Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Egészen meglepődtem, hogy már hat év eltelt azóta az esküvő óta, ahol Noémi tanú és koszorúslány volt – nem tűnt olyan távolinak. Néha megmarad egy-egy arc az emlékeinkben – olyanok, akiknek az esküvőjén még szívesen fotóznánk egyszer… Noémire is ezért emlékszünk, és nagyon úgy tűnik, hogy mindössze két napon belül ez valóra is válik. :)

Az itt következő képek ugyanis Noémi és Zsombor jegyesfotózásán készültek, ez pedig azt jelenti, hogy fontos döntésre jutottak – és most nem a Képfényező meghívására gondolok, bár nekem nyilván az is fontos. :)

Ráadásul kaphatóak voltak arra, hogy eljöjjenek az ország szívemnek legkedvesebb részére, a Balaton-felvidékre, és el is nyerték méltó jutalmukat: csodaszép helyeken jártunk. És a késő tavaszi, kora nyári Balaton-felvidék igazán jól állt nekik… fogadjátok hát szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc fotómat – az esküvőig még épp lesz idő egyszer-kétszer megnézni. :)

Valahányszor egy “nemzetközi” párt fotózunk, akik vagy külföldön élnek, vagy legalább az egyikük nem is itt született, mindig igyekszünk olyan helyszíneket keresni, amik Budapest vagy Magyarország egy jellemző és általunk kedvelt arcát mutatják – de nem a legturistásabb, mindenki által ismert helyeket. Ezúttal gyorsan megegyeztünk a lentebbi képeken látható helyszínben: épp csak felvetettük a javaslatot, Annáék már le is csaptak rá. :)

Budapest valósággal burjánzik az előző századforduló környékéről származó régi ipari épületekben – ilyen helyen jártunk most. Látványra, érzésre és hangulatra jobban hasonlít egy katedrálishoz, mint egy gyárhoz… mégis az utóbbi szerepben tündökölt évtizedekig. És ez talán meg is magyarázza rajongásunkat Budapest ipari építészeti öröksége iránt. :)

Így aztán volt egy csodás helyszínünk, egy szép napos nyári délutánunk, egy jókedvű, mosolygós párosunk, akik nyilvánvalóan és láthatóan szeretik egymást… a fotós mit kívánhat még? :)
A kedvenc képeink a bejegyzés végén találhatók, de elsőként hadd ajánljuk az alábbi diavetítést:

Két igazán kedves zergét fényképeztem múlt héten, a sziklákon ugrálva – és be kell valljam, Zsófinál stílusosabb sziklamászóval még nem találkoztam, úgyhogy Ernőnek ezúton is gratulálunk a választáshoz. :)

Az esküvőig már csak kettőt kell aludni (reménység szerint jó hosszan) – elalvás előttre ajánlunk nektek egy diavetítést. :)

Erősen javallott a jobb alsó sarokban lévő gomb megnyomásával elérhető
fullscreen, avagy teljes képernyős nézet!

Eddigi pályafutásunk egyik legkontrasztosabb fotózásán vagyunk túl… :) Mert az mégiscsak váratlan, hogy az ember átvágja magát a Csepel Művek maradványain, romos utcáin, a kátyúkat hangos döngéssel keresztező vasat szállító kamionok között szlalomozva – és egy szerényen megbújó kis kapun belépve egy mesevilágban találja magát. Velünk mégis pont ez történt, és ez Zsófi és Zoli érdeme, hiszen ők találtak rá… de jól tették, hogy rátaláltak, mert Szofi mégiscsak jobban illett ide. :)

A pasztelles-levendulás, vintage bútoros hangulat után aztán egyszer csak kint találtuk magunkat a kissé kopott téglafalak és ipari csarnokok valóságában – de az esti napsütés, és leginkább Zsófi mindenhová velünk tartó mosolya egészen barátságossá varázsolt mindent. :)

Az egyetlen vékonyka ajtóval elválasztott két világ képeit a bejegyzés végén, a diavetítést pedig itt lentebb megtekinthetitek:

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám... :)

Becsapós bejegyzés következik: első ránézésre azt hihetné bárki, hogy a következő képek Veráról és Daniról szólnak, akik egyébként magukkal hozták Kiwit is, társaságnak. Eleinte legalább azt hittük, így lesz – a valóság azonban az, hogy Kiwi fotói következnek – aki magával hozott egy kedves párt statisztának… de mindenképpen szórakoztató társaság volt, főleg miután a labda is előkerült. :)

A lentebbi diavetítés (és néhány kiválogatott fénykép) révén erről ti is meggyőződhettek:

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám... :)