A(z) ‘diavetítés’ címszóval jelölt bejegyzések:
Marcsi & Lénárd
Bár hosszú évek óta az első számú szívünkcsücske vidék Magyarországon a Balaton-felvidék, arra rá kellett jönnünk, hogy ha hasonlóan gyakran járnánk arra, valószínűleg a tokaji régiót is hasonlóan szeretnénk. És ha picit közelebb lenne, igen sokat járnék erre fotózni – mert a varázs megvan errefelé is.
No és persze nincs is jobb, mint amikor egy különlegesen szép vidék mellé egy olyan párt kapunk ajándékba, akiket valószínűleg egy fehér fal előtt fotózni is élmény lenne. Márpedig Marcsi és Lénárd az összes apró gesztussal, egymásra nézéssel, öleléssel, jópofasággal, és megannyi természetes, őszinte rezzenésével amúgy is az esküvői fotósok álma lehetne – úgyhogy valami azt súgja, jó dolgunk lesz Nikivel ezen a hétvégén (is). Nézzétek a diavetítést, és lássátok miért. :)
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!
Dalma & Zoli
Bár nem elsőként kerültek fel a blogra, Dalma és Zoli jegyesfotózásának képei az elsők között készültek el idén – és így rögtön egy kisebbfajta ünneppel indult az év. Ha ránéztek a képekre, meglátjátok, miért: együtt van itt minden, amit igazán szeretek ebben a műfajban. A háttérben a Balaton-felvidék összes szépsége, virágai és részletei, látképei és panorámái, a napfény és a drámai felhők, a táj és az abba illő építészeti elemek… és mindezen háttér előtt mindaz, amiért szeretek az esküvőjükre készülő párokat látni, fényképezni, velük és mellettük lenni. Az összetartozás szépsége, a közös élmények, a készülődés-várakozás – mindazok a dolgok, amikkel jó elkezdeni egy akkora kalandot, mint egy házasság. :)
Node, mielőtt még túlságosan emelkedett hangulatba kerülnék, ereszkedjünk le egészen mélyre, hangya-perspektívába: mert innen lentről nézve is egészen szép és érdekes a világ, a fűszálak óriásira nőnek, Dalma és Zoli pedig picire megy össze, de ez a szélben szálló ruha olyan remek sziluettet rajzol, hogy még az sem tűnne fel senkinek, ha túracipő lenne Dalmán – ugye? :)
Megdolgoztak egyébként a képekért, mert Csobánc tetejéig csak fel kellett mászni, és azért váltócipő ide vagy oda, meredek az út felfelé… amin egyébként Zolival alig értük utól a valósággal száguldó Dalmát. :)
Elég nehezen sikerült kiválogatni a blogra kerülő néhány képet – azt javaslom, aki a többit is látni szeretné, az kattintson a diavetítésre, dőljön hátra, és nézze-hallgassa:
Zsuzska & Csongi – már csak egyet kell aludni :)
Már csak egyet kell aludjunk a Képfényező első idei esküvőjéig… és bár Zsuzskánál és Csonginál valószínűleg nem tudjuk izgatottabban várni, azért mi is várjuk. :)
A feleségem édesanyja mondott 2-3 éve egy mondatot, ami nagyon megmaradt bennünk, az egyik remek hazai énekesnőről, talán Bognár Szilviáról: “Ez a nő biztosan közel van Istenhez, mindene olyan szép”. Nagyon megtetszett a gondolat, sosem mondtam volna így ki magamtól, pedig milyen sok igazság van benne… és most, Zsuzskát és Csongit látva, fényképezve valahogy eszembe jutott megint. Ahogy leültek a fák alatt az ültetőkártyákat és már apróságokat festeni, varázsolni, ahogy bármihez hozzányúltak az széppé változott – ez mintha rájuk is pont ugyanígy igaz lenne. Már csak ezért is, kíváncsian várjuk, mit hoz a holnap… és néhány képet küldünk azért az utolsó pillanatokhoz. :)
Barbi & Dani
Nincs még egy olyan esküvői helyszín Magyarországon, ahova olyan különleges várakozással mennék, mint Pannonhalma. Nehéz volna leírni, hogy pontosan miért… de talán nem is kell. Aki járt már ott, talán érteni fogja. És persze különösen is érdekes, ha az esküvő azért van éppen Pannonhalmán, mert a vőlegény pannonhalmi diák volt… már önmagában az érdekes, ha valaki egy ilyen történelmi hangulatú helyszínen úgy mozog, hogy éveken át ez volt nemhogy a normál iskolai közeg, de jelentős részben az otthona is. Merthogy már Ádám és Dóri esküvőjén is megérintett minket valami ebből a légkörből, pedig akkor Budapesten voltunk.
