Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Kata és Dávid esküvőjén sajnos nem tudtunk ott lenni (épp Hannáék esküvőjén voltunk aznap), de ez kivételesen nem is volt igazán nagy gond: ők első sorban azt szerették volna, ha kettejükről készítek néhány (sok? :) ) képet – azaz egy kreatív fotózásra kértek. Megtisztelő felkérés volt, ha jól emlékszem az elhangzottakra, akkor sokáig nem is terveztek hasonló képeket egyáltalán, de aztán valahol belefutottak a Képfényező fotóiba, és elhitték, hogy ez akár jó is lehet… kaptunk egy esélyt. Remélhetőleg sikerült élni vele, és tényleg saját magukat látják viszont a képekben. :)

Külön nagy pirospontot érdemelnek a vagányságuk miatt: olyan velem még sosem volt, hogy egy menyasszony rábólintson egy napkeltés, hajnali fotózásra (még úgy sem, hogy nem közvetlenül az esküvő napján fotózunk – de most Kata és Dávid megragadta a lehetőséget, amit én is csak az esélytelenek nyugalmával vetettem fel. Örültem neki, így ugyanis nem csak a szép fényeknek örülhettünk, hanem a tömeg hiányának is: nehéz volna máskor egy fotózás kedvéért pl. kiüríteni a Halászbástyát, vagy akár csak az amúgy gyönyörű fényeket és színeket biztosító Jezsuita lépcsőt. De ki korán kel… :)

Ízig-vérig budapesti sorozat lett, a város klasszikusan szép látképeivel – mivel én magam is nagyon-nagyon szeretem ezt a várost, élveztem ezt a reggelt, a Vár reggeli csendjétől a Szabadság-híd nyüzsgéséig mindenhol. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képemet lentebb!

Hosszas tervezgetés, időjárás-figyelés és készülődés után összeállt a kép: volt napsütés, mező, pipacsok és egy szuper kis Fiat, néhány évtizeddel ezelőttről. No meg persze egy vőlegény és egy menyasszony, akikről eddig is tudtuk, hogy jól áll nekik a retró – most az is kiderült, hogy az oldtimer Fiat-ot pont nekik találták ki. :)

És hogy Attila pár nappal ezelőtt mondatát idézzem: nem is gondoltuk volna, hogy ennyire jó helyek vannak, ennyire közel Budapesthez. Merthogy a tengernyi zöldellő-sárgálló mezőért nem kellett messzire menni. Minthogy a végtelen pipacsmezőért sem (ami Niki szerint még Monet-t is megihlette volna). :)

A lentebbi képre kattintva elérhető diavetítés ezt a nyarat hivatott megidézni tehát:

Diavetítés a képre kattintva!

A bőség zavarával küzdöttünk egyébként, mert hogy nem csak “mezei” képeink vannak ám, hanem Attiláék Budapest egyik legszuperebb lépcsőházát is megtalálták nekünk a Gerlóczy-ban, így ezt sem hagyhattuk ki. A lentebbi válogatásba így bekerültek ezek az “urbánusabb” képek is, és persze egy rövidke mezei ízelítő is – abból, amiért érdemes a diavetítésre kattintani. :)

Nem szoktunk műteremben fotózni, nem igen használunk semmiféle kiegészítő fényforrást sem, sokkal inkább a természetes fényt szeretjük a fotóinkon. Julóékat mégis sikerült igazi reflektorfénybe állítanunk pár kép erejéig! :) Ugyanis az esküvő napját követően, vasárnap mehettünk a kreatív fotóikat elkészíteni. Egy egész délután állt előttünk, így Budapestet is elhagytuk és zöldben kezdtük a fotózást.

Csak naplemente előtt tértünk vissza a belvárosba, ahol a Palotanegyedben esti rendezvények folytak. Rengeteg ember az utcákon, zsúfoltság, de még pont elfértünk mi is. :) Utolsó helyszínnek a Nemzeti Múzeum lépcsőjét céloztuk meg, ami a rendezvények miatt le volt zárva. Attila persze simán megpróbálkozott bekéredzkedni és bár a biztonsági őr egyszerűen el is hajtott bennünket, de valami csoda folytán előkerült a főnöknő, aki beengedett, a világosító srácok meg tolták nekünk a fényt. Nem voltunk bent 5 percnél sokkal többet, de igen nagy élmény volt ekkora fényben fotózni, miközben a városra szürkület ereszkedett.

Nagy örömünkre úgy alakult, hogy a kreatív fotózásra nem szombat délben került sor, hanem péntek délután – így Zsuzsiék nyertek egy nyugodtabb szombati napot, mi pedig megfelelő időt és nyugalmat a kreatív fotózáshoz.

Gondolkoztunk persze előtte, hogy hova menjünk, milyen helyet válasszunk… szerettünk volna valami különlegeset, nekik szólót, szépet. És voltaképpen szinte kézenfekvő választás volt ez a néhány meseszerű épület a belvárosban: régóta dédelgetett, kedves tervünk ez Eszterrel. Egyszer-egyszer bevetettük magunkat Budapestre mint turisták; nem úgy, mint aki éppen a munkahelyére siet. A már sokszor látott homlokzatok mögött időnként valóságos mesevilágot találtunk. Most pedig elővettük a kedvenceinket, és elvittük ide Gergőéket. Nem bántuk meg, de azt hiszem, ők sem. :)

Különös délután/este volt több szempontból is: kifejezetten menyecske-ruhás fotózásom nem volt még korábban sosem, de persze ekkora tüzijátékot sem minden párnak szervezünk ám. És a fotózás közben amolyan pihenőként beiktatott közös vacsora is kedves emlék maradt nekünk. :)

A kreatív fotózás képei elkészültek, a legjobbakat kiválogatva egy zenés diavetítést is készítettünk – ez a lentebbi képre kattintva látható. Néhány képet elhelyeztünk kedvcsinálóként a bejegyzés végén is…

Zsuzsi & Gergő diavetítés

Ritkán teszek ilyet, de most szeretném külön megemlíteni a két ruhát, mert egy olyan magyar ruhatervező munkáját, ötleteit és kreativitását dícséri, akit jó szívvel ajánlok minden jövendőbeli menyasszonyunknak: Molnár-Madarász Melinda (www.meyke.hu). Titkon remélem, hogy találkozunk még a ruháival… :)

Újra teljes esküvői bejegyzéssel jelentkezünk, mégpedig Reginával és Sándorral, akik már nem is számítanak annyira friss házasoknak… :) – már bő egy hónapja élvezhetik a házasságot.

Csömörön kezdtük a napot Regiéknél, ahol nagy volt a nyüzsgés. Sándor nyugodtan és elegánsan érkezett meg, mire Regi elkészült. Elég sokat utaztunk mindannyian aznap, Alcsúttól kezdve megjártuk Etyeket és Biatorbágyot, hol autón, hol lovaskocsin. Sok volt a könny, a mosoly, a boldogság és a jókedv; nekünk pedig könnyű dolgunk volt egy ilyen szép menyasszonyt fotózni.