Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Kata és Dávid esküvőjén sajnos nem tudtunk ott lenni (épp Hannáék esküvőjén voltunk aznap), de ez kivételesen nem is volt igazán nagy gond: ők első sorban azt szerették volna, ha kettejükről készítek néhány (sok? :) ) képet – azaz egy kreatív fotózásra kértek. Megtisztelő felkérés volt, ha jól emlékszem az elhangzottakra, akkor sokáig nem is terveztek hasonló képeket egyáltalán, de aztán valahol belefutottak a Képfényező fotóiba, és elhitték, hogy ez akár jó is lehet… kaptunk egy esélyt. Remélhetőleg sikerült élni vele, és tényleg saját magukat látják viszont a képekben. :)

Külön nagy pirospontot érdemelnek a vagányságuk miatt: olyan velem még sosem volt, hogy egy menyasszony rábólintson egy napkeltés, hajnali fotózásra (még úgy sem, hogy nem közvetlenül az esküvő napján fotózunk – de most Kata és Dávid megragadta a lehetőséget, amit én is csak az esélytelenek nyugalmával vetettem fel. Örültem neki, így ugyanis nem csak a szép fényeknek örülhettünk, hanem a tömeg hiányának is: nehéz volna máskor egy fotózás kedvéért pl. kiüríteni a Halászbástyát, vagy akár csak az amúgy gyönyörű fényeket és színeket biztosító Jezsuita lépcsőt. De ki korán kel… :)

Ízig-vérig budapesti sorozat lett, a város klasszikusan szép látképeivel – mivel én magam is nagyon-nagyon szeretem ezt a várost, élveztem ezt a reggelt, a Vár reggeli csendjétől a Szabadság-híd nyüzsgéséig mindenhol. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képemet lentebb!

Nórin és Zsoltin igazán nem múlt, hogy szép emlékeink legyenek a 2014-es évről is: egy régóta vágyott jegyesfotózás és egy nagyon jó hangulatú esküvő után még a kreatív fotózás is úgy alakult ahogy mindig is szeretnénk… már jó előre eldőlt, hogy a szombati nap az esküvőé, a fotózás pedig megérdemel egy külön délutánt / estét. Így aztán szombaton sem kapkodtunk, pár nappal később a lentebb látható képekért pedig távolabbi helyekre is elmehettünk, ráadásul kivárhattuk a délutáni/esti fényeket. Persze az életben semmit nem adnak könnyen… de pár esős nap után nekivágtunk, és bár a nyári zivataros időszak miatt volt egy kis izgalom, végül az ország meteorológusai által remegve várt zivatarlánc még csak a Balatonnál volt, amikor mi Alcsúton fotóztunk, úgyhogy drámai felhőket kaptunk, szakadó esőt viszont csak hazafelé. :)

Egy szó mint száz, egy olyan fotózás képei következnek, amit nagyon szerettünk. Nekünk is feltöltődés volt a nagy fák között barangolni, nézni és fényképezni őket: szépek voltak, “jól álltak egymásnak”. Valóban álomszerű volt, de azért amikor az egyik pillanatban Nóri és Zsolti helyén már csak egy szürke gémet láttunk a hídon állni, mi is meglepődtünk… :)

Nincs más hátra: keressetek egy fülhallgatót, és élvezzétek a diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Szeretnénk egy nagy felkiáltójelet tűzni e mellé a bejegyzés mellé. Mert már-már a karácsonyi ajándékit bontogató gyerek izgatottságával készültünk erre a fotózásra… régóta dédelgetett, és nehezen kivitelezhető tervünk volt, és most végre valóra vált. Szeretjük Budapestet, mert egy kiemelkedően szép város. Főleg, ha a legszebb arcát nézzük: a várost keresztülszelő folyót, és a gyönyörű esti világítást – rég óta szerettünk volna egy esti/éjszakai fotózást itt, a Duna partján. Csak a megfelelő alkalmat kerestük hozzá, és most eljött ez is. :)

Ahogy már az esküvő képeinél említettük: Nóriékkal a levelezés úgy kezdődött, hogy ők valójában nem is magára az esküvőre, hanem egy külön fotózásra hívtak minket. A második-harmadik levél után rájöttünk, hogy komolyan gondolják: “és igen bevállalunk bármilyen helyszínt” – ilyet fotósnak mondani pedig veszélyes… :)  Ekkor kezdtünk el mi is komolyan gondolkozni, és aztán hosszú beszélgetés után érkeztünk meg az éjjeli fényekhez és a Duna-parthoz. Volt még néhány kifejezetten jó és izgalmas ötlet, például a gőzös is így került elő az esküvő napján – és talán még a jövőre is hagytunk valamit…  :)

Meg kellett küzdeni ezekért a képekért, hálásak is vagyunk érte mindenkinek. Nórinak és Ádámnak, hogy az esküvő után két nappal ismét öröm volt fényképezni őket, szépek és fesztelenek tudtak lenni; köszönjük a velük érkező háromfős “mosoly & világítás különítménynek”, hogy beragyogták az estét :), köszönet Szipli Tamásnak a csodalámpáért, és nem utolsósorban az Istennek a jó időért (a Lánchídról már láttunk a Budapesttől délre villámló, de minket elkerülő vihart).

Következzenek hát a képek, amikre régóta vágytunk:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)

Azt szokták mondani, hogy minden valamirevaló esküvői fotós első sorban magának dolgozik. Sokszor nehezebb olyan képsorozatot letenni az asztalra, amivel mi magunk is elégedettek vagyunk… Zsófi és Rudi képeire hatványozottan igaz, hogy magunknak (is) fotóztuk. Ezek a képek, hangulat és környék már rég óta szerepelt a terveink között – és akkor még nem is tudtuk, hogy Zsófiékat egyáltalán fényképezni fogjuk. A Balaton-felvidék, és azon belül is a képeken látható környék különösen is a szívünkhöz nőtt az utóbbi egy-két évben.

A képre kattintva rögtön a diavetítéshez léphetsz (ezt most különösen is ajánljuk!)

Amikor aztán elmondták, hogy a sokak álmában szereplő, “csak mi ketten elutazunk és összeházasodunk” elképzeléshez keresik a megfelelő helyet, rögtön volt is egy ötletünk. Meg persze nekik is néhány, de végül a Balaton-felvidék győzött. :) Örültünk neki nagyon: pár éve már fényképeztem őket, és úgy emlékeztem rájuk, mint az egyik legromantikusabb, szenvedélyesebb párra, akikkel eddig találkoztam. Így aztán sok minden adott volt ahhoz, hogy magunkat is megajándékozzuk egy jó fotózással… :)

Jó dolgunk is volt, egy-két váratlanul kedves dolog is történt velünk . Például a fentebbi képen látható úriember egészen boldogan és meghatottan invitálta meg Zsófiékat egy pohár borra (sőt, egy pezsgőt is előhúzott a pincéből) – láthatóan nem volt hozzászokva, hogy a kert végében a virágzó fák és bokrok között egy friss házas párt találjon. De megörült neki nagyon. :)

A leglátványosabb talán a nap vége volt… a Balaton-part nem adta magát egykönnyen, de végül megúsztuk nagy eső nélkül, cserébe maradtak a felhők, és helyenként drámai fények. Örültünk neki… :)

Hogy mindebből mi kerekedett ki, azt a lentebbi képre kattintva indítható diavetítésből megláthatjátok:

A diavetítésért kattints a képre!