Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Szeretem a játékos embereket… úgyhogy amikor Betti és Balázs megérkezett a Római-partra, kezükben egy Scrabble dobozzal, már tudtam, hogy nem csak a nyár végi napsütéses este miatt lesz jó hangulatú fotózás. Eleinte persze talán mindhárman izgultunk kicsit. Betti és Balázs érthető módon a fényképezőgép jelenléte miatt; de nekem is volt rá okom: Balázs első néhány kérdéséből kiderült, hogy a fényképezőgép másik oldala iránt is érdeklődik, és rá kellett jönnöm, hogy aznap este engem is figyel valaki… de aztán megszoktuk mindannyian: szép lassan sikerült elérni, hogy mind inkább elfelejtkezzenek rólam, és így egy csapásra elmúlt az izgalom a fényképezőgép mindkét oldalán. Szombaton már innen kezdjük… :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és persze néhány kiemelt képet a bejegyzés végén!

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Csillával és Balázzsal egy “nyárzáró” jegyesfotózásnak köszönhetően látogattunk el a Duna-part hosszú platánsorához. A “sportos” és az “elegáns” kulcsszavak jegyében találkozott a bicikli, a lezser elegancia, valamint néhány igazán szép és stílusos ruhadarab – ez tulajdonképp elég is, hogy a fotósnak egy jó délutánt szerezzünk… és ezen csak segít, ha nem én vagyok egyedül lelkes. Márpedig ha még lényegében sötétedés után is előkerül egy addig nem látott nyári ruha, az arra utal, hogy nem csak nekem voltak fontosak ezek a képek. :)

Ráadásul közeleg egy másik, várva várt délután: Csilláék rövidesen elvisznek egy olyan helyre esküvőt fotózni, ahova 3-4 éve (mióta legutóbb ott jártam “civilben”) szeretnék eljutni… ha a lelkesedés, és a szép, finom és elegáns mozdulatok is megmaradnak, akkor szombaton is jó dolgom lesz. Már csak barátságos kora őszi időért és egy szép naplementéért imádkozunk – szombaton pedig találkozunk Pannonhalmán!  :)

Addig pedig fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést, és persze néhányat a kedvenc képeimből! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Két kis bolondot fotóztunk jó egy hete.. két, nagyon kedves kis bolondot. :)

Hova máshova mehetnénk ilyenkor, mint a vidámparkba – vagy ahogy most hívják, Holnemvolt Parkba. Azt sejtettük, hogy hozzájuk illő környezet lesz (bár lehet, hogy egy idő után tetszőleges parkot megvidámítanának :) ) – azt viszont előzetesen nem gondoltam, hogy ilyen kalandos kihívás lesz a fotós számára. A pörgő körhintáról hanyatt dőlve fotózás után vagy 10 percig tartott, mire nagyjából magamhoz tértem… a hullámvasút valamelyik kanyarjában pedig hajszál híján elengedtem a fényképezőgépet. Azt mondjuk el kell ismerjük, hogy a végén, a forgó hordónál visszavágtunk: akkor mi szórakoztunk igen jól a szilárd talajon állva, miközben Orsi és Peti (sikertelenül) küzdött a talpon maradásért – sőt, Orsi szinte a vérét adta az átjutásért. De végül mindannyian túléltük, így képeink is vannak, menyasszony és fotós is maradt az esküvőre. :)

Ennek örömére fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést – mi ezzel készültünk az esküvőre. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Hálát adtunk az Úrnak ismét, mert ajándékba kaptunk egy szép délutánt. :)

Nóri és Zsolti volt a leggyorsabb az idei párjaink közül: több, mint egy éve jelentkeztek nálunk. Így amikor először leültünk beszélgetni, a közelgő esküvő részletei helyett főleg még fontosabb dolgokról beszélgettünk: megpróbáltuk minél inkább megismerni egymást. És némi beszélgetés után kiderült egy s más érdekes. Például a néptáncos múlt…

Érlelődött még kicsit a gondolat, és lett belőle végül az, amit itt láttok. Egy képsorozat, amiből alig tudtuk kiválogatni a kedvenceinket… túl sok kedvencünk lett. :) Mindig öröm, ha sikerül egy párt rábeszélni, hogy valami különlegesebbet fotózzunk – olyat, amit nem lehet bármikor, bárkivel. Persze ilyenkor különösen is fontos, hogy ne valami kitalált-erőltetett koncepciót vegyünk elő, hanem olyan közegre találjunk, ami illik hozzájuk. És ha végül egy olyan ötlethez érkezünk meg, ami a mi “bakancslistánkon” is szerepel… no, akkor örülünk úgy, mint most éppen. :)

Újra rájöttünk egyebek mellett, hogy bár a fél világ hajlamos valami múzeumos hangulattal társítani, a tánc ebben a formájában is végtelenül jó, életteli és hétköznapi tud lenni. Valamint hogy a hajba font szalag márpedig menő, és kifejezetten jól mutat – főleg mozgás közben.

Egy szó, mint száz: örülünk nektek. Már csak kettőt kell aludni, és újra találkozunk… :) Addig is, fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Amikor elkezdtünk a koncepción és a helyszínen gondolkozni, az első szó, amit felírtunk magunk elé: “olajszag”. Kicsit pontosabban: Balázs annyit mondott, hogy lényegében mindent szeret, aminek olajszaga van (született gépész :) ). Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy az olajszagot a jegyesfotózáshoz kell kötnünk, az esküvőn (leginkább a fehér ruha miatt) kicsit veszélyes választás volna… :)

Az olajszagtól aztán hamar eljutottunk a vasúthoz – leginkább persze a jó öreg gőzmozdonyokhoz, szénporos, zsíros dugattyúkkal. És innen már adta magát a lentebb látható időutazás gondolata is. Balázsék ugyan majdnem elszerénykedték (mondván, hogy nincs idő felkészülni) – aztán gyorsan összekapták, amit találtak, és eljöttek. Így. Mint aki épp most ugrott ki az időgépből, vagy valami ’60-as évekbeli filmből. Mindenkinek ajánlom, hogy kicsit tanulmányozza a részleteket. :)

Még belegondolni is rossz, hogy erről az “időutazásról” hajszál híján lemaradtunk… de most már mindannyian örülünk neki, hogy mindenféle kihívás ellenére összejött. Egy jó játék volt az egész, amire hamar ráéreztünk, Dóriék vették a lapot – és ahogy a magukkal hozott csodabőrönd tartalmát elnéztem, elemükben érezhették magukat. Igazából megleptek – aznap este a világ legszerencsésebb fotósának érezhettem magam. :)

Összeválogattam néhányat  nagyapám képeiből  a kedvenc fotóimból (régi vasutas kötődésű család a miénk is, úgyhogy volt mi eszembe jusson). Fogadjátok szeretettel, és utána nézzétek meg a diavetítést – amiből kiderül, hogy minden szerénykedés ellenére Dóri és Balázs kifejezetten otthon is érezte magát a maguknak választott szerepben. :)
-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!