Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Csillával és Balázzsal egy “nyárzáró” jegyesfotózásnak köszönhetően látogattunk el a Duna-part hosszú platánsorához. A “sportos” és az “elegáns” kulcsszavak jegyében találkozott a bicikli, a lezser elegancia, valamint néhány igazán szép és stílusos ruhadarab – ez tulajdonképp elég is, hogy a fotósnak egy jó délutánt szerezzünk… és ezen csak segít, ha nem én vagyok egyedül lelkes. Márpedig ha még lényegében sötétedés után is előkerül egy addig nem látott nyári ruha, az arra utal, hogy nem csak nekem voltak fontosak ezek a képek. :)

Ráadásul közeleg egy másik, várva várt délután: Csilláék rövidesen elvisznek egy olyan helyre esküvőt fotózni, ahova 3-4 éve (mióta legutóbb ott jártam “civilben”) szeretnék eljutni… ha a lelkesedés, és a szép, finom és elegáns mozdulatok is megmaradnak, akkor szombaton is jó dolgom lesz. Már csak barátságos kora őszi időért és egy szép naplementéért imádkozunk – szombaton pedig találkozunk Pannonhalmán!  :)

Addig pedig fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést, és persze néhányat a kedvenc képeimből! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Először is: kihagyhatatlan, hogy

Dóri és Balázs 

esküvőjéről ilyen remek, színes betűkkel emlékezzünk meg. Mert ebben (legalábbis a számunkra) sok minden benne van. Első ránézésre csak a dekorációra utal, de azért elárul róluk valami fontosat: sikerült megőrizniük felnőttkorukra is azt a játékosságot, amit néhányan a gyermekkorukban felejtenek (pedig jól jön az még később is) – és ezt nagyon szerettük. Reméljük, hogy kitart még sokáig. :)

Emellett volt más is, amivel vidám pillanatokat szereztek nekünk már nap közben is – és utólag, a képeket válogatva ismét. Azt hiszem, nem jártunk még olyan esküvőn, amit önmagában a vőlegény/menyasszony arcjátéka, mimikája igazán szórakoztatóvá tud tenni… ebben a műfajban Balázs és Dóri viszi a prímet. Az itteni képválogatásban is van egy-két gyöngyszem, de a diavetítés alapos megfigyelése még többet ad. Nem ez az egyetlen ok persze, amiért a diavetítést érdemes megnézni… :)

Merthogy jelen blogbejegyzés lényege természetesen egy esküvői diavetítés: fogadjátok szeretettel! Így láttuk mi Dóri és Balázs esküvőjét:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Az első találkozón minden párt meg szoktunk kérdezni, hogy miért éppen minket választottak – hiszen oly sok esküvőfotós van az országban. Így Blankát és Bálintot is kérdőre fogtuk, a válaszból pedig két fontos dolog derült ki: az egyik inkább lelki, a másik inkább szakmai. A lelki tényező: fontos volt nekik, hogy aki az esküvőjüket fotózza, a számukra legfontosabbakról hozzájuk hasonlóan gondolkozzon, és például egy templomba ugyanazért lépjen be, mint ők.

Az inkább szakmai, fotózáshoz kötődő észrevétel pedig, amit megjegyeztünk: megemlítették Bori és Zoli esküvői képeit – azt a bizonyos esküvőt, esküvőfotós pályafutásunk egyik legszebb emlékét Kisjakabfalváról, a régi túronyi református templom festett fa padjaival és mennyezetével, a villányi tájjal, és összes gyönyörű részletével, varázslatos hangulatával. Nem ők az elsők, akik megemlítik – de most utólag már világos, hogy miért is jutott eszükbe… :)

Merthogy Blanka és Bálint az ország egyik legszebb vidékére vitt minket, ahol ráadásul nem csak a táj, de a falu, Jósvafő is egy kis csoda. Ehhez vegyük hozzá a kazettás mennyezetű, domboldalban épült, szépséges régi református templomot, vagy mondjuk vessünk egy pillantást az ízig-vérig a helyhez illő részletekre és dekorációra, és talán már az is ráérez a hangulatra, aki nem volt ott. Külön figyelmébe ajánlanám az időjárás miatt folyton aggódóknak: sátras esküvő volt a parókia udvarán, dél körül az év egyik legkomolyabb felhőszakadásával – és mindez mit sem ártott a hangulatnak. Csupán a délutáni kreatív fotózás remek felhőit, és végtelen kilátást nyitó tiszta levegőjét köszönhettük neki. :)

