Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Azt mondják, egy lány megszületik, és másnap elkezdi tervezni az esküvőjét… és ebben lehet is némi igazság. :) Ennek megfelelően sokféle lelki- és idegállapotban élik meg a menyasszonyok az esküvőjük napját, és ez érthető is. Láttunk persze már néhány mindent viccre vevő vőlegényt, humorukat aznapra kihegyező családot – de kevés annyira felszabadult és vidám menyasszonnyal találkoztunk eddig, mint Saci. :)

A családot kicsit megismerve kicsit érthetőbbé vált mindez (volt honnan örökölni :) ), de mindenképp jó alaphangot adott a napnak. Amire persze szükség is volt, mert eddig például az sem sűrűn fordult elő, hogy a temlom felé a menyasszony egy hófehér, muzeális értékű oldtimer Rolls-Royce hátsó ülésén induljon, de már a fotós sokat látott, de semmiképp nem muzeális értékű 20 év körüli Audijával érkezzen… és még a vontatókötél is előkerüljön útközben. :) Mindenesetre a virágdísz tetszett az orrom előtt, ilyen a következő esküvőre is megpróbálok majd kérni. :))

A templom, az eskütétel azért némi ünnepélyességet is csempészett az arcokra (a mosolyt nem feledve), és ez így is van rendjén – az este pedig aztán sok vidám pillanatot tartogatott még. Az esküvő képeiből készült zenés diavetítést a lentebbi képre kattintva láthatjátok:

Saci & Attila esküvői diavetítés

Ami elsőre beugrik, az a házikolbász, amivel Zoli papája kínált. A sorakozó kábelek és műszerek a szobában. A ragasztópisztoly, amivel Zoli gyorsan korrigált egy pici szakadást a ruhán. A nagy nyugodt ház fent a hegyen. Nem volt rohanás. Rékát a nővére sminkelte, ekkortájt készült az egyik kedvenc képem a tavalyi esküvők sorából.
Jó volt őket otthon látni, megismerni a családot, érteni a későbbi mosolyokat, könnyeket.

A kreatív fotózást egy számukra fontos helyszínen ejtettük meg – a Műegyetem infoparkjában. Folyosókon, előadókban, ahol az elmúlt években sokszor megfordultak. Azt hiszem, ettől volt igazán különleges ez a nap, hogy tényleg róluk szólt. Nem volt erőltetett és túlzásokba eső. Egyszerű volt és őszinte, sok kis mozzanattal, ami rájuk jellemző. A helyszín, a kerti szertartás, a nővér köszöntője, a kollégák hihetetlenül ötletes ajándéka, az előtérben lévő kis fotókiállítás, a férfiak “dobócsokra”.

Réka és Zoli azóta fél éves házasok, ezúton is további sok örömteli házas hónapot kívánunk nekik! :)

A képre kattintva látható a slideshow-juk, lejjebb pedig egy válogatás a képekből.

Olyan fotózás volt, amit már nagyon vártam, több okból is. Egyrészt azért, mert Lindát és Lacit régóta ismerem, tisztelem és szeretem – valójában velük indultam el néhány évvel ezelőtt az esküvőfotózás útján, és azóta is sokszor találkoztunk; és most így, az esküvő után három évvel kedvet kaptak egy fotózáshoz ismét (no jó, segítettem is kicsit “kedvet kapni“… :) ). Olyan emberek, akiket szívesen is fényképezek, mert hiteles, szép és őszinte amit látok – ez pedig legalább olyan fontos, mint a látványos helyszínek, díszes ruha vagy szép menyasszony. Persze ez utóbbiak is fontosak, és éppenséggel nem is hiányzott. :)

Másrészt, a helyszínt, a képek stílusát és hangulatát illetően teljesen „szabad kezet kaptam”, megbíztak bennem, elhitték, hogy valami olyat találok ki, amiben jól fogják érezni magukat. Én pedig egy régi álmomat valóra válthattam. :) Jóval előbb, valamikor kora tavasszal kezdtük el felfedezni Eszterrel a belváros kissé elfeledett, ámde varázslatos helyeit, régi bérházait, klasszikus (és néha történelmi emlékeket őrző) épületeit.

A körfolyosók, belső udvarok és lépcsőházak olyan környezetet, atmoszférát adnak, amiért az emberek sokszor távoli kastélyokba szoktak utazni – ez pedig itt van, karnyújtásnyira. Itt pedig csupán néhány alig észrevehető emléktábla utal a nem mindennapi történelmi szerepre – a képek egy része abban az épületben készült, ahol valaha a Landerer & Heckenast nyomda működött, és később Kossuth Lajos lakott (és ahol így 1848-ban többször tartotta üléseit a Minisztertanács is).

Érdekes persze, hogy amíg készültem, gyűjtöttem az ötleteket és helyszíneket, addig nagyon figyeltem az építészeti és történelmi háttérre is; aztán ahogy elkezdtünk fotózni, valahogy háttérbe szorult. Mert újra azon kaptuk magunkat, hogy a fényképezőgép keresőjén keresztül nézzük-csodáljuk azt a nehezen megfogható szépséget, ami miatt az esküvőfotózás az életünk része lett. A kapcsolatot, összetartozást két ember között; azt a titokzatos vonzódást, amit a másik személye vált ki – amitől Linda szebb lesz Laci mellett, és Laci emberebb lesz Linda mellett, mint egyedül.

