A(z) ‘Játék’ címszóval jelölt bejegyzések:
Endre
Időnként egészen meglepő, hogy tényleg már azelőtt megkapunk dolgokat, hogy igazán kérnénk vagy tennénk érte: éppen csak elkezdtünk Julival azon gondolkodni, hogy ha már az elmúlt évek során ilyen sok kedves ifjú párt fényképeztünk, és amúgy is kifejezetten szeretünk gyerekeket és családokat fotózni, akkor valahogy meg kellene újra találnunk egymást… És akkor egyszer csak megcsörrent a telefon, és ránk találtak ők:
Vidám nyári délutánt töltöttünk együtt, ami csak tovább erősítette az elhatározást. Esküvőket is azért fotózunk, mert szeretünk emberek között lenni, jó az embereket összefűző kapcsolat látható jeleire vadászni – és ez gyerekek és szüleik esetében legalább annyira igaz, mint ha párokat fényképeznénk. Endrével ráadásul nem is volt nehéz dolgom, igen gyorsan megszokta (beletörődött?), hogy ott vagyok, és onnantól “gyerekjáték” volt… :)
Sőt, olyannyira jól viselte magát, hogy még a szülők (a “Gabik” :) ) is kaptak pár ajándék percet, és ezt ki is használtuk néhány közös kép erejéig. Az egyik kedvenc képem közvetlenül ez után készült Endréről – ez az elnéző mosoly itt épp a szüleinek szól:
Aki a blogon láthatóknál több képre is kíváncsi, annak hadd ajánljuk a zenés diavetítést is:
Dóri & Atilla
Nagyon szeretem a játékos embereket: a játékból nem lehet, nem szabad kinőni. Némi keresgélés után találtam az alábbi Platón idézetet, ami egy jó okot mindenképpen megmutat:
Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.
Van persze sok más okunk is a játékra… de visszagondolva a Dóriékkal közös sárkányeregetős délutánra, igazat kell adjak Platónnak.
Mert eltöltöttünk velük egy délutánt a dombok között, jól éreztük magunkat mind a négyen, és rövid idő alatt megszerettük ezt a két végtelenül mosolygós, nyugodt és jókedvű embert. És így utólag már azt is értjük, miért maradt el mindenféle idegeskedés az esküvő napján is. Mindenesetre szívből kívánjuk nektek, hogy ezt az önfeledt játékosságot tartsátok meg még sokáig. Jól fog még jönni. :)
Jól esett nézni, milyen türelmesen, precízen teregetik ki a nagy paplant, kötözgetik a zsinórokat, minden kapkodás és idegeskedés nélkül. És bár a sok sárkány egyike megmakacsolta magát, nem jöttünk rá, mennyi idő kellene ahhoz, hogy Atilla türelme elfogyjon (és az Dórinak is jó hír lehet :) ). A sárkányok működéséről is sokat tanultunk, sőt: alig tudtam visszaparancsolni magam a fényképezőgép mögé, miután Atilla a kezembe nyomta a négyzsinóros (!) sárkány kormányát. :)
Megtanultuk továbbá Dóritól még azt is, hogy a szappanbuborék-fújó valójában munkaeszköz. Legalábbis ha logopédusnak áll az ember… a szélre persze érdemes figyelni, mert ellenszélben nem működik, hátszélben pedig önműködő buborékgéppé változik. De ez utóbbi egészen szórakoztató tud lenni. :)
A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, sárkányeregetéssel, napfénnyel, vidámsággal, piknikkel és az ajándékba kapott gyönyörű fényekkel:
