Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Annától és Pétertől néhány hete pár óriási repülőgép társaságában búcsúztunk el – hogy aztán Péterrel már néhány egészen pici autó társaságában találkozzak egy szombat reggel. :)

Egyet már előre biztosan tudhattunk: ezúttal a fekete-fehér képek iránti vonzódásunkat félre kell tennünk, mert a lila színnek komoly szerepe lesz a nap folyamán (a meghívóként szolgáló, egészen jópofa “wedding pass” felhívta a figyelmet arra, hogy a fekete-fehér-lila tengelyen gondolkozzon mindenki)… és nem is csalódtunk. :)

A családias hangulatú szertartás és ebéd után aztán élvezhettük kicsit a szép őszi időt – jólesően nyugodt, békés nap volt, rohanás, kapkodás vagy idegeskedés nélkül, derűs emberek, és Annáékat láthatóan szerető családtagok között. Jó volt… :)

Este aztán már lazábbra vettük a figurát – igaz, a lila szín elkísért minket az esküvői bulira is… :)
Az esküvői nap történéseit egy zenés diavetítésbe sűrítettük – ezt megtaláljátok a bejegyzés elején, fogadjátok szeretettel!

Ha a lényeget szeretnénk összefoglalni, akkor Basti tegnapelőtt elhangzott szavait kell idézzük (igyekszünk pontosan fordítani): “Amikor először találkoztunk, azt mondtuk, hogy számunkra az elkapott pillanatok a legfontosabbak – és ez az, ami a képeken látszik.” És bár saját magunkkal szemben mindig kissé kritikusak vagyunk, azért ez nyilván jó esett: mégis csak ezt tartjuk az esküvői fotózás lényegének. :)

Nagyon jó, számunkra is élményt jelentő napot töltöttünk egyébként Zsófival, Bastival és a barátaikkal, családtagjaikkal: egy csapat vidám, jókedvű emberrel, akik mindent megtettek, amit egy barát az esküvőért tehet. Rögtön délelőtt megadták az alaphangot a Basti számára meglepetést jelentő fotó-válogatással. Alighanem szintén őket “terheli a felelősség” azért, hogy Zsófiék saját bevallásuk szerint sokkal jobban élvezték a saját esküvőjüket és az esti bulit, mint azt gondolták.

Budapest a legszebb arcát mutatta ezen a szép, napos nyári délutánon, mind a Várban sétálgatva, mind a Duna-parton a busz tetejéről nézve – a Várban ráadásul nem csak a fotók kedvéért bukkantunk fel, hanem a németajkú evangélikus gyülekezet lelkészének jóvoltából Basti és Zsófi úgy fogadhatott egymásnak hűséget, hogy ezt a templomban ülők közül bárki érthette, bármely nyelvet is beszéli. :)

No de, hagyjuk inkább a képeket mesélni a szavak helyett: hadd ajánljuk első sorban a bejegyzés tetején lévő diavetítést mindenki figyelmébe, és persze emellett az itt látható néhány kedvenc képünket is!

Kiskunhalas, egy meleg júliusi nap. Tudtuk, hogy egy eseményekben gazdag, gyönyörű esküvőnk lesz. A jegyesfotózás után biztos volt, hogy nem lesz nehéz dolgunk és minden kis részletre kiterjedő, igényes esküvő lesz az övék. Nem is csalódtunk.

Még sosem volt mezőn készülődő menyasszonyunk. Megható volt látni az egymásnak adott ajándékaikat – olyan “apróságokat”, amire a másik tényleg vágyott. Megkönnyezni a hagyományos lánykikérőt. A személyes templomi szertartást hallgatni, ahol a pap-sereg igaz barátokból állt. Kreatív fotókra visszatértünk a jól bevált fenyősorba és tópartra, ahol tényleg csak kattintgatnunk kellett, olyan természetesen és könnyedén mozogtak és voltak boldogok. A csárdában már többször megfordultunk, de ilyen dekort még nem láttunk… Nagyon jó hangulatú buli zárta a napot, de inkább beszéljenek a képek és a slideshow. Köszönjük, hogy veletek lehettünk és nagyon sok boldogságot kívánunk nektek!

Petra és Ricsi esküvője a gyönyörű zebegényi templomban. Családias vendégsereg, meghittség, közvetlenség, vidámság, az idei legletisztultabb menyasszonyi ruha egy iszonyatosan meleg nyári napon. Jó volt veletek lenni, sok boldogságot kívánunk még egyszer! A többit mondják el a képek és a bejegyzés alsó képére kattintva elérhető zenés diavetítés!

(Külön köszönet az új/fél-képfényező tagnak, aki ezen az esküvőn társam volt – Patrik, nem csak kitűnő férj, de fotóstárs is vagy!)

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)