Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az idei év egészen korán kezdődött a Képfényező számára: Karolina és Gergő még februárban felébresztett téli álmunkból. Tegyük hozzá, joggal: az esküvőre olyan szép tavaszi időt kaptak, hogy a “téli álom” egészen idejétmúltnak tűnt. Úgyhogy a velük ünneplő időjárásnak köszönhetően igazán szép, napos képeink is lettek. :)
Izgalmasnak is ígérkezik ez a hamar kezdődött év a Képfényező csapat számára: Karolina és Gergő esküvője volt az első, ahol már előre tervezetten fotóztunk együtt (a tavaly még inkább csak ígéretes “beugróként” közreműködő) Beliczay Eszterrel, és ez idén egész évben így lesz. Üdv a fedélzeten, szép fényeket, sok örömet! :)

Karolinával még egészen régről ismerjük egymást: osztálytársak voltunk a Fasorban. Így aztán örömmel mondtam igent, amikor Karácsony és Szilveszter között megkeresett (no, akkor egyébként tél volt, kb. -20 fok a Balaton-felvidéken. :) ). Szeretek régi, ismerős arcokkal találkozni, és nyilván könnyebbség, hogy nem az első kávé mellett kezdünk összeismerkedni – de mindig izgulok kicsit, hogy milyen gyorsan fogjuk megtalálni a hangot a kevésbé ismerős vőlegénnyel. Nem volt nehéz… Gergőnek ezúton is köszönet a nyílt, őszinte tekintetért, hangért, hozzánk-állásért.

Nem tudom és nem szeretném túlmagyarázni, de vannak olyan emberek, olyan párok, akikre valahogy jó ránézni. Én nem azért, mert jól áll az öltöny vagy a csipke… hanem az olyan apróságok miatt, amiket azért némi odafigyeléssel szerintem bárki lát és érez. Egy esküvőn egy komoly, hosszú és igazából ismeretlen útra “engedjük” a barátainkat – és persze izgatottan figyeljük, hogy indulnak neki. Most úgy érzem, Karolinát és Gergőt mindenki nyugodt szívvel engedhette erre az útra – ahogy ők itt ketten össze tudtak nézni, és amilyen természetesnek tűnt, hogy ők ketten összetartoznak, az magáért beszélt. Maradjon is ez így – Isten áldjon benneteket! :)

Mint az figyelmes szemlélő számára a képeket nézegetve kiderül: Karolina és Gergő mozgalmas hetek-hónapok elé néz, de a hátralévő csendes, nyugodt estékhez fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést, és lentebb néhány kedvenc képünket. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Betti és Balázs képeit nézegetve a legszembetűnőbb, hogy volt egy világos elképzelésük az esküvő hangulatáról, stílusáról. Mi több, ezt az elképzelést szerették annyira, hogy nem sajnálták az időt – részleteket, kiegészítőket válogatni, vagy például az összképhez illő táncot tanulni. Bár ahogy én elnéztem, inkább egy élvezetes, jó mókának vették az egészet, és nem valamiféle nyűgnek, amitől sajnálni lehet az időt… ráadásul mindketten, és ez itt a lényeg. :)

Ez nekik jó élmény, és a fotósnak is öröm – mi most csodálkoztunk rá, hogy sokszor mennyire kevés (de jól kitalált kevés) kell a jóhoz. Mert mondjuk az egymáshoz és az összképhez illő mandzsettagomb, csokornyakkendő és „hózentróger” (hogy nagyapámtól is kölcsönözzek egy szót) igazából apróság, de egészen más szintre emel egy amúgy jó öltönyt. És ez igazából nem azért lett jó végül, mert önmagában jól mutat a képeken – hanem attól, hogy mennyire jól érezték magukat Balázsék az egészben. Érdemes úgy végignézni a képeket és a diavetítést, hogy csak az arcokat figyelitek. :)

Időnként el szoktam mondani, hogy a helyszíneket vagy a fotózás témáját első sorban nem is azért találjuk ki, mert azok önmagukban olyan jók vagy szépek – hanem hogy a párjaink jól érezzék magukat közben, mert ez már meglátszik az arcokon, tekintetekben. Betti és Balázs az élő példa erre. :)

Úgyhogy mi magunk is örülünk nektek – jó volt a ti képeitekkel zárni az idei évet. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén! :)

Nem tudom, van-e olyan műértő tekintet, akinek feltűnik: bár Eszter vagy Juli nélkül ritkán járok esküvőre fotózni, ezúttal a képek egy része egy másik Eszter szemét, és finom érzékét dícséri. Ugyanis, bár az esküvői képeik tanúsága szerint jól állt neki a „túloldal” is, legújabb Eszterünk átmerészkedett a fényképezőgép innenső felére, és itt sem tűnik elveszettnek… meglátjuk, mit hoz a jövő, de lehet, hogy a továbbiakban is váltogathatja az oldalakat. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Még ha olyan “igazi”, papírra írt Képfényező bakancslistánk nincs is, valami hasonlót legalább a gondolataink között azért tartunk – én például évek óta szeretnék egyszer Pannonhalmán fotózni. Mióta először ott jártam, azóta tudom – nem egyszerűen csak az gyönyörű amit felépítettek ott, de ahova építették… szintén. Ahogy a Bakonyon keresztül autózva közeledtem, és kezdett feltűnni a távoli dombtetőn az apátság: azt hiszem, erre mondják, hogy “inspiráló”. Máshogy veszek kezembe a fényképezőgépet is… úgyhogy Csillának és Balázsnak hálás lehetek – nekik köszönhetem, hogy végre itt is fotózhattam. Következőnek Bélapátfalváról várok érdeklődőket. :)

