Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)

Szeretjük Budapestet, mert ezerféle arca van. Jó is itt fotósnak lenni, hosszú utazgatás nélkül egészen különböző környezetben fényképezhetünk hétről hétre. Az egyetlen dolgunk, hogy mindenkivel megkeressük a “hozzáillő hangulatot”, helyszínt. :)

Különösen érdekes, milyennek látja a várost az, aki nem itt nőtt fel, sőt: külföldről érkezett. Bastival nagyon jól jártunk, mert nem az útikönyvekből tájékozódó turista szemével nézte a várost, hiszen élt itt hosszabb ideig, ezalatt felfedezte a saját kedvenceit is. Így aztán most Zsófi és Basti kedvenceiből válogattunk, de nem lőttünk el minden lehetőséget az esküvő előtt – most a zsidónegyed utcáit, házait és romkocsmáit jártuk körbe.

Szerettük mind a nyüzsgő, színes forgatagot, mind a kissé már kopottas, de még így is sokszínű házakat, udvarokat és lépcsőket. Néha olyan érzésünk volt, mintha turistaként sétálgatnánk a barátainkkal – talán csak az volt szokatlan, hogy a város helyett inkább őket fényképeztük. :)

Kíváncsian várjuk az esküvőt, egy életvidám, kreatív párt ismertünk meg. Hogy mást ne is mondjuk, szerettük az összes apró részletet és kiegészítőt. Ilyen kevés kell ahhoz, hogy a “hétköznapi” viselet is ötletes legyen. :)

Sok más mellett az “ó” és az “új” jól eltalált keveredése jut eszembe Nellyék esküvőjéről. Keressük ezt sokszor, mindenféle alkalmakkor. Még ez a néhány, állítólag a viktoriánus korból ránk maradt, sokat idézett verssor is erről szól:

“Something old, something new
Something borrowed, something blue
And a silver sixpence in her shoe.”

Akárhogy is nézzük, mindannyian szeretnénk megtalálni valami jó keverékét a réginek és az újnak. Nellynek és Attilának sikerült. :) A nap sok kisebb-nagyobb részletét kiemelhetnénk, de a legszembetűnőbb talán a vacsora volt: nem jártam még olyan esküvőn, ahol ennyire kiegyensúlyozottan sikerült vegyíteni a hagyományt és azt, ami nekünk, mostanában fiataloknak is a sajátunk. Főleg nem úgy, hogy mindenki jól is érezze magát. :)

Hosszú napunk volt egyébként, és jó rá emlékezni. Legfőképpen azért, mert egyszerre volt szemük a részletek iránt, és lelkük egymás és a láthatatlanul fontos dolgok felé. A kis smink-sarok vagy a bőrillatú Rolls-Royce nyilván sokaknak feltűnik, és egyszerre látjuk szépnek és stílusosnak… de az első találkozással járó szipogás, és a torokban szorult gombóc miatt volt igazán jó ott lenni.

Szigorú volt érkezéskor, később megenyhült… :)

Az este tanulgattuk kicsit a “mulat” és a “bulizik” szavak jelentése közti különbséget is. És mindkettőre volt alkalom, mindkettőt megszerettük. A néptáncos múlt villámgyorsan bújt elő Attilából, és mire észbe kaptunk, már az egész násznép talpon volt – a “mulat” szó értelmezéséhez pedig közelebb vihet, ha az arcokat (is) figyeljük. :) Aztán zenét és stílust váltottunk, és a násznép talpon maradt… :)

“Azért vannak a jó barátok”… :)

Találkoztunk tehát mindennel, amit egy esküvőn keresünk. Volt szépség, elfogódottság, öröm, mulatság. Más dolgunk nincs is, mint megpróbálni mindezt most egy diavetítésbe sűríteni – köszönet az élményért, fogadjátok szeretettel:

Diavetítés a képre kattintva!

Juli előző bejegyzése után már aligha fogalmazhatnánk meg találós kérdésként, hogy a Képfényező csapat melyik tagjánál nem volt fényképezőgép az esküvőn… :) Mindenesetre mi valóban igyekeztünk “kézben tartani az eseményeket”, meg persze nyitva tartani a szemünket.

És tényleg úgy történt, ahogy Juli írta – a család könnyeket hullatott, örült, ünnep volt ez igazán. Jó volt látni őket. Nem általános, hogy egy esküvő legerősebb képeit a gratuláció tartogassa, de valamit elmond azért a családon belüli kötelékekről…

Némi bolondozás persze még a meghittebb pillanatokban, vagy közvetlenül azok előtt/után is belefér, kezdve pl. a kissé rendhagyó cipővel. :) Jó dolgunk volt egyébként Tomiékkal, nem kellett sokat küzdeni egy mosolyért. :))

Úgyhogy Bogit és Tomit igen gyorsan megszerettük (ezen persze nyilván segített az is, hogy nem az esküvő miatt találkoztunk először). Meg amúgy is sok barátunk volt az esküvőn, ráadásul a saját gyülekezetünkben is otthon érezhettük magunkat – úgyhogy ismét egy olyan esküvő volt, ahol nagyon “hazai pályán” érezhettük magunkat. Ennek minden örömével és néha meglévő kihívásával együtt.

Az esküvő képeiből készítettünk egy zenés diavetítést is, ami talán picit többet mesél, mint a blogra válogatott fotók – nézzétek meg a lentebbi képre kattintva!
Isten áldjon titeket! :)

Diavetítés a képre kattintva!

Ahogy ígértük, ismét Bori és Zoli képei következnek, ismét Villányból – ámde most az esküvő előtti nap szalmabáláit az esküvő másnapjának szőlőire cseréljük. Merthogy olyan helyekre vittek minket Zoliék, hogy… no, nézzétek a képeket inkább. :)

Jártunk dombon és völgyben, szőlősorok között és kápolna tövében; kaptunk sok olyan szépet, amit egy borvidék adhat. És aminek külön örültünk: nem csak azért voltunk itt, mert “szép”, hanem mert Boriéknak ezen túl is sokat jelent ez a vidék, nem csak egy félnapos kirándulásra jöttek ide…

Mi pedig most már biztosan tudjuk, amit eddig csak sejtettünk… Villány gyönyörű. Vissza szeretnénk menni! :)