Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A nyáron, a jegyesfotózás képei kapcsán az írtuk, hogy nagyon örültünk Nóri és Zsolti szalagos-árvalányhajas-táncos képeinek… nem csak azért, mert régóta szerettünk volna valami hasonlót fotózni, hanem azért is, mert valahogy olyan természetesen illett hozzájuk, otthonosan és jól érezték magukat benne. És így sokkal jobb, mintha valami mesterkélt, kitalált helyzet lett volna csupán. Szeretem, ha valaki természetesen érzi magát jól öltönyben + fehér estélyi / menyasszonyi ruhában; népviseletben vagy “esti bulizósban” is. Mert nem a ruha és a körítés határozza meg az embert, hanem éppen fordítva – és most pont ezt láttuk. Azt hiszem, az esküvőről is ez fog először eszünkbe jutni – persze ha a baráti kör jó részét egy táncegyüttes adja, az sok mindent megmagyaráz… a népviseletet mindenképpen. :)

Persze az esküvő nem az esti tánccal és bulival kezdődött, úgyhogy érdemes azért diavetítést az elejétől kezdődően végignézni. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Az első találkozón minden párt meg szoktunk kérdezni, hogy miért éppen minket választottak – hiszen oly sok esküvőfotós van az országban. Így Blankát és Bálintot is kérdőre fogtuk, a válaszból pedig két fontos dolog derült ki: az egyik inkább lelki, a másik inkább szakmai. A lelki tényező: fontos volt nekik, hogy aki az esküvőjüket fotózza, a számukra legfontosabbakról hozzájuk hasonlóan gondolkozzon, és például egy templomba ugyanazért lépjen be, mint ők.

Az inkább szakmai, fotózáshoz kötődő észrevétel pedig, amit megjegyeztünk: megemlítették Bori és Zoli esküvői képeit – azt a bizonyos esküvőt, esküvőfotós pályafutásunk egyik legszebb emlékét Kisjakabfalváról, a régi túronyi református templom festett fa padjaival és mennyezetével, a villányi tájjal, és összes gyönyörű részletével, varázslatos hangulatával. Nem ők az elsők, akik megemlítik – de most utólag már világos, hogy miért is jutott eszükbe… :)

Merthogy Blanka és Bálint az ország egyik legszebb vidékére vitt minket, ahol ráadásul nem csak a táj, de a falu, Jósvafő is egy kis csoda. Ehhez vegyük hozzá a kazettás mennyezetű, domboldalban épült, szépséges régi református templomot, vagy mondjuk vessünk egy pillantást az ízig-vérig a helyhez illő részletekre és dekorációra, és talán már az is ráérez a hangulatra, aki nem volt ott. Külön figyelmébe ajánlanám az időjárás miatt folyton aggódóknak: sátras esküvő volt a parókia udvarán, dél körül az év egyik legkomolyabb felhőszakadásával – és mindez mit sem ártott a hangulatnak. Csupán a délutáni kreatív fotózás remek felhőit, és végtelen kilátást nyitó tiszta levegőjét köszönhettük neki. :)

Együtt volt ismét mindaz, ami egy esküvőt Magyarországon széppé tehet, és ami jellegzetesen ide illik. Igyekeztünk mindezt egy rövidke diavetítésbe csomagolni, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Vasárnap délelőtt felébredtünk Eszterrel, és kicsit beszélgettünk még az esküvő élményeiről. Az első, amit mindketten megállapítottunk: összeillenek, nagyon. Igazából ritkán látunk olyat, ahol ennyire nyilvánvaló. Természetes, hogy egy közeli barátnál sokkal felületesebben tudjuk csak megismerni az embereket… de azért ha összetesszük, hogy a fotós elég jó megfigyelő (sokszor apró rezdüléseket és részletet is észrevesz), ráadásul az előzetes találkozókat és a jegyesfotózást nem számítva is igen intenzív tizenpár órát töltünk a párjainkkal, épp az esküvőjük napján, akkor talán értelmet nyer egy ilyen megállapítás tőlünk is. Leírhatnánk, hogy mi mindenből látszik – de abban bízunk, hogy többet ér a képeket lapozgatni. :)

Vártuk, örültünk neki. Sőt: régóta vártunk rá, hogy ott lehessünk Gyöngyi és Szabolcs esküvőjén. Ők voltak idén az első, és már önmagában ez is elég lehetne a várakozáshoz, de volt más okunk is rá. És szívből örülünk, hogy ott lehettünk – gratulálunk, Isten áldjon titeket, vigyázzatok egymásra! :)

