Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Szeretjük a vidám mosolygós embereket. Különösen jó ez otthon, délelőtt a készülődésnél. :) Zsófiéknál e téren (is) jó dolgunk volt: anya és két lánya egészen jó hangulatban várta az esküvőt. :)

A jókedv persze egész nap kitartott – mert egy esküvő tele van tréfás részletekkel. Csak arra kell figyelni, hogy amit viccre is vehetünk, amiatt ne idegeskedjen senki. :) A változó felállásban készülő “kiscsoportos” képek pl. általában nem a kedvenceink, de néha egészen jó jelenetek adódnak – általában a gyerekek miatt. Mert ők néha másként gondolják. :)

Voltak persze komolyabb pillanatok is…

A fotózással vártunk pár napot (az esküvő napjába már nem fért bele) – így legalább tehettünk egy kirándulást Szentendrére, a harmonikaszótól hangos Duna-part, a fröccs-lelőhelyként üzemelő cirkuszi kocsik, a bizalmatlan macskák és a megbízhatatlan lángosok városába. :)

Diavetítés a képre kattintva!

Borús reggelünk volt és szinte egész délelőtt zuhogott az eső. Mégsem volt kétségbeesés, szomorkodás, sokkal inkább nevetés és jókedv az egész készülődés alatt.

Csak a pap bácsi volt picit morcos abban a gyönyörű kis templomban, amibe a nagy vendégsereg alig fért be. Jó volt látni itt is néhány homályos szempárt, őszinte mosolyokat és megható tekinteteket. A gratuláció közben az eső is elállt és már csak a fű volt harmatos, mire kiértünk a kratív képeket elkészíteni.

Azt szokták mondani, hogy minden valamirevaló esküvői fotós első sorban magának dolgozik. Sokszor nehezebb olyan képsorozatot letenni az asztalra, amivel mi magunk is elégedettek vagyunk… Zsófi és Rudi képeire hatványozottan igaz, hogy magunknak (is) fotóztuk. Ezek a képek, hangulat és környék már rég óta szerepelt a terveink között – és akkor még nem is tudtuk, hogy Zsófiékat egyáltalán fényképezni fogjuk. A Balaton-felvidék, és azon belül is a képeken látható környék különösen is a szívünkhöz nőtt az utóbbi egy-két évben.

A képre kattintva rögtön a diavetítéshez léphetsz (ezt most különösen is ajánljuk!)

Amikor aztán elmondták, hogy a sokak álmában szereplő, “csak mi ketten elutazunk és összeházasodunk” elképzeléshez keresik a megfelelő helyet, rögtön volt is egy ötletünk. Meg persze nekik is néhány, de végül a Balaton-felvidék győzött. :) Örültünk neki nagyon: pár éve már fényképeztem őket, és úgy emlékeztem rájuk, mint az egyik legromantikusabb, szenvedélyesebb párra, akikkel eddig találkoztam. Így aztán sok minden adott volt ahhoz, hogy magunkat is megajándékozzuk egy jó fotózással… :)

Jó dolgunk is volt, egy-két váratlanul kedves dolog is történt velünk . Például a fentebbi képen látható úriember egészen boldogan és meghatottan invitálta meg Zsófiékat egy pohár borra (sőt, egy pezsgőt is előhúzott a pincéből) – láthatóan nem volt hozzászokva, hogy a kert végében a virágzó fák és bokrok között egy friss házas párt találjon. De megörült neki nagyon. :)

A leglátványosabb talán a nap vége volt… a Balaton-part nem adta magát egykönnyen, de végül megúsztuk nagy eső nélkül, cserébe maradtak a felhők, és helyenként drámai fények. Örültünk neki… :)

Hogy mindebből mi kerekedett ki, azt a lentebbi képre kattintva indítható diavetítésből megláthatjátok:

A diavetítésért kattints a képre!

Az idei esküvői fotóink sorát szeretnénk két, számunkra különösen fontos emberrel kezdeni. Andi és Aksel nem csupán egy menyasszony és vőlegény voltak, akik ránk bízták az esküvői emlékeiket (legalábbis képekben) – pedig önmagában ez sem volna kevés. De mindezek mellett hosszú évek óta szeretett barátaink. És már csak ezért is nagy öröm volt őket együtt látni. Mindig nehéz egy testvért, barátot sok ezer km távolságba elengedni, de Andi felől nyugodtak vagyunk. És nem csak azért, mert Norvégiát nagyon szeretjük… :)

Nehéz egy esküvő után bármit kiemelni, de kicsit részrehajlóak leszünk: az ifink norvég kórusa azért szemmel láthatóan felderített mindenkit. Az este azután megtudhattuk, hogy Aksel milyen sokféle szempontból hasonlatos egy Volvóhoz, valamint hogy a rózsa minden részletével együtt is gyönyörű virág. És ez így volt jó: nem véletlenül hívják a vőlegény tanúját angolul “best man”-nek. Mindketten nagyon finoman és jól keverték az őszinte, szívről és lélekről tanúskodó gondolatokat a megfelelő humorral – erre a két beszédre még emlékezni fogunk egy darabig.

Andi & Aksel, az Úr áldjon meg és őrizzen titeket odakint – és persze visszavárunk bármikor, amikor csak jöttök! :)

Juli előző bejegyzése után már aligha fogalmazhatnánk meg találós kérdésként, hogy a Képfényező csapat melyik tagjánál nem volt fényképezőgép az esküvőn… :) Mindenesetre mi valóban igyekeztünk “kézben tartani az eseményeket”, meg persze nyitva tartani a szemünket.

És tényleg úgy történt, ahogy Juli írta – a család könnyeket hullatott, örült, ünnep volt ez igazán. Jó volt látni őket. Nem általános, hogy egy esküvő legerősebb képeit a gratuláció tartogassa, de valamit elmond azért a családon belüli kötelékekről…

Némi bolondozás persze még a meghittebb pillanatokban, vagy közvetlenül azok előtt/után is belefér, kezdve pl. a kissé rendhagyó cipővel. :) Jó dolgunk volt egyébként Tomiékkal, nem kellett sokat küzdeni egy mosolyért. :))

Úgyhogy Bogit és Tomit igen gyorsan megszerettük (ezen persze nyilván segített az is, hogy nem az esküvő miatt találkoztunk először). Meg amúgy is sok barátunk volt az esküvőn, ráadásul a saját gyülekezetünkben is otthon érezhettük magunkat – úgyhogy ismét egy olyan esküvő volt, ahol nagyon “hazai pályán” érezhettük magunkat. Ennek minden örömével és néha meglévő kihívásával együtt.

Az esküvő képeiből készítettünk egy zenés diavetítést is, ami talán picit többet mesél, mint a blogra válogatott fotók – nézzétek meg a lentebbi képre kattintva!
Isten áldjon titeket! :)

Diavetítés a képre kattintva!