Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Roxival legalább két* eddig három esküvőn találkoztunk, de eddig még nem ő volt a menyasszony – mégis megjegyeztük magunknak ezt a nagy-nagy zöld szemet… szívesen fotóztuk volna egyszer menyasszonyként is. A tény, hogy a lentebb látható jegyesfotózás képein ezt a nagy-nagy zöld szemet (és mellette egy kicsit mindig mosolygós barna szempárt) láttok, arra utal, hogy ez a kívánságunk is teljesül hamarosan. :)

* köszi Dávid! :)

Roxival és Dáviddal amúgy öröm volt dolgozni, egyszerűen jól álltak egymásnak, egyszerűen szépen fordultak egymáshoz, néztek össze vagy ölelték meg egymást – és ilyenkor a fotósnak már nyert ügye van. Annak a fotósnak, akinek első hallásra nehéz dolga kellett legyen, mert a fotózás közepén a nyakunkba szakadt egy jóféle tavaszi zuhé – de ez valójában nagy ajándék volt. Először drámaian szép felhőkkel, aztán igazán romantikus esőben ölelkezéssel, majd az eső elvonulta után a párán át ismét kisütő napfénnyel. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik a “jó idő” kifejezést a “négy napja felhőt sem láttunk” napsütéssel azonosítanák… szeressétek az esőt! :)

A bejegyzés végére összegyűjtögettük néhány kedvenc képünket, de előtte még hadd ajánljuk figyelmetekbe az alábbi diavetítést:

A képek kattintásra nagyra nőnek! :)

Ha legközelebb valaki megkérdezi, mit szeretek az életem esküvőfotós felében, akkor szó nélkül előveszem Hannáék képeit, és megmutatom.

Önmagában jó, hogy embereket a legjobb pillanataikban, legboldogabb, várakozásokkal és örömmel teli pillanataikban láthatom. Abban pedig van valami egészen csodálatos, ha egy gyerekkori barátunk ragyog a szemünk (és fényképezőgépünk) láttára. :) Attilának meg kell még mondanunk, hogy nagyon hálásak vagyunk érte, sőt, igazából jó ideje imádkozunk érte, csak egy darabig nem tudtuk, hogy őérte – de most már ismerjük is végre. Szóval: Isten hozott! :)

Már csak pár nap az esküvőig, addig mindenki “melegíthet” a jegyesfotózás képeivel és a diavetítéssel, meg a Dunakanyar vízparti és erdei képeivel:

Néhány kedvenc képünk (kattintásra nagyobbra nő):

Sziszi és Dani jegyesfotózása igazi jutalomjáték volt a nyár végéhez közeledve… amúgy is régóta tudom, hogy ha eljön az idő, szívesen fényképezném őket, de ez az amúgy is pozitív várakozásaimat is felülmúló élmény volt. Az év egyik legszebb, nyárvégi hétvégéjén ellátogattak hozzánk a Balaton-felvidékre, és megajándékoztak néhány olyan képpel, amit nagyon régóta szerettem volna már elkészíteni valakivel. Először is jöttek ők ketten, szépek voltak, szerelmesek, jól álltak egymásnak. Nagyon. És ehhez most vegyük hozzá a naplementét a nádasból nézve, vagy a Hegyestű masszív bazaltorgonáit, esetleg egy párás hajnalt az általunk annyira szeretett Balaton-felvidéki dimbes-dombos vidékkel… érthető már, miért éltem meg igazi ajándékként mindezt? :)

Már csak pár nap van az esküvőig, amit hasonló lelkesedéssel várunk, de hogy ne csak mi várjuk nagyon, megmutatnánk a diavetítést, Balatonnal, Hegyestűvel, naplementével és napkeltével, zöld szemekkel és vörös hajjal, szerelemmel és sok öleléssel:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám... és úgy sokkal jobb. :)

Ha már oly sokat járunk a Balaton-felvidékre fényképezni, nem szerettünk volna lemaradni a környék leggyorsabban növekvő népszerűségű növényéről… a levenduláról. Nem elégedtünk meg annyival, hogy körbeültettük a házat, fényképezni is szerettünk volna valahol, ahol már szép nagyra nőtt levendulamezők virágoznak. :)

Már csak azt a párost kellett megtalálnunk, akik hajlandóak a kedvünkért ideutazni érte – végül Klári és Zoli segített rajtunk, és gazdagodtak egy levendula-illatú délutánnal, meg persze néhány fotóval. Szerencsére találtunk a környéken olyan levendulást, amit igazán gyönyörű állapotban tartanak, és nem engedik holmi szeddmagad akciók keretében megszomorodni – úgyhogy a Dörgicsei Levendula Major teljes pompájában várt minket. :)

Mint az alighanem már sokszor kiderült, ha csak tehetnénk, legszívesebben mindenkit elvinnénk a Balaton-felvidékre fotózni – idén pedig jó dolgunk is van, mert sokan eljöttek ide a kedvünkért. Szeretjük, és egyre jobban ismerjük a környéket, így persze egyre könnyebb bárkit meggyőzni, hogy érdemes… :)

Most viszont némiképp szokatlan élményben volt részünk, Dóri és Peti ugyanis nem csak hogy eljöttek erre a szívünknek oly kedves vidékre, de ők mutattak nekünk egy, eddig a számunkra ismeretlen ékszerdobozt: a Folly Arborétumot jelző tábla mellett már többször elmentünk az utóbbi években, de most Dóriéknak köszönhetem, hogy végre meg is néztem közelebből. Kár volt ezzel eddig várni. :)

Emellett külön hálás vagyok az este érkező könnyű, nyári záporért – évek óta szeretnék egyszer néhány ilyen képet… most végre jó helyen voltunk, megjött a zápor, és Petiék sem ijedtek meg tőle. Nagyjából úgy éreztem magam, mint aki meglepetés-partira érkezik, és váratlan ajándékot kap – azt hiszem, úgy örültem neki, mint egy kisgyerek. :)

Hosszúra nyúlt fotózás volt, egy éjszakai szünettel… és az esti, esős szeánsz után másnap hajnalban befutott Niki is, úgyhogy miután Dóri az éppen nyíló pipacsokhoz öltözött, körbejártuk még néhány kedvenc dombunkat és völgyünket, meg persze a Balaton-part nádasait és stégeit is, nehogy valami fontos kimaradjon. Az az érzésem, hogy a kedvenc idei képeink közül jónéhányat ennek az estének és hajnalnak, no meg Dórinak és Petinek köszönhetünk – fogadjátok hálánk jeléül az alábbi diavetítést. :)

A képek kattintásra nagyra nőnek! :)