Még valami, amit nem fogunk elfelejteni: olyan vendégszerető emberekkel és családdal találkoztunk, ami egészen rendkívüli. Pedig mi “csak a fotós” lettünk volna… de úgy érezhettük magunkat, mintha legalábbis családtagok lennénk. Köszönet érte ismét! :)

Ami pedig a fotózáshoz edződött szemünknek volt öröm: egészen gyönyörű vidékre vittek minket Szabolcsék. Sosem jártunk még korábban Szendrő és Edelény környékén, nem tudtuk, hogy a Bódva völgye ilyen festőien szép – és az edelényi kastélyról is egészen más képek éltek az emlékeinkben. Ezeket az emlékeket most eddigi fotós pályafutásom egyik kedvenc fotójára cseréltem… :)

Persze nem csupán ez az egy képünk van Gyöngyi és Szabolcs esküvőjéről… fogadjátok szeretettel az alábbi rövid diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Van egy kis város az országban, ahova most már évről évre visszajárunk… és egyre nagyobb örömmel megyünk vissza. Idén pedig végre Eszternek is megmutathattuk, miért. Például azért, mert van Kiskunhalason egy templom, ahol már-már kezdem otthon érezni magam. No, nem azért, mert lassan már fejből tudom, merre vannak az oszlopok, ablakok, lámpák vagy padok. Ettől sokkal fontosabb okunk van rá: valahogy élet van ott, újra és újra rájövünk. A közösségben, az énekben, az Igében és a hozzáfűzött gondolatokban. A „pápai strandlabda” példáját ott hallottam először, de azt hiszem, egy életre megjegyeztem… :)

No és persze örömmel fedeztünk fel kedves ismerősöket a násznép között, és jó, hogy újabb két ember került azok közé, akiket esetleg legközelebb már ismerősként köszönthetünk. A blog kitartó olvasói figyelmesen nézzék a diavetítés kockáit… kis fekete, kék és lazacszín (?) ruhákat is érdemes figyelni. :)

Jó volt nekünk Magdi és Attila esküvőjén. Kicsit úgy éreztük, hogy ezek az emberek a mi barátaink is lehetnének: hasonló társaság, lélek és értékek. Így pedig nekünk is könnyebb ráérezni, hogy mi fontos igazán… reméljük, hogy ez a képeken látszani is fog… :)

Isten áldjon titeket, örülünk, hogy ott lehettünk – a diavetítést pedig fogadjátok szeretettel!

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Külön köszönet a Képfényező csapat harmadik tagjának, Julinak a rengeteg segítségért!

Minden esküvő előtt megpróbáljuk elképzelni, hogy mi lesz az a nap folyamán, ami igazán fontos, szép vagy emlékezetes lehet – próbálunk ráhangolódni már előre, hogy a megfelelő irányú érzékenységgel érkezzünk. Anna és Balu esküvőjének reggelén is elgondolkodhattunk ezen, és eszembe jutott sok minden…

Balut nagyjából 15 éve ismerem, kevés ilyen komoly és megbízható barátom van (az egyikük ráadásul az újdonsült sógora). Annával ennél valamivel azért frissebb az ismeretség, de őt is egy komolyabb, közös feladat kapcsán ismertem meg. Valahogy ezen előzmények mellett első sorban egy lelkileg gazdag, de  kissé talán “súlyos”, ünnepélyes  napra számítottam.

Még sem egészen így, vagy legalábbis nem csak így történt. Valóban lélekben is gazdag, Isten előtti ünnep volt, de ilyen könnyed, sok humorral fűszerezett szombati napunk sem sok volt idén. Jobban átgondolva persze nem meglepő ez attól a pártól, akik egy jegyesfotózásnak álcázva ennyi humorral tudták a saját történetüket elmesélni. Rajtuk kívül köszönhető ez részben persze a gyerekeknek is, akikre mindig lehet számítani, és persze nem feledkezhetünk meg az árnyjátékról, a mellényes lényről és a többi kiváló szereplőről sem… :)

Remélhetőleg a diavetítés, és a blogra összeválogatott kedvenc képeink tükrözik is mind az ünnepet, mind a humort – fogadjátok szeretettel!

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!