtént (az egyik legszebb idei képsorozatunkat köszönhetjük nekik!), és az esküvőn pont ezzel a jó érzéssel folytattuk. Keresgéltük a fényeket, háttereket, színeket – és ha megvolt, mielőtt bármit kértünk volna, már öröm volt rájuk pillantani. Több ez, mint kifinomultan szépnek, vagy megnyerően jó arcúnak lenni – mert sokkal fontosabb itt, hogy két ember hogy áll egymásnak. Ez esetben kétségkívül jól. :)

Amíg a diavetítés is elkészült, volt pár napunk Nikivel nézegetni a kész képanyagot – kicsit azzal a jó érzéssel, ahogy talán egy jó cukrász nézeget egy kész tortát, mielőtt az asztalra kerül és felszeleteli. Már tudjuk, mi van benne, de még nem bontottuk ki. Megszerettük… de most itt az idő közkinccsé tenni – úgyhogy fogadjátok szeretettel a diavetítést lentebb, illetve néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén. :)

Nem bírom nem megjegyezni: Képfényező ‹3 Daalarna – idén már nem az első meseszép ruhájukkal találkozunk, és csak gratulálni tudunk hozzá! Látszólag nehéz ezen a terepen újat mutatni, de nekik mégis sikerül messziről felismerhető, ugyanakkor harmonikusan szép dolgokat mutatni.

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Az első találkozón minden párt meg szoktunk kérdezni, hogy miért éppen minket választottak – hiszen oly sok esküvőfotós van az országban. Így Blankát és Bálintot is kérdőre fogtuk, a válaszból pedig két fontos dolog derült ki: az egyik inkább lelki, a másik inkább szakmai. A lelki tényező: fontos volt nekik, hogy aki az esküvőjüket fotózza, a számukra legfontosabbakról hozzájuk hasonlóan gondolkozzon, és például egy templomba ugyanazért lépjen be, mint ők.

Az inkább szakmai, fotózáshoz kötődő észrevétel pedig, amit megjegyeztünk: megemlítették Bori és Zoli esküvői képeit – azt a bizonyos esküvőt, esküvőfotós pályafutásunk egyik legszebb emlékét Kisjakabfalváról, a régi túronyi református templom festett fa padjaival és mennyezetével, a villányi tájjal, és összes gyönyörű részletével, varázslatos hangulatával. Nem ők az elsők, akik megemlítik – de most utólag már világos, hogy miért is jutott eszükbe… :)

Merthogy Blanka és Bálint az ország egyik legszebb vidékére vitt minket, ahol ráadásul nem csak a táj, de a falu, Jósvafő is egy kis csoda. Ehhez vegyük hozzá a kazettás mennyezetű, domboldalban épült, szépséges régi református templomot, vagy mondjuk vessünk egy pillantást az ízig-vérig a helyhez illő részletekre és dekorációra, és talán már az is ráérez a hangulatra, aki nem volt ott. Külön figyelmébe ajánlanám az időjárás miatt folyton aggódóknak: sátras esküvő volt a parókia udvarán, dél körül az év egyik legkomolyabb felhőszakadásával – és mindez mit sem ártott a hangulatnak. Csupán a délutáni kreatív fotózás remek felhőit, és végtelen kilátást nyitó tiszta levegőjét köszönhettük neki. :)

Együtt volt ismét mindaz, ami egy esküvőt Magyarországon széppé tehet, és ami jellegzetesen ide illik. Igyekeztünk mindezt egy rövidke diavetítésbe csomagolni, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Az első három szó, ami eszünkbe jut Cristina és Gábor esküvőjéről: színek, színek és színek. Szerettük az dekoráció harmonikus, színes virágait, a két örömanya és testvérek színeit, és persze a szivárvány minden színében pompázó barátnőket! Nem beszélve a menyasszonyi cipőről… :)