Nehéz volt a képek között válogatni… sokáig küzdöttem-küzdöttünk a feladattal, míg végre sikerült odáig szűkíteni a kört, hogy egy kellően „sűrű” diavetítésig jussunk – ez látható a lentebbi képre kattintva. És ha szükség volna rá előtte, kedvcsinálónak / ízelítőnek lentebb látható egy válogatás a kedvenc képeinkből.

A második Julival közösen fotózott esküvőnk volt – kedves, fiatal pár, akikkel szerencsére a közös hangot is gyorsan megtaláltuk… :)

Valami sajátos kedvességet adott az indulásnak, hogy reggel a vasalódeszka mellett találtuk a menyasszonyt – és épp a vőlegény ingét vasalta. Micsoda idilli kép… :)) Az MTV vagy a VH1 éppen Jacko-napot tartott, úgyhogy igen ritmusosan fotózott készülődés, sminkelés, öltözés volt – a végén tényleg meglepődő vőlegénnyel.

A Kopaszi-gáthoz már korábban is szerettem volna fotózni menni, most össze is jött – bár kicsit nehézkesen indult (sose felejtsetek el előzetesen engedélyt kérni!); de aztán mi nagyon élveztük. Remek idő volt, nem kellett nagy hajszárítót sem vinni a szélfútta képekhez – és mindemellé egy olyan jókedélyű, vagány menyasszonyunk volt, aki egy percig sem aggódott a szélfútta frizura miatt.
Idő is volt elég, ötleteink is voltak (pár nappal előtte körbejártam a helyet, egy egész sor kiváló épületet, színt, vonalat és formát találtam) – szóval élveztük. :)

Fura mód korábban még sosem jártam a Bazilikában fotózni; most ez is megtörtént. Nehéz mit hozzátenni; ott kell lenni, látni és érezni kell – lenyűgöző és hatalmas. Fényből nem sok van, de ami van, az legalább szép. :)

Röviden: jól éreztük Regináéknál magunkat, a képekkel nekik is sikerült örömet okozni – csupa ilyet szeretnék 2010-ben is. :)

A lentebbi képre kattintva megtekinthető az esküvő képeiből készült zenés diavetítés!

Bizonyos szempontból különleges esküvő volt Eszter és Joci esküvője, bár ezt hál’ Istennek már nem egy esküvőre leírhattam. Ettől szép és megunhatatlan ez. :) Merthogy a helyszín ismét Pasarét, a mi nem is olyan kicsi, ámde reneszánsz avagy barokkos díszeket némiképp nélkülöző templomunk. És két ember, akiknek ugyanazt jelentette ott, akkor megállni az Isten előtt, és nekikezdeni valaminek, mint nekünk tavaly. Ami egyrészt jó, mert minden, így induló párnak örülök – másrészt jó, mert nagyjából tudom-sejtem, mi játszódik le bennük. :)

A vacsora, az idők folyamán egyre nagyobbra duzzadt, szívderítően vidám és életteli vendégsereggel a “Bajor Gizi Színészmúzeum”-nak otthont adó budai villában, illetve inkább annak kertjében volt. Sosem jártam még itt, de szeretnék még egyszer-kétszer, felkerült a bátran ajánlható helyek listájára. A család kis énekelőadása (bocsánat, nyilvános főpróbája :) ), illetve a képen is megidézett, trombitára és humorra építő kis meglepetés is szívet melengető volt, a Dzsem-Jam zenekar nevét pedig ide is beírnám. Helyenként komolyan úgy éreztem magam, mint aki koncerten van. Csak ültem és hallgattam… :)

Maga a fotózás (“creative session”) nagy örömömre másnap délutánra került. Így aztán tengersok időnk volt, végigjárhattunk mindent, amihez kedvünk volt, ráadásul kivárhattuk a megfelelő fényviszonyokat…
Elsőként felkerestünk egy játszóteret, ami minden szempontból hozzájuk illő hely volt. Egy ilyen életvidám, mosolygós párhoz egyébként is illene, ráadásul hónapokkal az esküvő előtt, amikor elkezdtünk helyszínben gondolkozni, elsőként ez merült fel, nem véletlenül. A téren lévő gyerekek pedig igen jópofa társaságot jelentettek – ld. “emberdísz” a csúszdán… :)

A Margit-sziget szintén a személyes kötődés, a helyhez fűződő emlékek miatt került képbe, a lemenő nap fénye pedig a másnap délutáni fotózásnak köszönhetően… :) A “megszokott”, japánkertes margitszigetes fotóktól talán sikerült elvonatkoztatni, a fény és szélviszonyoknál pedig jobbat kitalálni is nehéz lett volna…

A Vár, és az esti/éjszakai fotózás ellenben a mi ötletünk volt, régóta tervezgettem valami hasonlót, és most ideális társaságot találtunk hozzá. Hosszú délután és este volt, mi minden percét élveztük, és úgy tűnt, Jociék sem fáradtak el túlságosan…
A következő kép pedig némi képi humor szeretne lenni, mondjuk “gondolatok a házasságról” címmel… :)

Az alábbi képre kattintva elérhető egy rövid zenés diavetítés az esküvő képeiből (több, mint ami itt a blogon látható). A “több szem többet lát” irány újabb lépése – ezúttal a feleségemmel, Eszterrel közös munka gyümölcse: