Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Oda vagyok az üres régi ipari épületekért, egyszerű, letisztult terekért. Így mikor szóba kerültek a lehetséges fotózási helyszínek, nem kicsit örültem annak, hogy ezt a régi csarnokot is kinéztük Julóékkal. Már nem is tudom kinek az ötlete volt, de igen jó döntés volt ott kezdeni. Zavartalanul mászkáltunk a romok közt, volt aki ugrált és táncolt, szerelmes volt és gyönyörű, mi meg boldogan kattintgattunk a jó kis fények között. A biztonsági őr srác meg egyszerűen nem értette, nekünk mi tetszik ebben az épületben… :) Ezután Budára is átmentünk néhány klasszikusabb képért, budapesti háttérrel, macskakővel és muskátlikkal.

Nézegettük ezeket a képeket Eszterrel, és arra jutottunk, jó dolga van az esküvői fotográfusnak.

Mert mindig szép és szívet melengető, ha két ember szereti egymást, ha vidámak, boldogok együtt – nekünk pedig különösen nagy ajándék, ha ennyire őszintén, természetesen tudnak viselkedni akkor is, ha mi is ott vagyunk. Mitöbb, megnyugtató látni, ha két olyan ember házasodik össze, akik láthatóan összetartoznak – a külső szemlélő számára biztosan, de szeretném hinni, hogy egy idő után azért többek vagyunk egyszerű “külső” szemlélőnél, és a képeink ennél mindenképpen többet adnak vissza. Rólatok, nektek.

Apró személyes öröm volt nekünk, hogy két korábbi álmunkat is valóra válthattuk, hiszen mind egy májusi repceföld, mind a Balaton betonmentes partjai szerepeltek a terveink között. Nem számoltunk olyan apróságokkal, minthogy a repce nekem kb. nyakig ér, Eszternek már néha a feje fölül kellett fotóznia, valamint hogy a víz hőmérséklete egy apró megtorpanást azért eredményezett – de egy-egy jó képért persze szenvedni kell. :)

A képekből az ízelítő válogatás a bejegyzés alatt található, de első sorban az alábbi képre kattintva elérhető diavetítést ajánljuk a figyelmetekbe:

Rita & Gábor engagement session slideshow

Mielőtt rátérnénk az egyik kedvenc informatikus-párom :) esküvői képeire, már csak az időrend kedvéért is, következzenek az “engagement session”, az esküvő előtti fotózás képei. Tökéletes példája volt ez a fotózás annak, amiért kitaláltuk az egészet. Először is, Rékáék kaptam néhány szerethető képet magukról. :)

Másodsorban, eleinte persze szokatlan volt nekik egy fotós jelenléte, de aztán én is igyekeztem észrevétlenné válni, ők is megszokták (sőt, rövid idő után már élvezték is), és így már adott volt az a légkör, ami oly fontos magán az esküvőn…

A lentebbi képre kattinva zenével (diavetítés), alul a kis képekre kattintva zene nélkül láthatóak ennek a szép nyári estének a gyümölcsei… :)

Ismét láttam valamit, amiért jó és érdemes fényképezőgépet ragadni. Egy lányt és egy fiút, és bár a szó szinte elcsépeltté válhat: szerelmet. Az örömöt a másik közelsége miatt, az izgalmat, vibrálást, teljes megfeledkezést a külvilágról. És ez utóbbi nagyon fontos nekem ahhoz, hogy őszinte képeket készíthessek, és ugyanakkor szinte ünnepélyes megtiszteltetésnek érzem, ha valaki ennyire beenged az életbe, közel enged magához. Kicsit ünnepi hangulatban megyek haza, mert része lehettem valami kivételesnek…

Ez a lényeg. Persze kerestünk remek helyeket, épületeket és fényeket, ismét csak Budapest kissé elrejtett kincseiből; váltogattunk stílust, öltözéket és kalapot, mert ez is fontos ahhoz, hogy a képeket élmény legyen majd kézbevenni. Zsófinak és Tamásnak köszönet a fentebb leírtakért, és azért is, mert ide kerülhettek most ezek a képek. És milyen jó, hogy eszükbe jutott esküvőtől függetlenül is, hogy örömet okozna néhány közös fénykép, egy szép emlék ezekről a napokról, szerelemről és szenvedélyről… :)

Válogatás a képekből alul, zenés diavetítés pedig az alábbi fotóra kattintva.
A Nikon Magyarországnak ismét köszönet, ezek a képek is az éppen próbálgatott D700-zal készültek. :)