Ha a “színek” mellett még egy-két szóban kellene felidéznünk az emlékeinket:  “egyensúly”, a “barátok” és “Magyarország”. Egyensúly, amit Gáboréknak sikerült megtalálni: mert felszabadultan, jól érezhették magukat, miközben egy igazán jól szervezett esküvőn voltunk. Barátok, akik az estét az egyik leglendületesebb esküvői bulivá varázsolták, ahol valaha jártunk. Talán a spanyol vér? Nem tudjuk… de ha igen, akkor azt hiszem, szívesen fotóznánk további spanyol esküvőket is. :) És végül, Magyarország: Cristina és Gábor ide hívták a barátaikat, sokukat meglehetősen messziről. És éltek a lehetőséggel, hogy egy csipetnyi Magyarszágot mutassanak mindenkinek – például Gábor nagypapájának e jeles napra 1996-ban eltett pálinkájával, vagy a Duna-kanyar szépségével és a visegrádi hegytetővel. Elég, ha annyit mondunk: a “pálinka” szót meglepően gyorsan és pontos kiejtéssel sajátították el mindannyian… :)

Cristina, Gábor, kedves barátok és rokonok: köszönjük a meghívást! Szerettük ezt a napot nagyon. A bejegyzés elején látható diavetítéssel, és az itt látható rövid képválogatással igyekszünk megmutatni, mi hogy láttuk ezt a napot. :)

“Fontosnak tartom, hogy hagyományőrzés címén ne csupán a magyar népi viseletek díszítőművészetét, motívumkincsét vegyem át, hanem a régi viseletek felépítését, szerkezetét, értékét is. Az egymásra épülő kollekciók célja a tradíciók őrzése mellett a kommunikáció, s ezen keresztül az értékrend, ízlés formálása, nemzetünk megismerése és megismertetése.” Molnár-Madarász Melinda

A blogon szerepelt már Meyke neve, nem véletlenül. Egy hihetetlenül tehetséges iparművész barátunk ő, teljes nevén Molnár-Madarász Melinda, akinek néhány ruháját már fotózhattuk egy-egy esküvő alkalmával. Valójában nem az esküvői ruha készítés a fő profilja, hanem ma is hordható magyar öltözékek tervezése.

Új honlapjához első körben matyó és torockó tájegységek viseletei ihlette öltözékeket fotóztunk, amiből egy szűk válogatást láthattok a lenti képekre kattintva. Kicsit borús napunk volt, de ennek ellenére élveztük minden percét a fotózásnak, érdekes volt belekóstolni kicsit egy új fotós műfajba. Reméljük lesz még alkalmunk tökéletesíteni a tudásunkat. A ruhák valóban hordhatóak és gyönyörűek, aprólékosan kidolgozottak, különlegesek és magyarok!

A hétvégén az Őrségben jártunk a barátainkkal… élmény volt. :)

Rég jártam arra, de most megint rá kellett jönnöm, hogy nagyon szeretem. Rendezett, szép, csendes falvak, ősrégi templomok, viruló repceföldek, béke, nyugalom.

Ideális hely – ha valaki Magyarországon pár napra el akar utazni pihenni/kikapcsolódni, csak ajánlani tudom.

Kerkáskápolnán laktunk, a helyi református gyülekezet házában; a kert végében állt ez a kis kápolna (és a terület sok évvel ezelőtti gazdájának kriptája is egyben):

Veleméren és Őriszentpéteren időtlen idők óta álló templomok – voltak idők, amikor még az örökkévalóságnak építkeztek…

És persze a hagyományos őrségi építészet, a skanzen Pityerszeren. Kicsit turista-ízű, amolyan képeslapos hely, de azért szép. És ha az ember jól körbejár, akkor egyik-másik faluban, ha nem is ilyen “szalon-állapotban”, de lehet hasonló épületeket találni.

Egyik délután átmentünk Szlovéniába is, a hodos-i templomot megnézni. Útközben Magyarszombatfán egy sor fazekas-műhely (turistáknak), meg persze repceföldek mindenfelé. :)

Egyszóval: kirándulni, pihenni, nézelődni remek hely.

Autentikus népművészeti (turistamentes) gyűjtőmunkához nem feltétlen az elsőre megtalálható, által hivatkozott helyeken érdemes kezdeni, de általában nem is ezért utazunk el egy hosszú hétvégére… :)