Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az az igazság, hogy aki néhány jó kép kedvéért korán reggel (hajnalban) felkel, azt már azelőtt megszerettem, hogy az első fénykép elkészült volna…  :)
Ráadásul ilyenkor mindig kiderül, hogy milyen menő város Budapest – valahogy reggel még más hangulata van. Ha a munkába loholás helyett megállunk és megnézzük, feltűnik, hogy a hídon alant hömpölygő tömeg például olyan hátteret ad, amiért nem kell a nagy vízen túlra, vagy más távoli városokba utazni.

A környezetetnek tehát szüksége volt a hajnali órákra, Helgának és Sanyinak kevésbé… őket amúgy sem volt nehéz megszeretni: jó nekik együtt, és ez látszik rajtuk. Így nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy ennek ne álljak útjába, hanem engedjem látszani a képeken – remélem, sikerült:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Már a szentendrei, hajnali jegyesfotózás képeinél leírtam, hogy Zsófi esküvője mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott – és emiatt nem tudtam kipróbálni, mi lett volna, ha nem így indul a nap. De tegnap óta biztos vagyok benne (mert valaki, aki eddig csak a képeket látta, megerősített benne), hogy emiatt a különösen barátságos tekintetű srác miatt 10 perc után hasonlóan éreztem volna. :)

Mindig jó persze olyan esküvőn fotózni, ahol évek óta ismerek sokakat, a családból és a barátok közül egyaránt – kevésbé kell megküzdeni azért, hogy az elejétől kezdve önmaga merjen lenni mindenki körülöttünk. De most talán jól érezhető már a diavetítés elejétől kezdve, hogy ezzel biztosan nem volt gondunk. És ez jó, mert mind Istit, mind Zsófit olyan, azonnal érezhető (és remélhetőleg a képeken is jól látható) szeretettel vették körül a barátaik, testvéreik, szüleik, amit önmagában jó volt látni, átélni – és ami igazából fontosabb, mint egy bármilyen látványos és drámai fellegekkel díszített égbolt, de persze azért ez utóbbinak is örültünk. :)

Fogadjátok szeretettel a végre-valahára elkészült diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Szokták mondani, hogy egy gyermek vagy unoka összehoz egy családot – Timon esetében ez szó szerinti, földrajzi értelemben is igaz. Adódott ugyanis a pillanat, amikor a több országban, egymástól meglehetősen távol élő szülők, nagyszülők és persze az unoka éppen mind egy helyen, méghozzá egy remek helyen, Budapesten voltak… és nekem már csak egy rövid sétára kellett vállalkozni, hogy néhány családi fotón mindenkit egyszerre szerepelhessen. Mivel a nagyszülőktől nem kértem külön engedélyt, hogy itt ország-világ elé tárhassam őket, be kell érnetek egy képpel, ahol Timon és egyik nagypapája zavarba ejtően keveredik… de el kell hinnetek, hogy van két nagymama, két nagypapa, összesen 4 fejjel, 8 lábbal és 8 kézzel. :)

Jó is volt Timiéket hosszabb idő után újra látni, amikor utoljára találkoztunk (és fotóztam is őket), még csak egy gitárt szorongattak a kezükben a Duna-parton, azóta új kihívások után néztek. Azóta Timon segít kitölteni a rendelkezésre álló idejüket – de ahogy elnéztem, jól megvannak. :))

Bár sokszor megkérdezik, nem unjuk-e, még mindig szeretünk esküvőket fényképezni. Minden pár, minden ember más, és egy-két találkozó, beszélgetés vagy akár fotózás után mindig kiderül valami, ami különlegessé teszi a számunkra (is). Zsuzsi és Nico esetében az első ilyen pont akkor érkezett el, amikor megkérdeztük, hol találkoztak. A “Transzszibériai Expressz” nem tartozik a szokványos válaszok közé… :)

Ehhez pedig, akárhogy is nézzük, kell annyi vagányság, mint a szúnyogoktól hemzsegő ártéri erdőbe történő kimerészkedéshez, különösen alkonyatkor – ha valaki esetleg nem emlékezne, a jegyesfotózásra gondolunk… Persze vagánynak lenni érdemes: mindkét esetben kaptak valamit az élettől: Szibériában társat, legutóbb a szúnyogok között csupán néhány közös fényképet, de reméljük, ez is örömet szerez. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy nekik jutott, amire éve óta várunk: egy fotózást, ahol egyszerre kapunk napsütést és fekete felhőket. Zsuzsi és Nico esküvőjén végre elérkezett az alkalom erre is… :)

Történt persze aznap sok más is, és mi mindenhol ott voltunk… úgyhogy dőljetek hátra, tekerjétek fel a zenét, és élvezzétek a vetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

“Moscht eleeg idegesch valyok…” :)