Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Idei utolsó jegyesfotózásunk kiemelkedően jó volt, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat. :)

Egyrészt a “helyszín”: Budapestet amúgy is nagyon szeretem, ráadásul minden ide látogató külföldinek azt szoktam tanácsolni, hogy jól nézze meg magának a várost a Dunáról, egy hajóról. No, hát most a Dunán, egy hajón, a város közepén fotóztunk, ami ráadásul úgy cikázott a vízen, ahogy kértük. Ezúton is köszönet a Thetis kedves és segítőkész legénységének és leányságának… :)

Másrészt: sok fotós előre meg szokta mondani a párjainak, hogyan öltözzenek. Így nyilván mindig kedvünkre való ruhákat látnánk… viszont egy idő után elkezdhetjük a párjainkat a saját képünkre formálni, és persze a saját fantáziánk is korlátozna. Emiatt ha valaki megkérdezi, akkor adunk tippeket – viszont aki nem kérdez, arra általában rábízzuk, és mi is némi izgalommal várjuk, mi lesz. Ez történt most is, és milyen jó, hogy így történt… bár nem találkoztunk stylist-ok hadával, de úgy éreztük magunkat, mintha valami jól kitalált divatfotózáson járnánk. Úgyhogy ezúton is köszönet Dórinak és Ádámnak a kiváló összeállításért. :)

Így aztán a fotózást is élveztük nagyon, és az utómunkába is nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat – lentebb látható az eredmény. Először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc képünk. Holnap Dórival és Ádámmal zárjuk az idei esküvők során… kifejezetten jó napra számítunk. :)

Olyan esküvőn jártunk, ahol szép lassan mi magunk is elhittük, hogy a vőlegény egy varázsló. Az a fajta, aki egy hamiskás félmosollyal csak annyit mond, “várjatok egy picit még”, vagy “jól figyeljetek” – és aztán a legvalószínűtlenebb dolgok történnek. Mert az csak a kezdet, hogy Debrecen közepén megjelenik egy nosztalgiavillamos a násznépért… de amikor kisétáltatta a násznépet sötétedés után a Nagyerdő szökőkútjához, már szinte meg sem lepődtünk, hogy egyszer csak megjelentek Niki és Laci fényképei – magán a szökőkúton. :)

Nem csak ezért volt persze jó ott lenni Niki és Laci esküvőjén, de a leghangsúlyosabb emlék talán ez marad. Emellett azért az esküvőt megelőző két nap történéseit megvillantó showműsort is nehéz lesz elfelejteni, a nyári kánikulában kalandos úton beszerzett, egész sátrat lehűtő hatalmas propelleres szerkezet sztorijával, a padlásról augusztusban leszedett téligumival, és az elmaradhatatlan fa-szilánkkal együtt… :))

Bizton állíthatjuk, Laci ráérő idejében bátran vállalhatna stand-up fellépéseket is. Rég volt már olyan, hogy a rengeteg lehetséges kombinációban elkövetett kiscsoportos fényképek mindegyikén teliszájjal vigyorgó embereket fotóztam – de ehhez most pont elég volt a minden egyes csoport érkezése előtt odasúgott néhány mondata. Csak arra kellett figyelnem, hogy akkor nyomjam a gombot, amikor épp a mondat végére ért. :)

Szokták mondani, hogy a kicsit rejtélyes, látszólag messzire érő titokzatos hatalommal rendelkező, és ugyaakkor megfelelő humorérzékkel rendelkező férfiak népszerűek a nőknél – úgy tűnik, ez esetben tartja magát a népi bölcsesség:

Volt több régi, kedves ismerős is az esküvőn, és örömmel láttuk, hogy bár Grétáékról nemrég készült a második pocakos-babavárós képsorozat, azért a buli az buli maradt – csakúgy mint a mostanra csinosan gömbölyödő pocakkal érkező Cristina és Gábor esetében. És volt még néhány kedves, már ismerős arc, akikkel reméljük, hogy találkozunk még. :)

