Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Ha legközelebb valaki megkérdezi, mit szeretek az életem esküvőfotós felében, akkor szó nélkül előveszem Hannáék képeit, és megmutatom.

Önmagában jó, hogy embereket a legjobb pillanataikban, legboldogabb, várakozásokkal és örömmel teli pillanataikban láthatom. Abban pedig van valami egészen csodálatos, ha egy gyerekkori barátunk ragyog a szemünk (és fényképezőgépünk) láttára. :) Attilának meg kell még mondanunk, hogy nagyon hálásak vagyunk érte, sőt, igazából jó ideje imádkozunk érte, csak egy darabig nem tudtuk, hogy őérte – de most már ismerjük is végre. Szóval: Isten hozott! :)

Már csak pár nap az esküvőig, addig mindenki “melegíthet” a jegyesfotózás képeivel és a diavetítéssel, meg a Dunakanyar vízparti és erdei képeivel:

Néhány kedvenc képünk (kattintásra nagyobbra nő):

Borús reggelünk volt és szinte egész délelőtt zuhogott az eső. Mégsem volt kétségbeesés, szomorkodás, sokkal inkább nevetés és jókedv az egész készülődés alatt.

Csak a pap bácsi volt picit morcos abban a gyönyörű kis templomban, amibe a nagy vendégsereg alig fért be. Jó volt látni itt is néhány homályos szempárt, őszinte mosolyokat és megható tekinteteket. A gratuláció közben az eső is elállt és már csak a fű volt harmatos, mire kiértünk a kratív képeket elkészíteni.

Egy szombat reggel indultunk neki a Dunakanyarnak, hogy Zitát és Gyurit fotózzuk. Végül az egész délelőttöt kint töltöttük a farmon illetve egy varázslatos Duna holtág mellett, ahova majd az esküvőjük napján is ellátogatunk.  Kifejezetten felüdítő volt gyönyörű lovak, zöld mezők és láp között egy közvetlen, vidám és egymást nagyon szerető, derűs párost fotóznunk. Már csak néhány nap, és az esküvőn folytatjuk!