A(z) ‘Kodachrome’ címszóval jelölt bejegyzések:
Az utolsó tekercs
Steve McCurry egyike a ma élő legnagyobbaknak.
Van egy fotója, amit talán mindenki ismer, állítólag a világ legismertebb fotója. Portré egy afgán lányról (ez itt, jobb oldalt).
Mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom a weblapját (http://www.stevemccurry.com), van sok olyan galéria ott, amelyekben el lehet veszni. És az ember csak azt veszi észre, hogy a tea kihűlt, elfelejtette meginni… és csak nézi, csak gondolkozik, és elveszett az időben kicsit.
Hasonló szintű figurák esetén kevés dolog hangzik butábban, mint amikor valaki megpróbálja megmagyarázni, hogy mitől jó – ezt meg is próbálom elkerülni. Egy dolog biztos, és ennek jelen bejegyzés szempontjából komoly jelentősége van: Steve McCurry, sokakkal ellentétben színes fényképeket készít, a sokak közül felismerhető képeihez hozzátartozik a szín- és tónusvilág.
Ebben pedig nyilván nagy része van/volt a filmnek, amit használt. Saját bevallása szerint élete során, pár évtized alatt kb. 800.000 felvételt készített, nagy részben Kodachrome diára. E film gyártását hosszú idő után a Kodak beszüntette – Steve McCurry pedig felkereste őket, hogy elkérje a gyártósorról lejövő utolsó tekercset.
Befűzte a gépbe, és elindult, körbe a világban. Egyetlen tekercs volt, az utolsó, abból a filmből, amivel kicsit összenőtt a pályafutása is. És fényképezett. Valami egészen furcsa romantikája lehet: kettesben utazni egy tekercs filmmel… :) De ilyen hosszú kapcsolat után szinte érthető.
Mindenesetre érdemes átfutni a történetet, és utána megnézegetni, ízlelgetni a képeket. Nyilvánvaló, hogy a történtek rögtön adnak valamiféle érzelmi hátteret az egésznek, és azt sem vitatom, hogy némiképp elfogult vagyok Steve McCurry irányában. De azt hiszem, egyetlen tekercsből ezt kihozni nem sikerülne bárkinek (a képre kattintva elérhető a képgaléria a Vanity Fair oldalán):