Együtt volt ismét mindaz, ami egy esküvőt Magyarországon széppé tehet, és ami jellegzetesen ide illik. Igyekeztünk mindezt egy rövidke diavetítésbe csomagolni, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Két kis bolondot fotóztunk jó egy hete.. két, nagyon kedves kis bolondot. :)

Hova máshova mehetnénk ilyenkor, mint a vidámparkba – vagy ahogy most hívják, Holnemvolt Parkba. Azt sejtettük, hogy hozzájuk illő környezet lesz (bár lehet, hogy egy idő után tetszőleges parkot megvidámítanának :) ) – azt viszont előzetesen nem gondoltam, hogy ilyen kalandos kihívás lesz a fotós számára. A pörgő körhintáról hanyatt dőlve fotózás után vagy 10 percig tartott, mire nagyjából magamhoz tértem… a hullámvasút valamelyik kanyarjában pedig hajszál híján elengedtem a fényképezőgépet. Azt mondjuk el kell ismerjük, hogy a végén, a forgó hordónál visszavágtunk: akkor mi szórakoztunk igen jól a szilárd talajon állva, miközben Orsi és Peti (sikertelenül) küzdött a talpon maradásért – sőt, Orsi szinte a vérét adta az átjutásért. De végül mindannyian túléltük, így képeink is vannak, menyasszony és fotós is maradt az esküvőre. :)

Ennek örömére fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést – mi ezzel készültünk az esküvőre. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Vasárnap délelőtt felébredtünk Eszterrel, és kicsit beszélgettünk még az esküvő élményeiről. Az első, amit mindketten megállapítottunk: összeillenek, nagyon. Igazából ritkán látunk olyat, ahol ennyire nyilvánvaló. Természetes, hogy egy közeli barátnál sokkal felületesebben tudjuk csak megismerni az embereket… de azért ha összetesszük, hogy a fotós elég jó megfigyelő (sokszor apró rezdüléseket és részletet is észrevesz), ráadásul az előzetes találkozókat és a jegyesfotózást nem számítva is igen intenzív tizenpár órát töltünk a párjainkkal, épp az esküvőjük napján, akkor talán értelmet nyer egy ilyen megállapítás tőlünk is. Leírhatnánk, hogy mi mindenből látszik – de abban bízunk, hogy többet ér a képeket lapozgatni. :)

Vártuk, örültünk neki. Sőt: régóta vártunk rá, hogy ott lehessünk Gyöngyi és Szabolcs esküvőjén. Ők voltak idén az első, és már önmagában ez is elég lehetne a várakozáshoz, de volt más okunk is rá. És szívből örülünk, hogy ott lehettünk – gratulálunk, Isten áldjon titeket, vigyázzatok egymásra! :)

Még valami, amit nem fogunk elfelejteni: olyan vendégszerető emberekkel és családdal találkoztunk, ami egészen rendkívüli. Pedig mi “csak a fotós” lettünk volna… de úgy érezhettük magunkat, mintha legalábbis családtagok lennénk. Köszönet érte ismét! :)

Ami pedig a fotózáshoz edződött szemünknek volt öröm: egészen gyönyörű vidékre vittek minket Szabolcsék. Sosem jártunk még korábban Szendrő és Edelény környékén, nem tudtuk, hogy a Bódva völgye ilyen festőien szép – és az edelényi kastélyról is egészen más képek éltek az emlékeinkben. Ezeket az emlékeket most eddigi fotós pályafutásom egyik kedvenc fotójára cseréltem… :)

Persze nem csupán ez az egy képünk van Gyöngyi és Szabolcs esküvőjéről… fogadjátok szeretettel az alábbi rövid diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!