Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Attila már tavaly nyáron tudta, hogy ő szeretné fotózni az esküvőjüket. Talán ők is sejtették… Mert aztán valamikor a télen megcsörrent a telefon – Peti volt az, a lánykérés fotózására kért fel egy lelkes paparazzit. :)

Kicsit később, egy kávé és a jó kis reggeli mellett már a közös ötletelésnél tartottunk négyesben. Több, évek óta dédelgetett tervünkkel találkoztak az elképzeléseik – mert ötleteik is voltak ám, nem is akármilyenek!

Nemrég örömmel írtuk, hogy Grétáéknak köszönhetően lett egy remek téli jegyesfotózásunk. És azóta kihúzhattuk a kívánságlistáról a balettcipőt is. Köszönet érte! Van sok esküvői anyagunk és egy balerinás sorozat is korábbról, de egyszerre összehozni ezt a kettőt még nem sikerült. Eddig. :)

Örülünk, hogy egymásra találtatok – szépek vagytok együtt, jó rátok nézni. Vigyázzatok egymásra (is…)! Szeretnék még képeket rólatok… és ha minden igaz, lesz még rá okunk. ;)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést az esküvőtök képeiből:

A következő években, ha idegeskedő menyasszonnyal vagy vőlegénnyel találkozunk, Dórival és Atillával fogunk példálózni. :) Nincs az a váratlan esemény, vagy minden esküvőn fellelhető csúszás, ami kizökkentette volna őket. És hogy ez sárkányeregetés közben így van, az még csak rendben – de ha a saját esküvőjükön is megmarad, egész nap, akkor valami különlegeset tényleg tudnak… :)

Ugyanakkor érzelmekben gazdag, szép napot töltöttünk velük, sok derűs és néhány megható pillanattal. Dórinak szeretnénk még a ruhához is gratulálni: az egyik kedvenc menyasszonyi ruhánk volt idén, ráadásul tökéletes választás a turai kastélyhoz.

Szeretnénk külön kiemelni a vőfély szerepét igazán lelkiismeretesen magára öltő Pótnagyapát – aki, ha jól hallottuk, még könyvtári gyűjtőmunkát is végzett az esküvő előtt, hogy a megfelelő rímeket és gondolatokat összegyűjtse. És az sem mindennapi eset, hogy egy esküvőn egy 30 és egy 50 éves házassági évfordulót is ünnepeljük egyben, de most erre is alkalmunk nyílt.

Örülünk, hogy ott lehettünk: sok szép emlékkel jöttünk tehát haza. Ezeket igyekeztünk is egy diavetítésben összefűzni, fogadjátok szeretettel:

Van, aki az esküvője közeledtével a “fellegekben jár” – de az már egészen szokatlan, hogy mindezt a földön álló repülőgépek egész seregével tegyük meg. :) Annával és Péterrel mindenesetre erre vállalkoztunk, és nem bántuk meg: ezek a régi MALÉV-es vasmadarak egészen jópofa hangulatot adtak.

Nem kell persze megijedni senkinek, volt nálunk színes film memóriakártya is, a bejegyzés alján látható diavetítésben visszatérnek a színek, elsősorban Anna jóvoltából: komolyan vette a “szeretjük a színeket” megjegyzésünket, és ennek örültünk. :) De itt a blogon maradtunk a monokrómnál: ez a sok régi vasmadár valahogy mindenféle fekete-fehér mozifilm emlékét idézte fel…

Ha jól számolunk, már csak kettőt kell aludni az esküvőig, avagy: még két napja van mindenkinek megtalálni a szombati fehér-lila-fekete összeállítást. ;) Addig pedig fogadjátok szeretettel a diavetítést:

Ha a lényeget szeretnénk összefoglalni, akkor Basti tegnapelőtt elhangzott szavait kell idézzük (igyekszünk pontosan fordítani): “Amikor először találkoztunk, azt mondtuk, hogy számunkra az elkapott pillanatok a legfontosabbak – és ez az, ami a képeken látszik.” És bár saját magunkkal szemben mindig kissé kritikusak vagyunk, azért ez nyilván jó esett: mégis csak ezt tartjuk az esküvői fotózás lényegének. :)

Nagyon jó, számunkra is élményt jelentő napot töltöttünk egyébként Zsófival, Bastival és a barátaikkal, családtagjaikkal: egy csapat vidám, jókedvű emberrel, akik mindent megtettek, amit egy barát az esküvőért tehet. Rögtön délelőtt megadták az alaphangot a Basti számára meglepetést jelentő fotó-válogatással. Alighanem szintén őket “terheli a felelősség” azért, hogy Zsófiék saját bevallásuk szerint sokkal jobban élvezték a saját esküvőjüket és az esti bulit, mint azt gondolták.

Budapest a legszebb arcát mutatta ezen a szép, napos nyári délutánon, mind a Várban sétálgatva, mind a Duna-parton a busz tetejéről nézve – a Várban ráadásul nem csak a fotók kedvéért bukkantunk fel, hanem a németajkú evangélikus gyülekezet lelkészének jóvoltából Basti és Zsófi úgy fogadhatott egymásnak hűséget, hogy ezt a templomban ülők közül bárki érthette, bármely nyelvet is beszéli. :)

No de, hagyjuk inkább a képeket mesélni a szavak helyett: hadd ajánljuk első sorban a bejegyzés tetején lévő diavetítést mindenki figyelmébe, és persze emellett az itt látható néhány kedvenc képünket is!

Érdekes, hogy milyen sokszor derül ki korábban számunkra ismeretlen párokról is, hogy milyen könnyen megértjük egymást, mennyire hasonló dolgokat látunk fontosnak. Ágival és Attilával viszont különösen jó dolgunk volt: ez az összhang már nem is ért meglepetésként. Lelkiekben is hozzánk közel álló pár, akikkel ráadásul egy gyülekezetbe is járunk. Sőt: Attilát már évek óta ismerem, ráadásul ez nem független a fotózástól sem… :)

Szerettük is őket fényképezni, és jó volt egy kicsit “barátként” is ott lenni, nem csupán fotósként. Az esküvőfotózás legnagyobb kihívása életszerű, természetes fotókat készíteni valakiről, aki amúgy nincs hozzászokva a fényképezőgéphez (legalábbis nem “arról” az oldalról). De van néhány dolog, ami ezen segít. Ha például ideges várakozás helyett hosszan el tudunk beszélgetni a vőlegénnyel, amíg készülődik a menyasszony, azt jó jelnek tekintem. Márpedig most ez is megtörtént… :)

Eszternek hála sikerült egészen remek helyet találni a fotózáshoz is, így a hajszál híján 40 fokot bent a hűvösben, a hideg márványnak dőlve vészelhettük át, nem is akármilyen környezetben. Szeretünk nagy terekben fotózni, és tér most volt bőven… :)

Délután aztán visszatértünk a jól ismert pasaréti templomhoz, ahol már a lépcsőn várt minket az ifi alkalmi kórusa… meg persze sok-sok ismerős, barát és családtag. Jó volt ott lenni veletek, együtt is örülni veletek!

Az esküvő napját (és picit az előző délutánt is) elmesélni hívatott diavetítést fent, a bejegyzés elején láthatjátok… reméljük még sokszor fog segíteni, az emlékeket felidézni. :)