És bár Eszter, szeptember elejére már igen szépre gömbölyödő pocakja miatt, ide már nem kísérhetett el, mégsem maradtam egyedül a fényképezőgép mögött… :) Ott volt ugyanis a vendégek között egyike azoknak az embereknek, akivel már régóta szerettem volna egyszer együtt fotózni: Zoli, aki pár éve Villányban, illetve Kisjakabfalván még a fényképezőgép másik felén állt. A blogon és a diavetítésben látható képek egy része az ő munkája. :)

Hálásak lehetünk az ÚRnak: “rezgett a léc” az időjárást illetően, de végül nagyon szép kora őszi délutánt és estét kaptunk éppen addig, amíg fotózni akartunk – és csak akkor szakadt le az ég, amint a “tető alá került” a buli. Így aztán csak rajtunk múlott, hogy milyen képeket tudunk mutatni… reméljük, nem okozunk vele csalódást. Fogadjátok szeretettel a diavetítést. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Elárulok egy kulisszatitkot: a diavetítéseket rendszerint Eszter szokta összeállítani. Így bár a képekkel dolgozunk eleget ahhoz, hogy a végére jól ismerjük az összeset, a kész diavetítést én csak akkor látom, amikor kész van. Ilyenkor hátradőlök, fülemre veszem a zenét, és megnézem, hol jártunk és kiket fényképeztünk… szeretem, mindig jó élmény – de most először fordult velem elő, hogy a “szemembe ment” valami közben. :)

Nem is véletlenül. Régóta vártuk ezt az esküvőt, szerettünk volna velük lenni és fényképezni. Általában az igényel odafigyelést és nyitottságot, hogy érzelmileg is eléggé a “részévé váljunk” egy esküvőnek – most talán inkább arra kellett (volna) figyelni, hogy eléggé kívül is tudjunk maradni, és higgadtan dolgozni… lehet, hogy nem mindig sikerült, de talán nem olyan nagy baj ez sem. Nagyon nehéz volt képeket válogatni, és képtelenek voltunk ennél kevesebb képet a blogra és a diavetítésre válogatni… de cserébe visszafogom magam, és nem írom le, hogy mit miért érzünk úgy, ahogy. Így is van, aki tudja.

A lényeg, hogy végre valahára elkészült az összes (rengeteg!) kép, és összeállt a diavetítés is, fogadjátok szeretettel!

A türelmes várakozásért pedig köszönet első sorban Orsinak és Petinek, de persze mindenki másnak is. Az esküvőn még Eszterhez tartozó szép kerek pocak időközben beérett, és segített hosszabban érlelni a képeket… :)

Szolgálati közlemény: bár a diavetítés végén felbukkant egy (mindenkit meglepetésként érő) mentő is – senki nem lett rosszul, csupán Orsit lepték meg a kollégái egy kedves látogatással. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Nórin és Zsoltin igazán nem múlt, hogy szép emlékeink legyenek a 2014-es évről is: egy régóta vágyott jegyesfotózás és egy nagyon jó hangulatú esküvő után még a kreatív fotózás is úgy alakult ahogy mindig is szeretnénk… már jó előre eldőlt, hogy a szombati nap az esküvőé, a fotózás pedig megérdemel egy külön délutánt / estét. Így aztán szombaton sem kapkodtunk, pár nappal később a lentebb látható képekért pedig távolabbi helyekre is elmehettünk, ráadásul kivárhattuk a délutáni/esti fényeket. Persze az életben semmit nem adnak könnyen… de pár esős nap után nekivágtunk, és bár a nyári zivataros időszak miatt volt egy kis izgalom, végül az ország meteorológusai által remegve várt zivatarlánc még csak a Balatonnál volt, amikor mi Alcsúton fotóztunk, úgyhogy drámai felhőket kaptunk, szakadó esőt viszont csak hazafelé. :)

Egy szó mint száz, egy olyan fotózás képei következnek, amit nagyon szerettünk. Nekünk is feltöltődés volt a nagy fák között barangolni, nézni és fényképezni őket: szépek voltak, “jól álltak egymásnak”. Valóban álomszerű volt, de azért amikor az egyik pillanatban Nóri és Zsolti helyén már csak egy szürke gémet láttunk a hídon állni, mi is meglepődtünk… :)

Nincs más hátra: keressetek egy fülhallgatót, és élvezzétek a diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)