A(z) ‘Kiskunhalas’ címszóval jelölt bejegyzések:
Vanda & Robin
El kell ismernünk, hogy ha egy messze földről érkezett vőlegény feleségül vesz egy magyar lányt, és Magyarországra költözik – már rögtön ezért szimpatikussá válik. Robin esetében ez éppen így történt, sőt: nem csupán Magyarországra költözött, de az esküvővel még Budapestről is kimerészkedtek egy, a számunkra amúgy igen kedves és sok szép emléket idéző vidékre. Így a családtagoknak, barátoknak az ország egy olyan részét is megmutatták, ami Európa távolabbi sarkaiból alighanem láthatatlan. És, mint az talán a képekből is jól látszik, minden igen jól működött így is – emlékezetes esküvő volt. :)
Mindenki kapott egy igen visszafogott bemutatót arról, mit is jelent az alföldi nyár; és mindenki megcsodálhatta az ország egyik kiemelkedően szép református templomát Kiskunhalason – csak hogy először néhány, a szemünkkel is jól látható részletet említsünk.
De a látványosságokon túllépve vannak az életnek sokkal fontosabb rétegei is – mindig próbálunk az érzelmekre, a menyasszony, vőlegény és a családtagok, barátok közti kapcsolatokra fókuszálni. És ezen a napon volt kora este egy igazi jutalomjáték a számunkra: amikor mindenki megkapta az esélyt, hogy gratuláljon, pár pillanatot Vandával és Robinnal töltsön. Szívet melengető látvány volt, egyszerűn jó volt nézni. :)
Egy kép állítólag többet mond ezer szónál, így a diavetítés már egy egész kis regényt is helyettesíthet: dőljetek hátra, és élvezzétek. :)
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
Magdi & Attila
Van egy kis város az országban, ahova most már évről évre visszajárunk… és egyre nagyobb örömmel megyünk vissza. Idén pedig végre Eszternek is megmutathattuk, miért. Például azért, mert van Kiskunhalason egy templom, ahol már-már kezdem otthon érezni magam. No, nem azért, mert lassan már fejből tudom, merre vannak az oszlopok, ablakok, lámpák vagy padok. Ettől sokkal fontosabb okunk van rá: valahogy élet van ott, újra és újra rájövünk. A közösségben, az énekben, az Igében és a hozzáfűzött gondolatokban. A „pápai strandlabda” példáját ott hallottam először, de azt hiszem, egy életre megjegyeztem… :)
No és persze örömmel fedeztünk fel kedves ismerősöket a násznép között, és jó, hogy újabb két ember került azok közé, akiket esetleg legközelebb már ismerősként köszönthetünk. A blog kitartó olvasói figyelmesen nézzék a diavetítés kockáit… kis fekete, kék és lazacszín (?) ruhákat is érdemes figyelni. :)
Jó volt nekünk Magdi és Attila esküvőjén. Kicsit úgy éreztük, hogy ezek az emberek a mi barátaink is lehetnének: hasonló társaság, lélek és értékek. Így pedig nekünk is könnyebb ráérezni, hogy mi fontos igazán… reméljük, hogy ez a képeken látszani is fog… :)
Isten áldjon titeket, örülünk, hogy ott lehettünk – a diavetítést pedig fogadjátok szeretettel!
A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!
Külön köszönet a Képfényező csapat harmadik tagjának, Julinak a rengeteg segítségért!
Emese & Ricsi
Kiskunhalas, egy meleg júliusi nap. Tudtuk, hogy egy eseményekben gazdag, gyönyörű esküvőnk lesz. A jegyesfotózás után biztos volt, hogy nem lesz nehéz dolgunk és minden kis részletre kiterjedő, igényes esküvő lesz az övék. Nem is csalódtunk.
Még sosem volt mezőn készülődő menyasszonyunk. Megható volt látni az egymásnak adott ajándékaikat – olyan “apróságokat”, amire a másik tényleg vágyott. Megkönnyezni a hagyományos lánykikérőt. A személyes templomi szertartást hallgatni, ahol a pap-sereg igaz barátokból állt. Kreatív fotókra visszatértünk a jól bevált fenyősorba és tópartra, ahol tényleg csak kattintgatnunk kellett, olyan természetesen és könnyedén mozogtak és voltak boldogok. A csárdában már többször megfordultunk, de ilyen dekort még nem láttunk… Nagyon jó hangulatú buli zárta a napot, de inkább beszéljenek a képek és a slideshow. Köszönjük, hogy veletek lehettünk és nagyon sok boldogságot kívánunk nektek!
Mariann & Dani
Jó emlékeket őrzök erről a két szép kiskunhalasi nyári napról. Ami elsőként eszembe jut, az a figyelmesség, törődés és felelősség – én is tanultam abból, hogy milyen természetesen, alig észrevehető módon, minden felesleges színpadiasságot mellőzve tudott vigyázni Dani a menyasszonyára-feleségére. Nem is tűnt fel rögtön, de elég sok “intenzív” időt töltök el egy esküvő során a vőlegénnyel-menyasszonnyal, és esetleg a családjaikkal – és ilyenkor első sorban nagyon figyelek. Őszinte képeket, olyanokat, ami a nekik is fontos dolgokról szól, csak így lehet készíteni… szeretem észrevenni az ilyen apró rezdüléseket.
Azután, ahogy az elején említettem, két napot töltöttem Halason, elsődlegesen azért, mert a kreatív fotózást az esküvőt megelőző nap késő délután-estére terveztük. Mindig örülök az ilyen lehetőségeknek, nem véletlenül ajánlom mindenkinek (a slideshow alapján alighanem kiderül, miért). Csend, nyugalom, szépséges esti fények, meghitt pillanatok – a másnap “zaja” ilyenkor még távol van. Megismertem egy derűs, mosolygós menyasszonyt is – két olyan ember, akikkel egyszerűen jó volt eltölteni az időt, és akiknek láthatóan jó együtt lenni. Hab a tortán, hogy kb. 10 perc után már gyanússá vált a menyasszony feltűnően könnyed és elegáns mozgása – rákérdeztem, és igen: balettozott valaha. Ezt valahogy mindig kiszúrom. :)
Remek baráti társaságot ismerhettem meg az este folyamán, olyan embereket, akik közé szívesen visszamegyek – és nagyon úgy tűnik, erre lesz is idén alkalmunk. :) Csak egy apróság, amit én korábban máshol még nem láttam, de nagyon tetszett: amikor a nászajándékokhoz értünk, előkerült egy üres könyvespolc, és kiderült, hogy mindenki hozott egy könyvet (amit fontosnak tart) ajándékba. Érdekes és jó volt látni, milyen sokféle jó ötlet volt… :)
És ahogy mondtam, idén is megyünk fotózni ehhez a baráti körhöz, Halasra – és amire kicsit büszke is vagyok: amikor találkoztam az idei házasulandókkal, megkérdeztem tőlük, hogy miért engem választottak, mi az, ami tetszett nekik. Annyit mondtak: ismerik Daniékat sok éve már, és ahogy elnézegették a kreatív fotózáson készült képeket, arra jutottak, hogy ők maguk voltak. Őszinte volt, természetes.
Mindig szeretném, hogy így legyen. És ezzel együtt fontosak a lemenő nap fényei, a harmonikus kompozíció, vagy a háttérben megbúvó fasor ritmusa, mert anélkül nincs minőségi fénykép; de ha a látvány elnyomja a hitelességét, akkor fabatkát sem ér…
A bejegyzés alján látható a szokásos rövid válogatás, a lentebbi képre kattintva pedig az esküvői fotóiból készült zenés diavetítés látható:
