A(z) ‘Kreatív’ címszóval jelölt bejegyzések:
Eszter & Joci
Bizonyos szempontból különleges esküvő volt Eszter és Joci esküvője, bár ezt hál’ Istennek már nem egy esküvőre leírhattam. Ettől szép és megunhatatlan ez. :) Merthogy a helyszín ismét Pasarét, a mi nem is olyan kicsi, ámde reneszánsz avagy barokkos díszeket némiképp nélkülöző templomunk. És két ember, akiknek ugyanazt jelentette ott, akkor megállni az Isten előtt, és nekikezdeni valaminek, mint nekünk tavaly. Ami egyrészt jó, mert minden, így induló párnak örülök – másrészt jó, mert nagyjából tudom-sejtem, mi játszódik le bennük. :)
A vacsora, az idők folyamán egyre nagyobbra duzzadt, szívderítően vidám és életteli vendégsereggel a “Bajor Gizi Színészmúzeum”-nak otthont adó budai villában, illetve inkább annak kertjében volt. Sosem jártam még itt, de szeretnék még egyszer-kétszer, felkerült a bátran ajánlható helyek listájára. A család kis énekelőadása (bocsánat, nyilvános főpróbája :) ), illetve a képen is megidézett, trombitára és humorra építő kis meglepetés is szívet melengető volt, a Dzsem-Jam zenekar nevét pedig ide is beírnám. Helyenként komolyan úgy éreztem magam, mint aki koncerten van. Csak ültem és hallgattam… :)
Maga a fotózás (“creative session”) nagy örömömre másnap délutánra került. Így aztán tengersok időnk volt, végigjárhattunk mindent, amihez kedvünk volt, ráadásul kivárhattuk a megfelelő fényviszonyokat…
Elsőként felkerestünk egy játszóteret, ami minden szempontból hozzájuk illő hely volt. Egy ilyen életvidám, mosolygós párhoz egyébként is illene, ráadásul hónapokkal az esküvő előtt, amikor elkezdtünk helyszínben gondolkozni, elsőként ez merült fel, nem véletlenül. A téren lévő gyerekek pedig igen jópofa társaságot jelentettek – ld. “emberdísz” a csúszdán… :)
A Margit-sziget szintén a személyes kötődés, a helyhez fűződő emlékek miatt került képbe, a lemenő nap fénye pedig a másnap délutáni fotózásnak köszönhetően… :) A “megszokott”, japánkertes margitszigetes fotóktól talán sikerült elvonatkoztatni, a fény és szélviszonyoknál pedig jobbat kitalálni is nehéz lett volna…
A Vár, és az esti/éjszakai fotózás ellenben a mi ötletünk volt, régóta tervezgettem valami hasonlót, és most ideális társaságot találtunk hozzá. Hosszú délután és este volt, mi minden percét élveztük, és úgy tűnt, Jociék sem fáradtak el túlságosan…
A következő kép pedig némi képi humor szeretne lenni, mondjuk “gondolatok a házasságról” címmel… :)
Az alábbi képre kattintva elérhető egy rövid zenés diavetítés az esküvő képeiből (több, mint ami itt a blogon látható). A “több szem többet lát” irány újabb lépése – ezúttal a feleségemmel, Eszterrel közös munka gyümölcse:
Ancsi & Tomi
Június végén Kecskeméten jártunk – méghozzá egy olyan párral, akiket egyszer már fényképeztem előtte, nemrég szerepeltek Ancsi és Tomi képei itt a blogon is; akkor egy szép estét töltöttünk a Várban.
Sokat segített, hogy velük nagyon hamar szinte barátokká váltunk, gyorsan megtaláltunk a közös hangot, és ugyanígy a család is gyorsan befogadott minket, nyitottak, őszinték voltak. Így aztán tényleg elleshettük a nap megannyi apró, ámde fontos pillanatát, már a reggeli felkészülés izgalmától kezdve. A nők számára mindig vérlázító, hogy egy vőlegény milyen gyorsasággal készül el, de azért a nyakkendőt az átlagosnál gondosabban igazgatja ilyenkor az ember… :) Pontosan nem látjuk, hogy mi játszódik le ilyenkor a menyasszony fejében – de talán igaz a mondás, hogy egy lány ahogy megszületik, elkezdi tervezgetni az esküvőjét… és ilyenkor aztán valóra válnak a tervek. :)
A készülődés és a kikérő után nekiindultunk a városnak, fényképezni. Ancsiék egy egész csokor kiváló helyszínt gyűjtöttek össze nekünk, úgyhogy a reggeli terepszemlén nem győztük a listán jelölgetni, hogy mennyi kihagyhatatlan hely van. Aztán az lett a legjobb, amit már nem is volt időnk előre megnézni… a színház. De jártunk a városházán, remek kávézókban, moziban – nem is tudtam, hogy Kecskemét ennyire jó, összetett hely. :)
Polgári szertartás és az esküvő a templomban – ez az, ahol van valami, ami még a környezetnél, a helyszínnél és a látható szépségnél is fontosabb. És ez a valami hála Istennek ott volt. :)
Meg aztán, orgona- és hegedűszó a karzatról, családi/baráti közreműködéssel, ami nincs mindenütt – de ahol igen, ott nagyon sokat jelent.
A vacsorán pedig jókedv, vidámság – és olyan apró, ámde minden szempontból szép részletek, mint a Tomi anyukája által horgolt (!) mécsestartók. A mi szempontunkból pedig külön öröm, hogy ismét nem egyedül mentem, ezúttal is velem tartott egy sok minden fontosra felfigyelő női szem, ezúttal a feleségem, Eszter. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a jövő, sokat jelent az, ha ketten vagyunk… :)
Fényképeknek igen nagy sokasága készült, ezekből kétféle diavetítést is készítettünk – egyet színesben, egyet fekete-fehérben. Ízlése szerint ki-ki válogathat, melyiket nézi meg többször. :)
A színes diavetítéshez kattints a fentebbi képre!
A fekete-fehérhez pedig ez a kép vezet…
Ha pedig a 100+ képből álló diavetítés túl hosszú, egy kis ízelítőt találsz itt:
