Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Régóta ismert barátokkal mindig minden más kicsit… szokatlanabb a helyzet, hogy mi fényképezünk. Mindkettőnknek. :) Mint ahogy az is szokatlan dolog, hogy vasárnap reggel 6-kor már a Duna-parton bóklásszon négy ember, néhány fotó kedvéért.

Nem is így kezdődött a dolog, de aztán Zsuzsiék felvetették a nosztalgia-villamost, azután Gergő a zenét (“Az első villamos”), és innen már minden ment magától: a nosztalgia-villamos nem jókor jár, és tömeg is lehet rajta; nézzük meg inkább ténylegesen az első villamost. No, hát így vetődtünk vasárnap hajnalban a Dunakorzóra, csak hogy Zsuzsi igazán hitelesen alakíthassa az álmos szerepet. :)

Mivel az eredeti terv az volt, hogy a mindannyiunk által szeretett Fonográf számhoz készüljenek képek – ebből lett a diavetítés is:

Zsuzsi & Gergő diavetítés

Emlékszem, hogy nagyon fáradtan érkeztem erre a fotózásra, fülledt meleg nyári este volt… De arra is emlékszem, hogy milyen örömmel és felfrissülve indultam haza! Köszi R&S! :)

Regivel és Sándorral a kedvenc fagyizójuknál kezdtünk a belvárosban, és végig a Batthyány tér környékén maradtunk. A fagyiról nem tudtuk meg milyen, de az kiderült, hogy Regi tériszonyos – megígérem, hogy az esküvőn nem kérjük, hogy bármilyen magas helyre ülj!! :)

Forró nyári napokon nem sok kellemesebb dolog van, mint a szökőkút vizében állni. Azt hiszem legalábbis, mert próbálni nem próbáltuk – a fényképezőgépeink nem vízállóak sajnos. :)
Előzetesen nyári záport próbáltunk szervezni, de az nem jött össze, így maradt a szökőkút. :)

Azután arra is rájöttünk, hogy ilyen nyári estéken, különösen a naplementéhez közeledve a pesti Duna-partnak is kifejezetten kellemes, szinte mediterrán hangulata van; nagy kár, hogy csak egy viszonylag rövidke szakaszon van sétány a Duna mellett.

A következő képre kattintva láthattok egy zenés diavetítést a képekből; aki pedig siet, a lentebbi képekre kattintson! :)

Fotó: Attila & Juli
Slideshow: Eszter

Oda vagyok az üres régi ipari épületekért, egyszerű, letisztult terekért. Így mikor szóba kerültek a lehetséges fotózási helyszínek, nem kicsit örültem annak, hogy ezt a régi csarnokot is kinéztük Julóékkal. Már nem is tudom kinek az ötlete volt, de igen jó döntés volt ott kezdeni. Zavartalanul mászkáltunk a romok közt, volt aki ugrált és táncolt, szerelmes volt és gyönyörű, mi meg boldogan kattintgattunk a jó kis fények között. A biztonsági őr srác meg egyszerűen nem értette, nekünk mi tetszik ebben az épületben… :) Ezután Budára is átmentünk néhány klasszikusabb képért, budapesti háttérrel, macskakővel és muskátlikkal.

Nézegettük ezeket a képeket Eszterrel, és arra jutottunk, jó dolga van az esküvői fotográfusnak.

Mert mindig szép és szívet melengető, ha két ember szereti egymást, ha vidámak, boldogok együtt – nekünk pedig különösen nagy ajándék, ha ennyire őszintén, természetesen tudnak viselkedni akkor is, ha mi is ott vagyunk. Mitöbb, megnyugtató látni, ha két olyan ember házasodik össze, akik láthatóan összetartoznak – a külső szemlélő számára biztosan, de szeretném hinni, hogy egy idő után azért többek vagyunk egyszerű “külső” szemlélőnél, és a képeink ennél mindenképpen többet adnak vissza. Rólatok, nektek.

Apró személyes öröm volt nekünk, hogy két korábbi álmunkat is valóra válthattuk, hiszen mind egy májusi repceföld, mind a Balaton betonmentes partjai szerepeltek a terveink között. Nem számoltunk olyan apróságokkal, minthogy a repce nekem kb. nyakig ér, Eszternek már néha a feje fölül kellett fotóznia, valamint hogy a víz hőmérséklete egy apró megtorpanást azért eredményezett – de egy-egy jó képért persze szenvedni kell. :)

A képekből az ízelítő válogatás a bejegyzés alatt található, de első sorban az alábbi képre kattintva elérhető diavetítést ajánljuk a figyelmetekbe:

Rita & Gábor engagement session slideshow