Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Újra teljes esküvői bejegyzéssel jelentkezünk, mégpedig Reginával és Sándorral, akik már nem is számítanak annyira friss házasoknak… :) – már bő egy hónapja élvezhetik a házasságot.

Csömörön kezdtük a napot Regiéknél, ahol nagy volt a nyüzsgés. Sándor nyugodtan és elegánsan érkezett meg, mire Regi elkészült. Elég sokat utaztunk mindannyian aznap, Alcsúttól kezdve megjártuk Etyeket és Biatorbágyot, hol autón, hol lovaskocsin. Sok volt a könny, a mosoly, a boldogság és a jókedv; nekünk pedig könnyű dolgunk volt egy ilyen szép menyasszonyt fotózni.

Különleges alkalom a barátainkat fényképezni. Kicsit izgatottabb az ember, még jobbat akar, még inkább mindent észrevenni, semmiképp nem szeretne csalódást okozni. Így volt ez eddig mindig; egy ideje már egyáltalán nem izgulok az esküvők előtt, de barátoknál azért meg-megkörnyékez az érzés. Persze nagy előny is, hogy ismerem a menyasszonyt (bár erre azért mindig figyelünk, ezért is a sok előzetes találkozó, fotózás, …). De ezen túl ismerem a családot, a barátok közül sokakat, sokkal otthonosabban mozoghatok mindenütt, az emberek kevésbé éreznek idegennek/kívülállónak.

Ilyen alkalom volt Kriszti és Hanno esküvője is. Izgatottak voltunk, nagyon készültünk, tervezgettünk, aztán elkezdődött… és persze minden picit máshogy alakult, mint gondoltuk – de egy esküvőn ez így van jól. :) Viszont ott voltunk a Képfényező csapatból mindhárman, mert sok feladatunk volt: Juli még a tanú szerepében is helyt kellett álljon… :))

Az alábbi képre kattintva látható az esküvő képeiből készült diavetítés – csak dőljetek hátra, keressétek meg a fülhallgatót / kapcsoljátok be a zenét, és várjatok egy pici türelemmel, amíg betöltődik a vetítés!

Kriszti & Hanno diavetítés

Fotó: Attila & Eszter & Juli

Ritával és Gáborral egy repceföld közepén, majd a Balaton partján találkoztunk nemrég. Azóta eltelt néhány nap esküvői várakozással, majd még jópár nap az elkészült fotók válogatásával és kidolgozásával… és a mai nap elkészült az esküvő történéseit elmesélni hivatott diavetítés, mely az alábbi képre kattintva érhető el:

Diavetítés: Rita & Gábor esküvői képeiből

A Bece-hegyi kis kápolna szívet melengető légköre lesz az, amire sokáig emlékezni fogunk… Mind a helyszín (kis fehér falú kápolna a szőlő közepén, rálátással a Balaton keszthelyi medencéjére), mind az esküvő, a fogadalom maga. Ahogy Gábor mondta: kicsit “meg voltak szeppenve”. Kicsit még mi is… :)

Ami elsőre beugrik, az a házikolbász, amivel Zoli papája kínált. A sorakozó kábelek és műszerek a szobában. A ragasztópisztoly, amivel Zoli gyorsan korrigált egy pici szakadást a ruhán. A nagy nyugodt ház fent a hegyen. Nem volt rohanás. Rékát a nővére sminkelte, ekkortájt készült az egyik kedvenc képem a tavalyi esküvők sorából.
Jó volt őket otthon látni, megismerni a családot, érteni a későbbi mosolyokat, könnyeket.

A kreatív fotózást egy számukra fontos helyszínen ejtettük meg – a Műegyetem infoparkjában. Folyosókon, előadókban, ahol az elmúlt években sokszor megfordultak. Azt hiszem, ettől volt igazán különleges ez a nap, hogy tényleg róluk szólt. Nem volt erőltetett és túlzásokba eső. Egyszerű volt és őszinte, sok kis mozzanattal, ami rájuk jellemző. A helyszín, a kerti szertartás, a nővér köszöntője, a kollégák hihetetlenül ötletes ajándéka, az előtérben lévő kis fotókiállítás, a férfiak “dobócsokra”.

Réka és Zoli azóta fél éves házasok, ezúton is további sok örömteli házas hónapot kívánunk nekik! :)

A képre kattintva látható a slideshow-juk, lejjebb pedig egy válogatás a képekből.

Jó emlékeket őrzök erről a két szép kiskunhalasi nyári napról. Ami elsőként eszembe jut, az a figyelmesség, törődés és felelősség – én is tanultam abból, hogy milyen természetesen, alig észrevehető módon, minden felesleges színpadiasságot mellőzve tudott vigyázni Dani a menyasszonyára-feleségére. Nem is tűnt fel rögtön, de elég sok “intenzív” időt töltök el egy esküvő során a vőlegénnyel-menyasszonnyal, és esetleg a családjaikkal – és ilyenkor első sorban nagyon figyelek. Őszinte képeket, olyanokat, ami a nekik is fontos dolgokról szól, csak így lehet készíteni… szeretem észrevenni az ilyen apró rezdüléseket.

Azután, ahogy az elején említettem, két napot töltöttem Halason, elsődlegesen azért, mert a kreatív fotózást az esküvőt megelőző nap késő délután-estére terveztük. Mindig örülök az ilyen lehetőségeknek, nem véletlenül ajánlom mindenkinek (a slideshow alapján alighanem kiderül, miért). Csend, nyugalom, szépséges esti fények, meghitt pillanatok – a másnap “zaja” ilyenkor még távol van. Megismertem egy derűs, mosolygós menyasszonyt is – két olyan ember, akikkel egyszerűen jó volt eltölteni az időt, és akiknek láthatóan jó együtt lenni. Hab a tortán, hogy kb. 10 perc után már gyanússá vált a menyasszony feltűnően könnyed és elegáns mozgása – rákérdeztem, és igen: balettozott valaha. Ezt valahogy mindig kiszúrom. :)

Remek baráti társaságot ismerhettem meg az este folyamán, olyan embereket, akik közé szívesen visszamegyek – és nagyon úgy tűnik, erre lesz is idén alkalmunk. :) Csak egy apróság, amit én korábban máshol még nem láttam, de nagyon tetszett: amikor a nászajándékokhoz értünk, előkerült egy üres könyvespolc, és kiderült, hogy mindenki hozott egy könyvet (amit fontosnak tart) ajándékba. Érdekes és jó volt látni, milyen sokféle jó ötlet volt… :)

És ahogy mondtam, idén is megyünk fotózni ehhez a baráti körhöz, Halasra – és amire kicsit büszke is vagyok: amikor találkoztam az idei házasulandókkal, megkérdeztem tőlük, hogy miért engem választottak, mi az, ami tetszett nekik. Annyit mondtak: ismerik Daniékat sok éve már, és ahogy elnézegették a kreatív fotózáson készült képeket, arra jutottak, hogy ők maguk voltak. Őszinte volt, természetes.
Mindig szeretném, hogy így legyen. És ezzel együtt fontosak a lemenő nap fényei, a harmonikus kompozíció, vagy a háttérben megbúvó fasor ritmusa, mert anélkül nincs minőségi fénykép; de ha a látvány elnyomja a hitelességét, akkor fabatkát sem ér…

A bejegyzés alján látható a szokásos rövid válogatás, a lentebbi képre kattintva pedig az esküvői fotóiból készült zenés diavetítés látható: