Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Szeretjük a természetes embereket – és Csilláéknál már délelőtt, a készülődésnél éreztük, hogy jó helyen járunk. :)
A ruha sztoriját és eredetét nem akarjuk mi itt leírni (de nem kizárt, hogy egy hozzászólásban elárulja :) ); mindenesetre az egyik idei kedvencünk volt, a nagy barna masnival. Végre egy szín… :)

Azután persze mindig apró öröm a fotósnak, ha valami a saját kívánságaiból is teljesül – egészen meg voltunk hatva attól, hogy elrabolhattunk Csilláékat a naplemente előtti-körüli fények idején is fotózni, már a szertartás után. És azt hiszem, érdemes is volt…

Az este pedig egész nagy buli kerekedett, a táncparkett nem sokáig maradt üresen. Ráadásul a vőlegény tesójának, és kis csapatának egészen színvonalas táncos műsora még a táncfotós emlékeket és reflexeket is előcsalogatta – ezért külön köszönet. Már hiányzik kicsit. :)

Ami biztos, hogy golfpályán fotózni fantasztikus. Azok a kis kocsik amikkel közlekedni lehet, a kilátás (akkor is ha panel), a zsenge, üdezöld fű, na és a puhaság! Nem csoda, hogy Kata is jobban érezte magát a kék cipellője nélkül, ami amúgy a kedvenc kiegészítőnk volt idén.

Kellemes nyáresti kültéri szertartásunk volt, ahol a szellő picit megnehezítette a gyertyagyújtást és később a sátrat is erősen megrezgette, de nem lehetett akadálya az ünneplésnek.

Kata és István, mégegyszer gratulálunk nektek, köszönjük, hogy ott lehettünk veletek! Az alábbi képre kattintva nézhetitek meg a napról készült slideshow-t.

A péntek esti bolondozás, és a vasárnap esti fotózás után elérkeztünk a lényeghez (?): végül az esküvőről szeretnénk mesélni.

Arról az esküvőről, aminek mi magunk is kicsit “rajongói” lettünk, és ez szokatlan érzés. Mert jó ideje nézegettem, csodáltam egy-egy külföldi fotós képeit (pl. a kaliforniai José Villa nagy kedvencem), akiktől remek esküvői sorozatokat szoktam látni szőlőkből, borvidékekről, rengeteg ötletes aprósággal, ízléses dekorációval (és színekkel!), szép kúriákkal, … és most egyszer csak itt volt előttünk. Sejtettük már előzőleg is, de amikor péntek este megérkeztünk, akkor csodálkoztunk rá igazán.

Azt hiszem, sose voltunk még ekkora bajban a képek válogatásával: a blogbejegyzés és a diavetítés igen nehezen akart elkészülni. Túl sok kép volt, amihez ragaszkodtunk. :) De abban bízunk, hogy ezzel a pár képpel már kedvet csinálunk a diavetítéshez, ez pedig talán mindenki számára érthetően elmeséli, miért is lelkesedtünk.

Túrony Árpád-kori temploma is értő kezek között újulhatott meg néhány évvel ezelőtt: egyszerre kerüli el a “romos” hangulatot, és maradt meg a történelem, a kor érzete. Most pedig szokatlanul nagy élet költözött a templomba, és Élet alatt nem csupán a nyüzsgést értjük…

Nem kért rá senki, de végül némi reklámot mégis csinálnék a Jackfall-nak, mert a környék, az udvar, a ház és a belső terek is szépek; a bor finom (hoztunk egy kartonnal, de már csak egy palack…), és hogy mindez egy esküvőn mit ér, azt itt láthatjátok. A jó hír, hogy Bori (a menyasszony :) ) “civilben” a Jackfall egyik szíve-lelke (ahogy elnéztük, aligha egyedül). Úgyhogy talán-talán nem csak egyszeri alkalom volt ez – mi legalábbis reméljük… :)

És ha mindez nem lett volna elég: találkoztunk Norah Jones fehérbe öltözött hasonmásával (legalábbis hallottuk énekelni), este pedig még táncfotózáshoz kapcsolódó emlékeinket is leporolhattuk. :)

Végül pedig a lényeg: a diavetítés. Reméljük, sikerült kedvet csinálni hozzá. :)

Diavetítés a képre kattintva!

Eszterről és Bencéről az első képek még tavaly ősszel készültek, az eljegyzésük után. Azóta egy-két apró változás történt a látható dolgokban (pl. nyár lett, és Eszter mintha fehérebb ruhában lenne :) ), de a lényeg ugyanaz, “Tegnap, ma és mindörökké…” és ezt jó látni.

Sok kedves ember, szerető család, fiától kissé nehéz szívvel búcsúzó anyuka… ezekért a pillanatokért szeretünk a készülődéstől kezdődően ott lenni. Ráadásul ismét “haza”mentünk fotózni, a saját gyülekezetünkbe, sok jól ismert ember közé, úgyhogy igazán könnyű volt nem csak a szemünket, de valahogy magunkat is ráhangolni a napra… :)

Szép nyári este volt – amelynek kezdetén a két örömapa útravalóját kapták meg Bencéék. Ilyenkor picit sajnálom, hogy a fényképezőgép hangot nem rögzít, de talán az arcok mesélnek picit…

A lentebbi képekre kattintva érhetitek el a szombati napot elmesélő zenés diavetítést, ahogy azt már megszokhattátok. És még egy javaslat: érdemes pár nap múlva visszanézni ide, mert Eszterékkel vasárnap este is találkoztunk – immár csak kettesben, erdőn-mezőn, mesés fényviszonyok között… és mire mindenki megnézi, mi történt szombaton, már az is itt lesz, a Képfényező blogon. :)

Amikor először találkoztam Balázzsal, és elbeszélgettünk arról, hogy miért minket választottak, mit szeretnének, akkor néhány mondat után oda jutottunk, hogy a feladat voltaképpen egyszerű: látta, hogy nekem is nagy kedvencem Robert Doisneau – no, valami olyasmit szeretnének, mint amit ő tudott… Ekkor vettem egy nagy levegőt, mert az ugyan tény, hogy minden esküvőn törekszünk arra, hogy életszerű, természetes, gyakran amolyan “ellesett” pillanatokat találjunk, de most fel volt adva a lecke. :)

Eközben a férfiaknál... :)

Hogy megoldani sikerült-e, annak eldöntését rátok bízom – de hogy mi élveztük, az biztos. A diavetítéshez történő válogatással komoly gondban voltam, pár éves történetünk egyik leggazdagabb anyagát sikerült Balázséknál fényképeznünk – annyi minden történt, olyan sokféle ember volt… Akkora buli lett estére, hogy alig hittünk a szemünknek – de ezt már megírtam korábban. :)

A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, és a bejegyzés alján még egy pár képet. Sok nekünk kedves fotó így sem fért ide… de legalább lesz miből válogatni az albumhoz valót. :)

Diavetítéshez kattints a képre!