Legyőztük azért a kísértést, hogy kizárólag az apátságban készült fotókból válogassunk, de talán érthető, hogy a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapott a templom, és az esküvői szertartás. Tehet erről a Barbit és Danit összeadó Konrád testvéró is, akinek történetesen van némi köze ahhoz, hogy Pannonhalmához ilyen érzések fűznek – egy közös ismerősünk révén sok-sok évvel ezelőtt majd’ fél napig jártuk vele az apátságot (egy kisebb társaság részeként), és akkor nagyon sok érdekeset mondott és mutogatott nekünk. És ha netán olvasná, amit írok: innen is szeretnénk egy nagy jópontot küldeni neki azért, mert a fogadalomtétel szövegében voltak az amúgy kissé máshoz szokott fülemnek ismerősen csengő mondatok… akinek van füle, érti. :)
Végül, a diavetítés előtt még valami: az időjárásról mindig lehet beszélni, éppen ezért snassz egy kicsit… de most nehéz volna elfelejteni. Ez egy olyan nap volt, amikor sokan talán sopánkodnának, hogy rossz időnk volt… pedig: amikor éppen kellett, mert kint voltunk, akkor nem esett. A nyakunkba szakadt az eső fél perccel azután, hogy Barbit és Danit már kocsiba ültettük (de kit érdekelt, volt rajta tető :) ) – és hogy ez mit jelent az égboltra, felhőkre nézve, azt talán sejtitek:
Ezek után nem is húzzuk tovább az időt, következzen a diavetítés, és a bejegyzés végén néhány kedvenc képünk:
Zsófi & Domi
A Képfényező szezonzáró esküvőjére Budapesten, egy hűvös őszi napon került sor. Számomra az esküvő egyik különleges apropóját az adta, hogy Zsófi egy kedves egyetemi csoporttársam volt, így a szokásosnál is nagyobb izgalommal és örömmel (olykor-olykor a fényképezőgép mögé rejtett könnyes szemmel) követtem figyelemmel a nap eseményeit.
Domi esküvőjük napján egy budai ház tetőteraszán pillantotta meg először menyasszonyát, Zsófit. A teraszról gyönyörű pesti panoráma tárult elénk, így adta magát a lehetőség egy pár izgalmas kép elkészítésére is. A szélnek – a jegyespárral ellentétben – mi külön örültünk, hiszen – Attila szavaival élve – még drámaibb hatást kölcsönöz a képeknek. :)
Minden elismerésünk Zsófinak és Dominak, hogy az időjárás viszontagságai ellenére lelkesen és kitartóan csinálták velünk végig a kreatív fotózást, ami után jutott idő egy kis lazításra is. :)
Fotósként mindig azokat a különleges pillanatokat keressük az objektívünkkel, melyek a lehető legjobban visszaadják az ifjú pár és az esemény hangulatát. Számunkra az egyik ilyen megható pillanat volt, melyet sikerült lencsevégre kapnunk, amikor Zsófi könnyes szemmel írta alá a házassági anyakönyvet.
A szertartást követően az esküvői program a Kopaszi-gáton folytatódott. Mindig öröm olyan esküvőn fotózni, ahol a násznép is aktívan részt vesz az este alakításában. Zsófi és Domi esküvője pont ilyen volt. Volt, aki humoros -, volt, aki megható beszéddel, Domi családja svájci dalokkal, az egész csapat együtt pedig egy fergeteges hangulatú flashmobbal készült az ifjú párnak.
Ne is szaporítsuk tovább a szót, meséljen helyettünk a diavetítés, majd néhány kedvenc képünk.
