Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A szokásosnál személyesebb szálakkal kötődöm az alábbi képekhez, mondhatni családtagok… és ilyenkor mindig nehezebb / más / szokatlan a helyzet. Egy idő után azért azt hiszem, mind a hárman megszoktuk, és éppen ez a jegyesfotózás (egyik) lényege. Holnap már nyugodtabban mehetek az esküvőre, kezemben egy fényképezőgéppel. :)

A romantikusabb hangulat után ráadásul egy másik arcukat is megmutatták, és bár végül Cantona-t nem sikerült ideszerveznünk, a Joga Bonito hangulatot sikerült egy csinos cheerleader-rel feldobni – szerintem Geri úgysem cserélte volna el egy borostás francia csatárra. :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Megérkezett a tavasz, és rövidesen elhozza az idei szezon első esküvőjét is – már csak egyet kell aludnunk addig. :) Egy olyan pár esküvőjéről van szó, akikkel a tavalyi év egyik emlékezetesen jól sikerült esküvőjén találkoztunk már – mitöbb, azóta a tavalyi menyasszony a Képfényező csapat tagja lett. Még nem tudni, mit jelenthet ez Pannira és Jara-ra nézve, majd az idő eldönti… :)

A bejegyzésben látható képek első fele egy golfpályán készült (és ha jók az információink, egy másik golfpálya fontos szerepet játszott az esküvőig vezető úton is) – de ha továbbgörgettek, gyorsan meg fogjátok érteni, miért örülünk neki igazán, hogy Jara egy kedves, mosolygós srác. Akit inkább nem próbálunk felbosszantani… a néhány stúdiófotó ötlete igazából akkor merült fel, amikor fény derült a komoly, versenyszerű cselgáncsos múltra – ezzel együtt meglepődtünk, amikor megláttuk, ez egész pontosan mit jelent. Mindenesetre most már tudom, hogy a judo a mérlegelendő lehetőségek között lesz, ha a kisfiam picit nagyobb lesz. :)

A diavetítés maga inkább a kora tavaszi, szeles-didergős golfpályán készült képekre koncentrál, de a lentebb látható képek megvillantanak valamit a műtermi képekből is… úgyhogy dőljetek hátra, és élvezzétek (lehetőleg teljes képernyőn, HD felbontásban)! :)

Hálát adtunk az Úrnak ismét, mert ajándékba kaptunk egy szép délutánt. :)

Nóri és Zsolti volt a leggyorsabb az idei párjaink közül: több, mint egy éve jelentkeztek nálunk. Így amikor először leültünk beszélgetni, a közelgő esküvő részletei helyett főleg még fontosabb dolgokról beszélgettünk: megpróbáltuk minél inkább megismerni egymást. És némi beszélgetés után kiderült egy s más érdekes. Például a néptáncos múlt…

Érlelődött még kicsit a gondolat, és lett belőle végül az, amit itt láttok. Egy képsorozat, amiből alig tudtuk kiválogatni a kedvenceinket… túl sok kedvencünk lett. :) Mindig öröm, ha sikerül egy párt rábeszélni, hogy valami különlegesebbet fotózzunk – olyat, amit nem lehet bármikor, bárkivel. Persze ilyenkor különösen is fontos, hogy ne valami kitalált-erőltetett koncepciót vegyünk elő, hanem olyan közegre találjunk, ami illik hozzájuk. És ha végül egy olyan ötlethez érkezünk meg, ami a mi “bakancslistánkon” is szerepel… no, akkor örülünk úgy, mint most éppen. :)

Újra rájöttünk egyebek mellett, hogy bár a fél világ hajlamos valami múzeumos hangulattal társítani, a tánc ebben a formájában is végtelenül jó, életteli és hétköznapi tud lenni. Valamint hogy a hajba font szalag márpedig menő, és kifejezetten jól mutat – főleg mozgás közben.

Egy szó, mint száz: örülünk nektek. Már csak kettőt kell aludni, és újra találkozunk… :) Addig is, fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Amikor elkezdtünk a koncepción és a helyszínen gondolkozni, az első szó, amit felírtunk magunk elé: “olajszag”. Kicsit pontosabban: Balázs annyit mondott, hogy lényegében mindent szeret, aminek olajszaga van (született gépész :) ). Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy az olajszagot a jegyesfotózáshoz kell kötnünk, az esküvőn (leginkább a fehér ruha miatt) kicsit veszélyes választás volna… :)

Az olajszagtól aztán hamar eljutottunk a vasúthoz – leginkább persze a jó öreg gőzmozdonyokhoz, szénporos, zsíros dugattyúkkal. És innen már adta magát a lentebb látható időutazás gondolata is. Balázsék ugyan majdnem elszerénykedték (mondván, hogy nincs idő felkészülni) – aztán gyorsan összekapták, amit találtak, és eljöttek. Így. Mint aki épp most ugrott ki az időgépből, vagy valami ’60-as évekbeli filmből. Mindenkinek ajánlom, hogy kicsit tanulmányozza a részleteket. :)

Még belegondolni is rossz, hogy erről az “időutazásról” hajszál híján lemaradtunk… de most már mindannyian örülünk neki, hogy mindenféle kihívás ellenére összejött. Egy jó játék volt az egész, amire hamar ráéreztünk, Dóriék vették a lapot – és ahogy a magukkal hozott csodabőrönd tartalmát elnéztem, elemükben érezhették magukat. Igazából megleptek – aznap este a világ legszerencsésebb fotósának érezhettem magam. :)

Összeválogattam néhányat  nagyapám képeiből  a kedvenc fotóimból (régi vasutas kötődésű család a miénk is, úgyhogy volt mi eszembe jusson). Fogadjátok szeretettel, és utána nézzétek meg a diavetítést – amiből kiderül, hogy minden szerénykedés ellenére Dóri és Balázs kifejezetten otthon is érezte magát a maguknak választott szerepben. :)
-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Valószínűleg többféle oka is van annak, hogy Blankát és Bálintot igen gyorsan megszerettük…

Múlhatott egyrészt persze azon, hogy egy jegyesfotózásra mindenképpen azzal a nyitottsággal megyünk el, hogy amennyire csak lehet, szeretnénk megismerni azokat, akiket fényképezni fogunk – és ha az ember valakire figyel, és kicsit megismeri, akkor szinte észrevétlenül meg is szereti.

Aztán múlhatott ez azon is, hogy ismét, és már sokadszor, olyan emberekkel találkoztunk össze, és olyanok hívtak meg minket az esküvőjükre fotózni, akik között jól érezhetjük magunkat, és akikkel az élet legfontosabb kérdéseiről hasonlóan gondolkodunk. Nem győzünk elég sokszor hálát adni azért, hogy ez újra meg újra így alakul… :)

Ki tudja, mi mindenen múlott még, hogy ez a kicsit napos, kicsit borongós vasárnap este jó élménnyé váljon… egy biztos: egy mérhetetlen kedves, vidám és életteli párt ismertünk meg (ezt mondjuk az első beszélgetés után is sejtettük, de most már biztosak vagyunk benne), úgyhogy egyre nagyobb kíváncsisággal várjuk az esküvőt – az ország egyik legszebb vidékén, alig két nap múlva… :)

A képekről sokat nem írnék, inkább nézzétek meg a diavetítést. Hadd mutassuk be nektek Blankát, Bálintot és persze Rojszit, a képsorozat sztárját… :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!