Node, a sok szöveg helyett vegyük inkább elő a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés legvégén. Fogadjátok szeretettel:

Valahányszor egy “nemzetközi” párt fotózunk, akik vagy külföldön élnek, vagy legalább az egyikük nem is itt született, mindig igyekszünk olyan helyszíneket keresni, amik Budapest vagy Magyarország egy jellemző és általunk kedvelt arcát mutatják – de nem a legturistásabb, mindenki által ismert helyeket. Ezúttal gyorsan megegyeztünk a lentebbi képeken látható helyszínben: épp csak felvetettük a javaslatot, Annáék már le is csaptak rá. :)

Budapest valósággal burjánzik az előző századforduló környékéről származó régi ipari épületekben – ilyen helyen jártunk most. Látványra, érzésre és hangulatra jobban hasonlít egy katedrálishoz, mint egy gyárhoz… mégis az utóbbi szerepben tündökölt évtizedekig. És ez talán meg is magyarázza rajongásunkat Budapest ipari építészeti öröksége iránt. :)

Így aztán volt egy csodás helyszínünk, egy szép napos nyári délutánunk, egy jókedvű, mosolygós párosunk, akik nyilvánvalóan és láthatóan szeretik egymást… a fotós mit kívánhat még? :)
A kedvenc képeink a bejegyzés végén találhatók, de elsőként hadd ajánljuk az alábbi diavetítést:

Két igazán kedves zergét fényképeztem múlt héten, a sziklákon ugrálva – és be kell valljam, Zsófinál stílusosabb sziklamászóval még nem találkoztam, úgyhogy Ernőnek ezúton is gratulálunk a választáshoz. :)

Az esküvőig már csak kettőt kell aludni (reménység szerint jó hosszan) – elalvás előttre ajánlunk nektek egy diavetítést. :)

Erősen javallott a jobb alsó sarokban lévő gomb megnyomásával elérhető
fullscreen, avagy teljes képernyős nézet!

Kisebbfajta ünnep ez a mai blogbejegyzés az életünkben. Először is azért, mert Lili egyike azoknak a gyermekkori barátainknak, akiknek az esküvőjét nagyon vártuk, sokat imádkoztunk érte – és most elérkezett az idő. :) Másrészt pedig azért, mert olyan képeink vannak Liliről és Petiről, amiről régóta álmodoztunk, de nem kifejezetten egyszerű eljutni idáig. De, mint az alábbi két-három képen látszik: megküzdöttek érte, az igazán szemfüleseknek feltűnhet, hogy Peti még a fényképezőgépet is felhozta a hegyre… a Képfényező csapat legifjabb tagjának pedig megmutattuk, mit neveznek hegyeknek. :)

A hegymászás ugyan már önmagában is jó tud lenni, de most ráadásul olyan képek vártak minket odafent, amiért érdemes megküzdeni. Arról nem beszélve, hogy bár virágos-gyűrűs képet már láttunk, Eszter havasi gyopáros kompozíciója úgy érzem, menő. :)

A Júliai-Alpok persze nem csak azért gyönyörű vidék, mert ilyen fenséges hegyek vannak arrafelé – érdemes időnként a völgyekbe is leereszkedni, a jéghideg, türkiz vizek közé:

Az pedig már csak a “hab a tortán”, hogy a bledi tó partján romosodó ódon villát is meglátogattuk – évek óta szerepelt a bakancslistánkon, de érthető okokból nem volt triviális eljutni ide. Most sikerült. :)

Nagyon nehéz volt ehhez a blogbejegyzéshez “néhány” kedvenc képünket kiválogatni (ld. lentebb), úgyhogy hadd ajánljuk inkább mindenkinek, de leginkább Lilinek és Petinek nagy szeretettel a diavetítést. Legyen sok örömötök benne, és leginkább egymásban, Isten áldjon titeket! :)

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám, sőt: lapozhatóak is lesznek! :)