Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Egy újabb igen jó hangulatú fotózáson vagyunk túl, ezúttal Magdinak és Attilának köszönhetően Fóton jártunk, lovak, vizslák és napfényes mezők között. Megtanultuk, hogy a lovon is van rükverc, és hogy hasonlít a régi szovjet színestévére: ezt is, azt is oldalba kell rúgni, ha nem működik… bár picit másként. :)

A holnapi esküvő előtt remélhetőleg még épp időben érkezik a diavetítés, fogadjátok szeretettel!

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Egy “majdnem zártkörű” bejegyzés következik most: elnézést kérünk mindenkitől, aki nem ismeri Annát és Balut, mert ami most következik, az jó eséllyel nem lesz teljesen érthető. Pedig kivételesen minden részletnek jelentősége van, a zene szövegétől a cetlikre és naptárba írt szavakig, a telefontól a mellényig…

Ritka, hogy szinte teljesen “insider” poénokkal és személyes utalásokkal terhelt diavetítést mutatunk… de az is ritka, hogy az egyik gyerekkori barátom feleségül veszi a másik gyerekkori barátom húgát – úgyhogy ez most talán elnézhető nekünk. :)

Anna és Balu: ti pedig fogadjátok szeretettel – a történetet dióhéjban – “Így láttuk mi”, vagy valami hasonló jeligére. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megérhettük ezt a napot is. Egy másik régi cimborám mondatát kölcsönözve: “Én mióta megismertem tudom, hogy ebben egyszer részt szeretnék venni..:)” .

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Kata és Michael esküvőjére életünk legkalandosabb jegyesfotózásával készültünk, úgyhogy már kíváncsian vártuk, mi következhet ezután… Az élet pedig remek filmrendező: a nap tanítani való ívet kapott. A ködös-párás hajnali Duna-part nyugodt csendjétől az esti, húrokat tépő buliig igen széles spektrumon játszhattunk. :)

Megkaptunk mindent, amit egy esküvői nap adhat: elhúzódó készülődés a menyasszonynál, a már-már felbukkanó kapkodást és idegességet hibátlanul kezelő vőlegény, csendes és bensőséges percek az arborétum hatalmas fái alatt (közben a háttérzenét a száztagú szúnyogzenekar szolgáltatja). Ünnepélyes pillanatok a templomban, a pár nyakába boruló barátok-rokonok utána, majd a polgári szertartás, délutáni napfény, könnyeit törölgető örömanya… gyorsan még néhány kép a lemenő nap utolsó sugaraival – és este a BULI. Csupa nagy betűvel, mert ilyet még nem láttunk: a “Smoke on the water” (!) refrénjénél a táncparkett közepén hanyatt dőlve a húrokat tépő basszgitáros; hasonló átéléssel léggitározó vőlegény, az áramszünet alatt az egyetlen megmaradt hangszer, a dob vezetésével kórusban éneklő násznép… leírhatatlan. :)

Megpróbáltuk mindezt (és sok más apró részletet) a diavetítésbe sűríteni, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Már az első levélváltáskor tudtuk, hogy Nórival és Ádámmal jó dolgunk lesz. Úgy kezdődött minden, hogy nem is magára az esküvőre hívtak minket, hanem egy jól átgondolt kreatív fotózásra. Mint az rövidesen kiderül, erről nem is feledkeztük el (sőt: a jövő évi pályázati anyagunk egy részét alighanem velük készítettük el :) ) – de a további levelezés majd beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak a fotózásról gondolkodnak hozzánk hasonlóan… és valahogy úgy alakult, hogy végül ott találtuk magunkat az esküvőn is, Gyöngyösön, egy szaharai meleget idéző péntek délutánon. :)

Magunk sem feltétlen tudjuk, hogyan történik, de vannak néha napok, amikor minden jól alakul, még azok a dolgok is, amire nem készülhettünk előre. És ez most egy ilyen esküvő volt, az elejétől kezdve: a készülődésre érkeztünk, egy első ránézésre szép, de nem túl különleges hotelszobába – ahol azután a nap iránya és az ablakok elhelyezkedése miatt egészen gyönyörű fényviszonyokkal találkoztunk. És persze meleg ide vagy oda, annak is volt valami sajátos hangulata, amint a násznéppel a füstös kis gőzösön átzötyögtünk a templomhoz – mégpedig az egyik legszebb református templomhoz, ahol eddig megfordultunk. Igazi ódon hangulatú hely volt (mintha Jókai Mórt is láttuk volna a karzaton); amit az ablakon beragyogó napfény egészen gyönyörűvé varázsolt.

Örültünk, hálásak vagyunk ennek a napnak minden öröméért és szépségéért. Igyekeztünk mindezt képeken is visszaadni, és mivel a színeset és a fekete-fehéret nem jó egészen összekeverni, szétválasztottuk: a diavetítés színes lett, ide a blogba pedig néhány kedvenc fekete-fehér képünk került. Fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Helgával és Danival jó dolgunk volt, mert mire gondolkozni kezdtünk volna, hova menjünk és milyen helyet keressünk, ők már tudták: napraforgót keresünk.  Utána azon kezdtük törni a fejünket, hogy mi az az apróság, amivel egy napraforgós sorozatot fel lehet dobni – de a tutit végül Helga találta meg: így érkezett a szivárványszín napernyő.

Egészen mesekönyv-szerű élmény volt: Helga mint valami mosolygós Mary Poppins termett ott a szinte égig érő napraforgók között. “Felhőtlen” délutánt töltöttünk együtt, és nemsokára egy hasonlóan szép nap elé nézünk: már csak kettőt kell aludni, és itt az esküvő… :) Addig ezzel a pár képpel és a diavetítéssel igyekszünk még néhány vidám pillanatot szerezni, fogadjátok szeretettel:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!