Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az egész a Duna-parti, “első villamos” sorozattal kezdődött: némiképp meglepett az egész, ahogy kialakult. Valami mást csináltunk, mint amit általában szoktunk, kezdve a hajnali fotózás időpontjával, folytatva az egész koncepcióval és a szívünkhöz nőtt zenével, és persze leginkább az egész lényegével, tartalmával. Picit mást próbáltunk megfogni, lefényképezni, mint ami először eszünkbe jutott volna. És megszerettük, már csak azért is, mert olyan dolgokra kellett ráhangolódni, amihez nem csak a szemünkre volt szükség, hanem azon kicsit túl is kellett látni, már ha ez a képzavar még belefér. :)

Mikor átadtuk a képeket Zsuzsiéknak, csak annyit tudtunk mondani: hálásak vagyunk azért, hogy ott lehettünk, hogy láthattuk, egészen belülről, és egészen reggeltől. Mindkét családot, és persze őket magukat. Jó dolog ilyenkor fotózni, elég nyitottá tesz ahhoz, hogy sokkal érzékenyebben reagáljunk mindarra, ami történik. És persze nehezen tagadható, igen sokat számít az ismeretség, baráti viszony is mindebben.

No és persze az is jó és szórakoztató, amikor az ember a saját barátai között van esküvőn – és azon túl, hogy látjuk milyen jól néznek ki, még le is lehet őket fényképezni… :)

A következő képre kattintva látható az esküvő napjának eseményeit elmesélni hivatott diavetítés. A zeneválasztás nem szeretnénk túlmagyarázni, de azt el kell mondjuk, hogy a nap azon ponton fordult számunkra igazán különlegesre, amikor ezt meghallottuk, élőben. Cseppben a tenger, azt hiszem – mert kikérőt is láttunk már többfélét, sok látványosat, vagy hangosat; de kevés tartalmasabbat. A bejegyzés végére pedig összeválogattunk néhány képet kedvcsinálóként.

Zsuzsi & Gergő esküvői diavetítés

Sokadik alkalommal találkozhattok Julóval és Krisztiánnal a blogon. Voltunk velük üres raktárban és macskaköves utcákon az előzetes fotózásukon (itt), majd az esküvőt követő napon kint a zöldben és a belvárosban (itt). Nekik valószínűleg ez a bejegyzés lesz a legfontosabb, az esküvőjük napjának története, tele vidámsággal és érzelmekkel. Nekünk nem is tudom, melyik volt a kedvencünk… :)

Nem szoktunk műteremben fotózni, nem igen használunk semmiféle kiegészítő fényforrást sem, sokkal inkább a természetes fényt szeretjük a fotóinkon. Julóékat mégis sikerült igazi reflektorfénybe állítanunk pár kép erejéig! :) Ugyanis az esküvő napját követően, vasárnap mehettünk a kreatív fotóikat elkészíteni. Egy egész délután állt előttünk, így Budapestet is elhagytuk és zöldben kezdtük a fotózást.

Csak naplemente előtt tértünk vissza a belvárosba, ahol a Palotanegyedben esti rendezvények folytak. Rengeteg ember az utcákon, zsúfoltság, de még pont elfértünk mi is. :) Utolsó helyszínnek a Nemzeti Múzeum lépcsőjét céloztuk meg, ami a rendezvények miatt le volt zárva. Attila persze simán megpróbálkozott bekéredzkedni és bár a biztonsági őr egyszerűen el is hajtott bennünket, de valami csoda folytán előkerült a főnöknő, aki beengedett, a világosító srácok meg tolták nekünk a fényt. Nem voltunk bent 5 percnél sokkal többet, de igen nagy élmény volt ekkora fényben fotózni, miközben a városra szürkület ereszkedett.

Nagy örömünkre úgy alakult, hogy a kreatív fotózásra nem szombat délben került sor, hanem péntek délután – így Zsuzsiék nyertek egy nyugodtabb szombati napot, mi pedig megfelelő időt és nyugalmat a kreatív fotózáshoz.

Gondolkoztunk persze előtte, hogy hova menjünk, milyen helyet válasszunk… szerettünk volna valami különlegeset, nekik szólót, szépet. És voltaképpen szinte kézenfekvő választás volt ez a néhány meseszerű épület a belvárosban: régóta dédelgetett, kedves tervünk ez Eszterrel. Egyszer-egyszer bevetettük magunkat Budapestre mint turisták; nem úgy, mint aki éppen a munkahelyére siet. A már sokszor látott homlokzatok mögött időnként valóságos mesevilágot találtunk. Most pedig elővettük a kedvenceinket, és elvittük ide Gergőéket. Nem bántuk meg, de azt hiszem, ők sem. :)

Különös délután/este volt több szempontból is: kifejezetten menyecske-ruhás fotózásom nem volt még korábban sosem, de persze ekkora tüzijátékot sem minden párnak szervezünk ám. És a fotózás közben amolyan pihenőként beiktatott közös vacsora is kedves emlék maradt nekünk. :)

A kreatív fotózás képei elkészültek, a legjobbakat kiválogatva egy zenés diavetítést is készítettünk – ez a lentebbi képre kattintva látható. Néhány képet elhelyeztünk kedvcsinálóként a bejegyzés végén is…

Zsuzsi & Gergő diavetítés

Ritkán teszek ilyet, de most szeretném külön megemlíteni a két ruhát, mert egy olyan magyar ruhatervező munkáját, ötleteit és kreativitását dícséri, akit jó szívvel ajánlok minden jövendőbeli menyasszonyunknak: Molnár-Madarász Melinda (www.meyke.hu). Titkon remélem, hogy találkozunk még a ruháival… :)

Azt mondják, egy lány megszületik, és másnap elkezdi tervezni az esküvőjét… és ebben lehet is némi igazság. :) Ennek megfelelően sokféle lelki- és idegállapotban élik meg a menyasszonyok az esküvőjük napját, és ez érthető is. Láttunk persze már néhány mindent viccre vevő vőlegényt, humorukat aznapra kihegyező családot – de kevés annyira felszabadult és vidám menyasszonnyal találkoztunk eddig, mint Saci. :)

A családot kicsit megismerve kicsit érthetőbbé vált mindez (volt honnan örökölni :) ), de mindenképp jó alaphangot adott a napnak. Amire persze szükség is volt, mert eddig például az sem sűrűn fordult elő, hogy a temlom felé a menyasszony egy hófehér, muzeális értékű oldtimer Rolls-Royce hátsó ülésén induljon, de már a fotós sokat látott, de semmiképp nem muzeális értékű 20 év körüli Audijával érkezzen… és még a vontatókötél is előkerüljön útközben. :) Mindenesetre a virágdísz tetszett az orrom előtt, ilyen a következő esküvőre is megpróbálok majd kérni. :))

A templom, az eskütétel azért némi ünnepélyességet is csempészett az arcokra (a mosolyt nem feledve), és ez így is van rendjén – az este pedig aztán sok vidám pillanatot tartogatott még. Az esküvő képeiből készült zenés diavetítést a lentebbi képre kattintva láthatjátok:

Saci & Attila esküvői diavetítés