Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Eszterről és Bencéről az első képek még tavaly ősszel készültek, az eljegyzésük után. Azóta egy-két apró változás történt a látható dolgokban (pl. nyár lett, és Eszter mintha fehérebb ruhában lenne :) ), de a lényeg ugyanaz, “Tegnap, ma és mindörökké…” és ezt jó látni.

Sok kedves ember, szerető család, fiától kissé nehéz szívvel búcsúzó anyuka… ezekért a pillanatokért szeretünk a készülődéstől kezdődően ott lenni. Ráadásul ismét “haza”mentünk fotózni, a saját gyülekezetünkbe, sok jól ismert ember közé, úgyhogy igazán könnyű volt nem csak a szemünket, de valahogy magunkat is ráhangolni a napra… :)

Szép nyári este volt – amelynek kezdetén a két örömapa útravalóját kapták meg Bencéék. Ilyenkor picit sajnálom, hogy a fényképezőgép hangot nem rögzít, de talán az arcok mesélnek picit…

A lentebbi képekre kattintva érhetitek el a szombati napot elmesélő zenés diavetítést, ahogy azt már megszokhattátok. És még egy javaslat: érdemes pár nap múlva visszanézni ide, mert Eszterékkel vasárnap este is találkoztunk – immár csak kettesben, erdőn-mezőn, mesés fényviszonyok között… és mire mindenki megnézi, mi történt szombaton, már az is itt lesz, a Képfényező blogon. :)

Legszívesebben nem is írnék semmit, térjünk a képekre rögtön. :)

Két hét után végre megjött a nyár, napsütés, délután 5-kor kisütött a nap, szűk egy óra múlva már a Római-parton voltunk. Élveztük: Katával és Istvánnal jól éreztük magunkat, készültek a fotózásra, jó színeik voltak, szép volt a Duna-part, a Fellini pedig remek hangulatú hely, a csíkos napágyaival, kavicsos vízparttal, limonádéval és zenével.

Szerettük az úszó stéget a Dunán; Juli végre kedvére vadászhatott körkörös szivárványos becsillanásokra a nappal szemben – Katáék meg szép lassan egyre jobban elfelejtették (megszokták?), hogy ott vagyunk, és ez így volt jól. :)Természetesen készült egy zenés diavetítés is, ez a következő képre kattintva érhető el:

Diavetítés a képre kattintva!

Emlékezhetünk már Nikiékre, nemrég láttuk őket itt, a blogon is. Nem sokkal azután, hogy letették a pöttyös ruhát és a retró-jelmezt, össze is házasodtak. :)

Amikor az első leveleket kapjuk egy esküvő kapcsán, sosem tudjuk, hogy pontosan mire számíthatunk… ezért aztán érik néha az embert meglepetések. Sok kellemes meglepetés ért már így minket, új barátokat is találtunk így, de ezért az esküvőért különösen hálásak vagyunk. Mert jó volt ott lenni. :)

Kedves, vidám emberek, ragyogó és mosolygós pár, akik, ha lehet ilyet mondani, igen gyorsan a barátjukká fogadtak minket – így könnyű az esküvőfotós élete. :) Nem mellékesen jó érzékkel választott helyszínek, szívünkhöz közel álló ízlésre valló ruha, fejdísz, dekoráció, … sok-sok apróság, amik a képeken persze visszaköszönnek, ezért nekünk nyilván fontosak.

Amennyire magunkat ismerem, azt kell mondjam, igazi Képfényező-s, ránk valló anyag lett – ami igazán egyben, egy vetítésként él, mesél. Reményeink szerint legalábbis. Részletek, arcok, pillanatok, hangulatok… Úgyhogy bár vannak itt a blogon kiragadott képek, most különösen is ajánljuk a diavetítést mindenkinek – a zenéért pedig köszönet Nikiéknek is, ők ültették a bogarat a fülünkbe. :)

Az esküvő napjáról mesélő diavetítéssel és képekkel tehát elkészültünk, a lentebbi képre kattintva láthatja ország-világ. :)
És “ez még nem minden”, rövidesen érkezik még valami… napsütéssel, pipacsokkal, búzafölddel, ici-pici oldtimerrel – úgyhogy mindenki maradjon hallótávolságban! :)

Diavetítés a képre kattintva!

Nem szoktunk műteremben fotózni, nem igen használunk semmiféle kiegészítő fényforrást sem, sokkal inkább a természetes fényt szeretjük a fotóinkon. Julóékat mégis sikerült igazi reflektorfénybe állítanunk pár kép erejéig! :) Ugyanis az esküvő napját követően, vasárnap mehettünk a kreatív fotóikat elkészíteni. Egy egész délután állt előttünk, így Budapestet is elhagytuk és zöldben kezdtük a fotózást.

Csak naplemente előtt tértünk vissza a belvárosba, ahol a Palotanegyedben esti rendezvények folytak. Rengeteg ember az utcákon, zsúfoltság, de még pont elfértünk mi is. :) Utolsó helyszínnek a Nemzeti Múzeum lépcsőjét céloztuk meg, ami a rendezvények miatt le volt zárva. Attila persze simán megpróbálkozott bekéredzkedni és bár a biztonsági őr egyszerűen el is hajtott bennünket, de valami csoda folytán előkerült a főnöknő, aki beengedett, a világosító srácok meg tolták nekünk a fényt. Nem voltunk bent 5 percnél sokkal többet, de igen nagy élmény volt ekkora fényben fotózni, miközben a városra szürkület ereszkedett.

Nagy örömünkre úgy alakult, hogy a kreatív fotózásra nem szombat délben került sor, hanem péntek délután – így Zsuzsiék nyertek egy nyugodtabb szombati napot, mi pedig megfelelő időt és nyugalmat a kreatív fotózáshoz.

Gondolkoztunk persze előtte, hogy hova menjünk, milyen helyet válasszunk… szerettünk volna valami különlegeset, nekik szólót, szépet. És voltaképpen szinte kézenfekvő választás volt ez a néhány meseszerű épület a belvárosban: régóta dédelgetett, kedves tervünk ez Eszterrel. Egyszer-egyszer bevetettük magunkat Budapestre mint turisták; nem úgy, mint aki éppen a munkahelyére siet. A már sokszor látott homlokzatok mögött időnként valóságos mesevilágot találtunk. Most pedig elővettük a kedvenceinket, és elvittük ide Gergőéket. Nem bántuk meg, de azt hiszem, ők sem. :)

Különös délután/este volt több szempontból is: kifejezetten menyecske-ruhás fotózásom nem volt még korábban sosem, de persze ekkora tüzijátékot sem minden párnak szervezünk ám. És a fotózás közben amolyan pihenőként beiktatott közös vacsora is kedves emlék maradt nekünk. :)

A kreatív fotózás képei elkészültek, a legjobbakat kiválogatva egy zenés diavetítést is készítettünk – ez a lentebbi képre kattintva látható. Néhány képet elhelyeztünk kedvcsinálóként a bejegyzés végén is…

Zsuzsi & Gergő diavetítés

Ritkán teszek ilyet, de most szeretném külön megemlíteni a két ruhát, mert egy olyan magyar ruhatervező munkáját, ötleteit és kreativitását dícséri, akit jó szívvel ajánlok minden jövendőbeli menyasszonyunknak: Molnár-Madarász Melinda (www.meyke.hu). Titkon remélem, hogy találkozunk még a ruháival… :)